Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-13 / 37. szám

azok úgy ő reá, mint minden magyar állampolgárra nézve kötelezők. Már pedig ezekkel a tételes törvényekkel homlokegyenest ellenkező rendeléseket tartalmaz a pápa új eljegyzési és házassági dekrétuma. Az államfőnek rendelkeznie kell tehát olyan eszközzel, mellyel az ilyen törvényekbe ütköző törekvéseket visszaszorítja. Vissza szorítás alatt — a mai kifejlődött sajtórendszer mellett — természetesen már nem érthetjük azt, hogy azok nyilvánosságra hozatalát megakadályozza, hanem azt, hogy a ius placeti megtagadásával annak jogi hatályát megsemmisítse s az ahhoz még azután is ragaszkodó és alkalmazkodó egyházi személyekkel szemben a törvényes megtorlás eszközeit alkalmazza! A királyt ezért illeti meg föltétlenül a „tetszvóny jog" ! Ennek híján hogy felelhetne meg esküvel fogadott kötelességének?! A placetum regium elkerülhetetlenül szükséges, ime, az állami törvények sértetlenségének megóvása érdekében is. A ius placeti szükségességét kimutathatjuk úgy is, ha az államhatalomnak egyházkörüli jogai (iura circa sacra) közül az egyházvédelmi jogot, helyesebben kötelességet (ius advocatiae seu protectionis) vesszük szemügyre. E szerint a király minden törvényesen bevett felekezetnek legfőbb védelmezője. Tehát minden bevett felekezetnek legfőbb védőúra, nemcsak a római katholikusnak 1 A római katholikus vallás csak volt, de ma már — ha a gyakorlatban nem is, legalább törvényeink szerint —1 megszűnt uralkodó vagy államvallás (dominaus, haereditaria, constitutionalis confessio) lenni. A mióta a bécsi békekötést beczikkelyező 1608-k. e. 1. t.-cz., a linczi békét törvénybe foglaló 1647: 5. i.-cz. a protestánsok vallásszabadságát és politikai jogegyenlőségét törvénybe iktatta, még inkább a mikor az 1791:26 jogállásunkat részletesen körülírta, a mióta az 1791: 27. a görög keletieket, az 1848 : 20 az unitáriusokat, az 1895:42. pedig az izraelitákat is bevett felekezetté nyilvánította, nemcsak a r. kath. vallás uralkodó jellege szűnt meg mind jobban, hanem ugyanakkor ezekre a telekezetekre a király, illetve az államhatalom egyházvédői kötelessége is szükségképpen kiterjedt. Igaz, hogy az uralkodók a szomorú emlékezetű századok során ezt a kötelességüket a legtöbbször csak ürügyül használták arra, hogy panaszszavunkat az országgyűlés elől — honnan kissé messze elhallatszott — önmagukhoz tereljék, közös sérelmeinket magánpanaszokká zsugorítsák és minden alkalommal elcsípjenek valamit még megmaradt jogainkból! Az 1681-iki soproni és az 1687-iki pozsonyi czikkek alapját képező királyi leiratok, az Explonatio Leopoldina, a Carolina Resolutio hirdetik ennek szomorú igazságát! De a kötelesség elmulasztása, sőt megszegése nem szünteti meg magát a kötelességet ! Az egyházvédői jogot maga a tridenti zsinat is 1 Jogilag nem uralkodó többé semmi tekintetben sem, mióta a törvényesen bevett vallásfelekezetek teljes egyenjogúságát az 1848 : 20 kimondotta és ezt az 1868 : 53 részletesen is szabályozta. megkívánja a fejedelmektől, sőt egyenesen kötelességükké nyilvánítja.1

De ezt nem lehet kizárólag a tulajdon és a biztonság védelme szempontjából tekintetbe venni, mint egyes r. kath. egyházjogászok szeretnék. Mi is elfogadjuk Szeredy értelmezését: „Az állam gondoskodjék, hogy az istenitisztelet minden háborítás ellen biztosítva legyen, hogy az egyház minden jogainak nyugodt élvezetében lehessen és hogy a térítgetési fondorlatok és bántalmazások ellen megvédessék". (229 1.) Ezek az utóbbi szavak, fájdalom, nagyon is időszerűek. Mintha csak a mostani Ne temere ellen beszélt volna a tekintélyes r. kath. egyházjogász 34 évvel ezelőtt !"2 Igen, ezt foglalja magában a ius advocatiae. Ámde ha az államnak az egyes felekezeteket a többiek zaklatásai és túlkapásai ellen meg kell oltalmaznia, az ehhez szükséges megelőző (preventív) s a mennyiben azok czélra nem vezetnének, megtorló (repressiv) eszközökre is föltétlenül szüksége van. Azok a jogok, a melyekkel az állam egyes egyházak túlkapásai ellenében úgy a más felekezethez tartozókat, mint saját érdekeit megoltalmazhatja, a megelőzési jog : ius cavendi kategóriájába sorozhatok. Az egyház és állam közti viszony újabb, általánosan elfogadott elvét vallók szerint ez magában foglalja a legfőbb felügyeleti jogot ós a tetszvényjogot. Az egyházak visszaélései ellen pedig mintegy orvosszerül, megtorlásul szolgál az államhoz való fölebbezési jog (apellatio ab abusu). íme, itt se kellett a többszázados jogalapra hivatkoznunk: az állam egyházvédelmi joga, illetve kötelessége is rávezet bennünket a ius placeti szükségességére. A r. kath. egyházjogászok a ius cavendi-t általánosságban elfogadják. „Az egyház kormányzói is emberek lévén — mondja Szeredy, — ha néha az egyház hatalomkörét meghaladó, az államra nézve veszélyes intézkedéseket tennének, azok ellen az állam nemcsak fölszólalhat, hanem azok foganatba vételét meg is akadályozhatja." (210. 1.) A legfőbb felügyeleti jogot is elfogadják. így a harminczas-negyvenes évek nagy r. kath. egyházjogásza, Cherrier Miklós pozsonyi kanonok és érseki lyczeumi tanár is elismeri: „A világi fejedelem a tartományaiban létező egyházakra nézve a világi felügyelés jogát gyakorolja, melynél fogva őrködhetik, nevalahogy az egyház oly rendeléseket adjon, melyek a világi fejedelem sze-1 XXV. ülés 20. fejezet. Id. Szeredy 229 1. — Már Leó pápa is azt mondotta — némi túlzással — Leó császárnak : „Illő, hogy császári felséged múlatlanul arra figyelmezzen, hogy fejedelmi hatalma nemcsak a világ védelmére, hanem leginkább az egyház őrzésére adatott". Id. Cherrier M. Egyházjogában (1843) I. k. 357 1. 2 Hivatkozhatnánk kiváló protestáns egyházjogászainkra: Kovács Albertre, Kérészyre, avagy a még most is nagy tekintélynek örvendő r. kath. egyházjogászra: Köriekre, de mindezek ellen ez vagy az az ellenvetése lehetne pápista testvéreinknek. Ezért egyik áldozópapjuk és volt püspöki jogakadémiai tanáruk lelkiismeretes Egyházjogára hivatkozunk. Kovács Albert is többször hivatkozik rá Egyházjogtanában, Kérészy is Konekéval együtt a legelterjedtebbnek tartja.