Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-06 / 36. szám
a jegyesek anyakönyvével is gyarapítják! Hiába apellál az új törvény magyarázatát hamarosan megíró dr. Leitner Márton tanár oly érzékeny hangon arra, hogy „ugyan melyik lelkipásztor nem panaszkodott még a titkos eljegyzésekből származó bajokról? Nem vitte-e ez az eljárás egyenesen bűnre a feleket?" Hiába konstatálja fájó hangon, hogy „mennyi szitok, tülekedés, bírósági tárgyalás követte nyomon". Hiába mondja oly emelkedett hangon, hogy „hálatelt, megkönnyebbült szívvel kell tehát az új törvény életbeléptetésének napját üdvözölnünk.1 " Jogász ember megmosolyogja az ilyen frázisokat! Hisz a modern jogélet, mely a házasságjog terén az egyházi törvénykezést a legtöbb helyütt kiszorította már, az eljegyzéshez semminémű jogi hatályt nem fűz!2 Meg később önmaga is állítja, hogy „az eljegyzés érvénye nem okvetlenül szükséges föltétele a házasság érvényességének." (38. 1.) fi Szerintünk az eljegyzés újabb írásbeli alakját nem ezért, hanem azért hozták be, hogy a jegyeseket valaminő czímen a paphoz utasítsák s az a lélekhalászatot még idejében s így eredményesen végezhesse! Ezért akárhogy fáj is Leitner tanárnak és szent ártatlansággal érvelő pápista testvéreinknek, mi se „hálatelt", se „megkönnyebbült szívvel" nem üdvözöljük az „új" törvényt. Csak a dekrétum utolsó (XI.) pontjának 2. §-át kell elolvasnunk s belelátunk voltaképpeni czéljába. Ez a szakasz azt mondja: „Ez a törvény a föntemlített katholikusokra érvényes akkor is, ha akár keresztelt, akár nem keresztelt nem katholikusokkal kötnek eljegyzést, vayy házasságot, abban az esetben is, ha a vegyes vallás, illetve a különböző kultusz akadálya alul fölmentést nyertek is, hacsak a római szentszék egyes helyekre nézve máskép nem intézkedik". Ez a szakasz más szavakkal nem egyéb, mint a tridenti forma alul adott összes kivételek visszavonása! Éz a 2. §. egyenesen megfordítottja a XIV. Benedek által fölállított „individuitas contractus" elvének. Ott a tridenti forma alul mentes felek eme mentességüket átviszik a tridenti forma kötelezettsége alatt állókra is. Itt az új törvény az úgynevezett Pius forma kötelezettsége alatt álló felek eme kötelezettségüket átviszik azokra is, a kik a 3. §. értelmében az alul mentesek volnának ! Amaz a házassági törvény megszorító magyarázata, emez az államok, így hazánk tételes törvényeivel is ellentétben a római egyház hatalmi jogkörének semmiféle tételes törvényen nem alapuló, tehát törvénytelen kiterjesztése a többi felekezetekhez tartozókra is! A bevezető rész ós az egész dekrétum csak lepel ennek a §-nak a tartalmához! A bevezető rész csak el akarja vonni szemünket az igazi okról. Maga az „új"-1 „Az új eljegyzési és házassági törvény magyarázata." Ford. Körmöczy Ernő 9. 1. 8 A polgári házasságról szóló törvényünk is azzal kezdődik, hogy „az eljegyzésből nem származik kereseti jog a házasság megkötésére." (1894:31. t.-cz. 1." §.) nak keresztelt törvény pedig nem egyéb, mint a régi tridenti törvény egy-két jelentéktelen módosítással. Ezt az „új" törvény szükségességét előbb még oly megható módon fejtegető Leitner tanár is konstatálja — a „szentséges atyát" védő szent szerepéről megfeledkezve —: „Az új törvény alapja maga az a tridenti határozat, mely a házasságkötésről szól . . . Nem változtattak rajta semmit, csupán a tartalmát írták jobban s pontosabban körül." (17. 1.) Tehát az egész dekrétum csak nagy keret, mely arra szolgál, hogy ne látsszék ki úgy belőle a XI. p. 2. §-a! Ezt a szakaszt akarja mintegy enyhíteni, helyesebben leplezni az azt követő (a XI. p. 3. §-a) is, mely nagy kegyesen eltekint attól a r. kath fölfogástól, hogy törvényeik reánk, „eretnek alattvalóik"-ra is kötelezők. Kimondja, hogy „ha keresztelt vagy nem keresztelt nem katholikusok egymás közt lépnek házasságra, seho'l sem tartoznak megtartani az eljegyzés és házasság katholikus formáját". De a nagy „kegy" ne tévesszen meg bennünket! Az csakis a született nem r. kath.-okra vonatkozik. Az ilyeneknek egymás közt kötött házasságának el- vagy el nem ismerése úgy sem bírt sohasem gyakorlati értékkel a római egyházra nézve! Már a r. katli. egyházba lépett, de abból újra visszatért nem katholikusokra — a XI. p. 1 §-a értelmében — nem vonatkozik. Sőt az 1 §-nak a „kath. egyházban kereszteltek" kifejezése azt is magában foglalja, hogy azokra se vonatkozik, kik onnan később kitértek! így tehát az új törvény szerint nemcsak a vegyes házasságok nem köthetők érvényesen nem r. kath. lelkész előtt, de az olyan tiszta házasságok sem, hol az egyik fél pápista volt előbb I1 (De az tiszta szerintük, a hol az egyik nem r. kath. volt előbb!) Tehát hiába tér át valaki nem pápista jegyesének a vallására, nem szabadul a római törvény alul s immár közös hitük lelkésze előtt nem köthet érvényes házasságot! Hol itt a lelkiismeret — s az áttérési szabadság? Mindez persze szerényen meghúzódik a sorok közt és a §-okba szépen szétosztva, hogy föl ne tűnjék! A ki csak a szavakon fut végig, észre se veszi ezeket a sérelmeket! Látjuk tehát, hogy nem hiába szúrták a.2. §-ban a „katholikusokra" szó elé a „fönt (t. i. az 1. §-ban) említett1 1 jelzőt! így ez a 3. §. a protestánsok házasságáról vallott elvnek csakis a római egyházra nézve amúgy is illuzórius értékű részét szűnteti meg. De hisz ettől már több, mint egy századdal ezelőtt eltekintett hasonló nevű „szentséges" elődje: VI. Pius is. Az 1789. július 11-én az egri püspökhöz intézet levelében is azt írja: „Ha nem így volna, akkor a nem katholikusok közt valóban egyetlenegy házasság sem léteznék, hanem összes házasságaikat törvényteleneknek kellene minősíteni, a mi teljesen távol áll az egyház tanától és gyakorlatától. Hiszen 1 így az olyan protestáns lelkész is csak r. kath. pap előtt köthet érvényes házasságot a ki — vagy a kinek a jegyese — pápista volt előbb!
