Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-13 / 37. szám

rint az álladalom czólját akadályozzák vagy legalább akadályozhatják." 1

Mások is elismerik ezt, csak azt kívánják, hogy az az állam részéről kíméletes formában gyakoroltassák. A ius placeti-t szintén elismerik a felekezetieskedés útvesztőibe nem került r. kath. egyházjogászok is. Cherrier minden korlátozás nélkül elfogadja. Szerinte is a királyi tetszvényjog „az egyházi felügyelés jogából közvetlenül következik" s a világi fejedelem az egyházi törvényeket „kihirdetésük előtt azon oknál fogva megvizsgálhatja, hogy azon esetre, ha azok az álladalom jogaival vagy ezéljaival ellenkezőt foglalnának magokban, azok kihirdetését fölfüggeszthesse". (I. k. 371. 1.) Mások ismét csak némi megszorítással fogadják el a ius placeti-t. így Szeredy szerint „az állam ezen jogát se a hittani bullákra, se a fegyelmi rendeletekre nézve védeni nem lehet". (234. 1.) Ha elfogadjuk is ezt a korlátozást, mivel a Ne temere se hittani bullának, se fegyelmi rendeletnek nem minősíthető, még Szeredy szerint is alkalmazható vele szemben a ius placeti! Valljuk mi is, hogy a lelki dolgok az egyházra, a világiak az államhatalomra, a vegyesek pedig mindkettőre tartoznak. A házasságot r. kath. egyházjogászok is vegyesrték tekintik.'3

Bár áz egyház'— miként láttuk' — több hiint egy ezredéven át nem vonta hatáskörébe a házasságkötéseket, még sem fogadhatjuk el azok fölfogását, kik azt teljesen polgári jellegűnek minősítik. De épp így tagadjuk az ezzel merőben ellenkező fölfogást is! Nem tagadja tehát Szeredy sem a ius placeti-t, csupán annak bizonyos esetekben való alkalmazásáról állítja, hogy nem lehet azokat védeni. A másik legelterjedtebb egyházjog írója: Köriek se tagadja a tetszvényjog érvényben lételét, csak kifejezést ad abbéli fölfogásának, hogy „valamint a sajtó körül a szabadság eszméje kárhoztatja az előleges könyvbirálat elavult intézményét, valamint a szabad egyesülés és szabad társadalmi cselekvőség eszméje kizárja a bizalmatlanság szülte előleges biztosítási eszközöket, úgy még nagyobb joggal a minden gyanú fölött álló (?) egyháztestület ezen ellene irányzott óvatossági apparátust méltán nehezteli" és hogy teljesen elegendők lennének az utólagos, a repressiv rendszabályok is.3 Ezt a fölfogást — érthető okokból — több r. kath. egyházjogász vallja. De nem gondolják, hogy hamarosan feje tetejére állana az az állami élet, mely az állampolgárok jogainak, nyugalmának, lelki békességének megóvásánál lemondana minden preventív, vagyis megelőző intézkedésről és csakis az utólagos megtorlásra 1 L. a harmadik latin kiadás után készült magyar nyelvű „ Egyházjog"rát I. k. 370. 1. 4 L. Szeredynél is 208.1.—Ilyen vegyes jellegűnek minősíti már II. Józsefnek 1783-iki nevezetes házassági pátense is, mely annak egyházi vonatkozású részét szigorúan elválasztja a polgári érdekűtől. 3 Kőnek S. : Egyházjogtan III. kiad. (1871) I. k. 153. 1. szorítkoznék ?! Csak megsokszorozódnék a munka és fölöttébb kétessé válnék az eredmény! Mennyivel könynyebb lett volna a Ne temere ellen is síkra szállnunk, ha idejében értesültünk volna róla! Dr. Kováts J. István. TÁRCZA. „Via dolorosa". (Folytatás.) Az 1901. év nyarán Párisban vagy három hónapot töltöttem. Élet-halál harczra szántam magam. Úgy határoztam, hogy Párisban a szabad gondolat eszmevilágába merülök. Erre rá Jászón előveszem az ultramontán klaszszikusokat. Majd megválik, mint a héj a fájától. Kísérleteztem saját magammal. Francziaországban már nagyban folyt a kulturharcz. A kongregácziók ügye volt napirenden. Tiszta sor, hogy különös érdeklődéssel olvastam a párisi lapokat. Eljártam a népgyűlésekre. Még a francia kamarába is eljutottam. Meghallgattam Waldeck-Rousseau-nak egyik legszebb beszédét. Jelen voltam — a nagy hallgatóságba belevegyülve — a szabad gondolatot propagáló réunionok-on is,r Meg akartam ismerni a r. katholikus egyház ellenfeleit szemtől-szembe. A saját magam' erejével, a saját magam képességeivel óhajtottam megnyugvást szerezni. Mindezeket az antikatholikus dolgokat csak külsőleg kívántam megismerni. Minden erővel azon dolgoztam, hogy bensőmben ne helyeseljem. De meg akartam ismerni. Lelkem tudás után és pedig közvetlen tapasztalat útján szerzett tudás után áhítozott. Nem akartam saját magamat meghazudtolni és megcsalni. A párisi könyvtárakban olyan műveket forgattam, melyeknek hírét-hamvát se látják Jászón. Mindennapi olvasmányomat a Renan, Lamennais, a két Réville, Havet, Sabatier és Loisy munkáiból vett részletek képezték. Szemtől-szembe megválogattam azokat a könyveket, melyeket azután saját magamnak megszereztem és magyar otthonomban olvastam. Emberül láttam a dologhoz. A lelkemben támadt kavarodás fokozódott. Egy előkelő franczia demisszionált r. katholikus papról azt hallottam, hogy az utóbbi tíz év alatt vagy 1200 franczia pap szakított az egyházzal. Jó részét erre a lépésre pusztán a szabad tudomány mozgalma terelte. A közvetlen tapasztalatbeli ismeret utáni törekvésem valóságos gyújtó és robbantó anyagot hozott lelkembe. Mindazonáltal mereven ragaszkodtam az egyházhoz. Szívem még nem bírta el, hogy tőle megváljak. Énemre a jezsuita nevelés benyomásai még mindig óloinsúllval nehezedtek. Halálos csapásokat mért egymásra a velem született és lassan kialakuló józan meg természetes lelkiismeret és a rámnevelt r. katholikus gondolati és érzelmi világ. Az érzelmek és gondolatok e tohuwabohu-jában még mindig a r. katholikus egyház győzött. Őszkor hazakerültem Jászóra. Síri magányomban — programmom szerint — elővettem az ultramán világ klasszikusait. Buzgón forgattam Franzelin, Hurter és egyéb jeles r. katholikus theologus műveit. Megnyugvást bennük nem leltem. A r. katholikus gondolatrendszer kövei bennem már túlságosan meglazultak, részint végkép kihullottak. Egy kő hiánya pedig következetesen