Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-26 / 4. szám

úgy tehető jóvá, ha a legközelebbi egyházkerületi közgyűlés a szabályrendeletnek e pontját eltörli, s az egyes gyülekezetekre bízza a szórványok megadóztatásának elintézését. Első ezikkemben rámutattam arra, hogy a törvény értelmében az egyházkerületi szabályrendeletek is csak felsőbb jóváhagyás után hajthatók végre. Vizsgálván a kérdést, felemlítettem azon támadható ellenvetést, hogy „az egyházkerület bizonyára a törvény és az alsóbbfokú hatóságok autonómiájára tekintettel fogja mindenkor megalkotni szabályrendeleteit s így nincs szüksége sem felsőbb jóváhagyásra, sem utólagos bírósági döntésre". Ez ellenvetésre feleletképen utalok a fentiekre. A szórványok megadóztatása dolgában tett szabályrendeleti intézkedés bizony nem volt tekintettel sem a törvényre, sem a gyülekezetek autonómiájára, hanem egy csapásra mindakettőre nagyot ütött. Hogy ezáltal sem a tör vény tiszteletnek, sem a gyülekezetek fejlődésének nem tett szolgálatot, az bizonyos. S hogy ilyen formán jó volna, ha az egyházkerületi szabályrendeletek is csak felsőbb (konventi, vagy inkább zsinati) jóváhagyás után lépnének életbe, az elmondottak után bátran állíthatjuk. Addig is azonban az egyházkerületeknek nagyobb körültekintéssel s főképen a hozott egyházi törvények alapos ismeretével kell szabályrendeleteiket megalkotniok. Dr. Székely József. ISKOLAÜGY. Még néhány szó a pesti ref. theologia kihelyezésének kérdéséhez. (Folytatás.) Hová építsük hát az új theológiát? Szerintünk bárhova építhetjük, de legkevósbbé oda, ahol most van. A város egyik legforgalmasabb helyén, hova a legtöbb utcza torkollik, a melyet jobbrólbalról villanyos vonalak szelnek át s a melyen — a Ferencz József-liídon át — a Budára menő teherforgalom nagy része s még hozzá a vásárcsarnokhoz terelődő óriási teherforgalom javarésze is lebonyolítódik, a csöndet és föltétlen nyugalmat megkívánó theológiát nem hagyhatjuk. A Lónyai-utczára néző tantermekben most is néha perczekig kell várnia az előadó tanárnak, míg a villanyoskocsik csilingelőse s a rossz kövezeten a nehéz teherkocsik kerekeinek dübörgése alábbhagy s szava hallhatóvá válik. Pedig igen sok theológiai előadásnál úgy az előadónak, mint a hallgatóságnak a lehető legnagyobb csöndre van szüksége, hogy a kívülről behallatszó zaj, egyfelől a tanár elvontabb fejtegetéseinek fonalát, másfelől a hallgatók nyomon követő figyelmét folyton-folyvást félbe ne szakítsa. Ámde a theológiai tanulmány nemcsak az előadások hallgatásából, hanem még inkább az átvett anyag többszöri lelkiismeretes átismétléséből s több tárgynál a következő órák anyagának előzetes átdolgozásából is áll. Ha a régi theologia helyén új, modernül berendezett theológiát állítunk is: egészségügyi szempontból bizonyára nem lennének benne olyan tarthatatlan állapotok, mint — sajnos — ma vannak ; de a komoly theológiai tanulmányok végzésére az sem lenne sokkal megfelelőbb, mint a mostani. Azon a helyen igen jól megférhet az ipari rajziskola, avagy bármily más iskola, de internátusos theologia semmiesetre sem ! Szerintünk az új theológiának a város valamelyik nyugodalmasabb, de a központtól nem messze eső helyén kell lennie. Ilyen és egy theologia számára mindenképpen ideális hely a Gellért-hegy déli, a Dunára néző lejtője, íme, ott áll már a theológiához hasonlóan nyugalmat, csöndet megkívánó festő- és szobrász telep is. Egészséges, zajtalan hely s a mi legfőbb előnye: néhány perez s máris a város központjában vagyunk ! Az előbbi szempontoknak a Ménesi-úti kertészeti tanintézet is megfelelne ; az utóbbi szempontból azonban már erős kifogás alá esnék. Az ily helyre való áthelyezés egyesítené magában a mostani theologia központi fekvésének és a kitelepítésének összes előnyeit. Mostani helyétől alig lenne 6 —7 percczel távolabb; —tehát fele oly messzire sem, mintha a Hold-utczába helyezték volna, a skót misszió épületébe. A theológusok itt sem lennének a világtól elzárva. Alighogy átérnének a pesti oldalra : előttük állna a nyüzsgő város, a maga százféle érdektől vezérelt, bonyolódott társadalmi életével, melyet a XX. század theológusának — elvitázhatatlan — ismernie kell. De elég, ha ennek az ideges és erősen lüktető világnak a zaja csak akkor csapja meg a füleit, ha az utczákon jár; miért hatoljon az be az ő tantermeibe, tanulószobáiba is ? ! Innen a Kálvin-téri nagytemplomba is eljárhatnának theológusaink. Szomorú lenne, ha abba a templomba csak azok járhatnának, a kik a mellette épült házban laknak. Sokkal messzibb helyről is járnak abba, mint a Ferencz József-híd túlsó feléről, a Duna túlsó partjáról. A legtávolabb áll tőlünk is, mintha theológusainkra nézve lehetetlenné akarnók tenni legelső templomunk látogatását. A tudományegyetemtől is csak néhány percznyivel lenne távolabb a Gellért-hegy tövében épülő új theologia. Az egyetemi előadások negyednél hamarább sohasem kezdődnek. Ahhoz pedig nem kell sem futó bajnoknak, de még csak verseny gyaloglónak sem lenni, hogy valaki a Ferencz József-híd túlsó feléről a Szerb-utczáig, avagy a régi képviselőházig érjen. Ezt az utat a műegyetemi hallgatók óraközökben napjában megteszik; sőt a Tűzoltó-utcza vége felé lévő anatómiai intézetből a klinikára átjáró orvostanhallgatók még ennél nagyobb utat tesznek meg.