Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-26 / 4. szám

Ez lett volna a kitelepítést ellenző Varga S.-nak talán a legnyomatékosabb érve, ha theológusaink a theológia új helyéről csakugyan nem járhatnának a tudományegyetemre is előadásokat hallgatni. De az igazság kedvéért tegyük még hozzá: akkor is csak abban az esetben, ha egyáltalában járnának — csak néhányan is — egyetemi előadásokra. Mi is a legőszintébben szivünkön viseljük, hogy theológusaink az egyetemi, különösen bölcsészeti és történeti előadásokat is hallgassák. Jómagam is hallgattam ezeket az előadásokat s én sem tudom azok hallgatását eléggé melegen ajánlani leendő lelkészeinknek. Sőt ebben a tekintetben hajlandók vagyunk még tovább : az egyetem kötelező látogatásáig is elmenni. A mult évfolyam 6—7. számában megjelent s protestáns theológiai fakultás fölállítását követelő czikkemben rámutattam arra a visszás állapotra, hogy míg az izraelita rabbinus jelöltek heti 12 óraban rendszeresen bejárnak a tudományegyetemre filozofiát, keleti nyelvészetet és részben történeti tárgyakat hallgatni, s ennek alapján négy év után bölcsészetdoktori vizsgára bocsáttatnak: addig a mi történeti s a magyar művelődés terén oly hervadhatatlan érdemeket szerzett egyházunk ifjú Timótheusai csak a theologiai tanulmányok bevégzése után, az egyetemen eltöltött két évi rendes hallgatóskodás mellett bocsáttatnak erre a vizsgára! A theologiának mostani helyétől mindössze néhány percznyi távolságra vitele legkisebb akadályt sem gördítene abbeli vágyunk elé, hogy theologusaink az egyházi életünk megizmositására és bensőségesebbé tételére irányuló s a különböző egyesületekben folyó vallásos munkásságban, úgyszintén a különböző irányú egyháztársadalmi tevékenységben is részt vegyenek. Vallási összejöveteleink helyétől a íheologia új helyén sem lennének messzebb theologusaink. Eddig is megtaláltuk ezeket az összejöveteleket, ha a Zuglóban, avagy a város más külön részén voltak is; miért ne jöhetnénk ezekre az ülésekre, estélyekre, szeretetvendégségekre néhány percczel távolabbról is ? A ki el akar jönni, az eljön, ha kétszerháromszor oly messzire kell is jönnie; aki pedig nem akar, még ha a helyibe vinnők is : akkor se jönne ! Valamit azonban elfeled a kitelepítés ellen argumentáló Varga S. Mi tesszük hozzá: a theologia mostani helyéhez nemcsak az egyetem, nemcsak a vallásos és irodalmi gyűlések helyei s nemcsak a színházak vannak közel, hanem a kávéházak, mulatóhelyek s az azok levegőjénél atestreés lélekre nem kevésbbé ártalmas egyéb helyek is. S ne féljünk az igazságot megmondani: theologusaink bizony-bizony ezekben is tartanak vallásosnak épenséggel nem mondható összejöveteleket . . . Nem gondolja a theologiának régi helyén való meghagyása mellett síkraszálló barátunk, hogy jó lenne talán ebből a kísértésekkel telisteli környezetből egy kissé távolabbra vinni magyar Sionunk leendő őrállóit? A szemináriumi munkálkodást is sürgeti czikkírónk. Nagyon helyesen. De ez még inkább a mi malmunkra hajtja a vizet. Külföldön már régen bevált ez az intézmény. Több tanár nemcsak a szorgalmi időnek, hanem még a nagy szünidőnek egy részét is fölhasználja erre. Az önként jelentkező hallgatókat összegyűjti s velük együtt vesz át valamely mélyebben szántó, avagy alapvető theologiai művet. Velük egy üt bonczolgatja, magyarázgatja. Mi még egyetemeinken is csak most kezdünk tapogatózni ebben az irányban. Kezdjük belátni, hogy ez adja meg a hallgatóknak az első bátorítást az önálló búvárkodásra. A szakszerű, tudományos kutatásokba egyedül az vezetheti be őket, ha tanáraikkal együtt elindulnak a tudomány különböző mezőin kutatgatni. Tanáraik szeme kiséri őket útjokban, s ha rossz útra tévedtek, vissza vezeti onnan őket. De erre a komoly s a theologiai tudományokba való háborítatlan elmerülést föltétlenül megkívánó szemináriumi munkásságra legkevésbbé sem alkalmas a városi élet zaja. Ezt Varga Sándornak is el kell ismernie. Nem is ezzel érvel a kitelepítés ellen, hanem azzal, hogy ha a theologia távolabb feküdnék, a szemináriumi órák megakadályoznák az azokban résztvevő hallgatókat abban, hogy a megélhetésükhöz föltétlenül szükséges korrepetitorkodással is foglalkozzanak. Erre a kis keresetre, a mi nagyobbára szegény családokból származó theologusainknak, beismerjük, a legtöbbször csakugyan nagy szükségök van. De ezt a kis jövedelmüket alig láthatjuk veszélyeztetve azzal, ha a theológiát a város közepétől néhány percznyi távolságra visszük. A délutánok, az esték hosszúk. A szemináriumi órák majdani megállapításánál akár a kora délutáni, akár a későbbi órákból szabadon lehet hagyni néhányat. Azután eddig se tanított mindenki a Kálvin-tér környékén. Ha pedig távolabb tanított: akkor az a néhány perez ide vagy oda, sem az idő, sem a villanyos pénz tekintetében nem igen tesz különbséget. Többen Budán is tanítottak : ezeknek meg közelebb lesz! Végül még egyet. Mi is feltétlenül ragaszkodunk ahhoz, hogy az ország szivében is legyen a nagymultú magyar kálvinista Sión Őrálióinak iskolája I Méltányoljuk és szent kegyelettel emlékezünk meg azoknak a férfiaknak szinte emberfölötti munkásságáról, kik jó félszázaddal ezelőtt a pesti protestáns theologiát megalkották. Távol áll tőlünk, mintha mi ki akarnók vinni az ország szivéből az Úr s/.őllejének annyi derék és hiv munkást nevelt, de immáron rozoga, egészségügyi szempontból a legkíméletesebb kritikától is félő főiskolát. Mi csak a város tömkelegéből, zajából akarjuk kivinni a theologiát, de nem magából a városból! Ez ellen talán a kitelepítés ellenzőinek sem lehet kifogása ?! Dr. Kováts J. István.