Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-26 / 4. szám

házkerületnek magáévá kell tenni a zsinat álláspontját s szabályrendeletét a törvényre tekintettel kell megalkotnia. A szabályrendeletnek még egy — törvénybe ütköző — rendelkezésével kivánok ezek ntán még foglalkozni. E rendelkezés az egyházi adóról szóló III. t.-cz. 10. §-ára hivatkozik. A III. t.-cz. 10/§-a így hangzik: „A rendes egyházi adót tartozik fizetni minden egyháztag : a) abban az egyházközségben, a melynek területén állandó rendes lakhelye van; b) abban az egyházközségben, a melynek területén ingatlan vagyona van, habár ott nem lakik is; c) abban az egyházközségben, a melynek területén, habár ott nem lakik is, de olyan üzlettel bír, vagy másnemű foglalkozást üz, a mely után állami adóval is meg van róva. A b) és c) pont eseteiben személyi adó nem, hanem csak vagyoni adó róható ki, a mely annak az egyházi adónak, a mellyel az illető, valamint a fiókegyházakban és szórványokban lakó egyháztag ott lakása esetében megterhelendő lenne, a b) pont esetében 25°/ o-at, a c) pont esetében 50%-át meg nem haladhatja/" A törvény e szakaszához a szabályrendelet a következő kommentárt fűzi: „A 10. §. negyedik bekezdésére vonatkozólag megjegyeztetik, hogy a fiókegyházakban és szórványokban lakó egyháztag személyi adóval nem, hanem csak vagyoni adóval róható meg, és pedig abban az esetben, ha ingatlan vagyonnal bír: a különben ráeső adónak csak 25%)-ával, ha olyan üzlete vagy foglalkozása van, a mely után állami adót is fizet: az esetben a ráeső adónak csak felével róható meg". Megegyezik-e e rendelkezés a törvény betűjével ? Nem. Hiszen a törvény világosan megmondja, hogy rendes egyházi adót tartozik fizetni minden egyháztag. Az a), b), c) alatt mondottak csupán az adófizetés módjára vonatkoznak, s azt czélozzák, hogy a kétszeres adóztatás terhétől a hívek megóvassanak. A b) és c) pontok ugyanis nem a szórványokban, fiókegyházakban lakó egyháztagokra vonatkoznak, hanem azokra, a kik rendes állandó lakhelyükön a rendes egyházi adót fizetik, de mert más egyházközség területén ingatlan vagyonuk vagy üzletük stb. van, ez után az illető egyházközség javára vagyonadót tartoznak 25%, illetve 50%-ig fizetni. Világos ez a törvény ama rendelkezéséből, mely szerint „a b) és c) pont eseteiben személyi adó nem, hanem csak vagyoni adó róható ki, a mely annak az egyházi adónak, a mellyel az illető, valamint a fiókegyházakban és szórványokban lakó egyháztag ott lakása esetében megterhelendő lenne a b) pont esetében 25%-át, a c) pont esetében 50°/o-át meg nem haladhatja". Tehát az illető, ha az egyházközségben, vagy annak fiókegyházában, szórványában laknék, a teljes (személyi és vagyonadó) adóösszeggel terhelendő meg. A fiókegyházakban, szórványokban lakó hívek tehát a törvény betűje szerint épen úgy adókötelesek, mint az anyaegyházközség tagjai Ugyanezt következtethetjük a törvény szelleméből is. A III. t.-cz. megalkotásakor az igazságos, általános teheremelés volt a zsinat vezérlő szempontja. Erre mutat a törvény amaz újítása, hogy az egyházi tisztviselőkre is kimondta az adófizetés kötelezettségét, sőt kimondotta a zsinat a katonatisztek megadóztatását is. Az volt tehát a törvény intencziója, hogy minden ref. egyháztag viselje az egyházfentartás terhét. Kiviláglik ez abból is, ha a III. t.-cz. 10. §-ának a) pontját „A rendes egyházi adót tartozik fizetni minden egyháztag: a) abban az egyházközségben, a melynek területén állandó rendes lakhelye van" összevetjük az I. t.-cz. 105 §-ával, mely azt mondja, hogy minden református vallású lakos „annak az egyházközségnek rendes tagja, a mely polgári lakhelyén alakult. Ha pedig abban a polgári községben nincs református egyházközség szervezve, annak az egyházközségnek tagja, a melyhez lakóhelyét az egyházmegyei hatóság beosztja". Tehát mindenesetre mindenki valahol egyháztag, mint iiyen mindenki tartozik ott, a hol lakik (a mely egyházközség területén, ha szórványában is), a rendes egyházi adót fizetni. így tartozik a törvény szerint p. o. a kalocsai ref. törvényszéki biró a foktői ref. egyházközség által kivetett rendes adót fizetni. Személyi adót is. A szabályrendelet szerint azonban nem tartoznék, legfeljebb a vagyonadó 50%-át; s ha — a mint valószínű — Foktőn vagyonadó nincs (a legtöbb egyházközségben nincs), akkor a szabályrendelet szerint a kalocsai reformátusok egyáltalában nem tartoznak semmit fizetni. De hát arra gondolt a kerület, hogy a szórványok népessége úgyis nagyrészt béresekből, napszámosokból áll, kik szegénységük miatt az adóterhet úgy sem bírnák elviselni! Legjobb lesz hát előre felmenteni őket. Azonban még így is indokolatlan és helytelen volt rést ütni a törvényen. Az adóztatás úgyis az egyes gyülekezetek autonom jogkörébe tartozott a legújabb időkig, s ez autonom jogát a gyülekezetnek a zsinat is lehetőleg tiszteletben tartotta a III, t-czikkben. Hagyta volna tehát .szó és rendelkezés nélkül az egyházkerület a szórványok megadóztatásának kérdését. Minden gyülekezet a maga körében megoldotta volna a kérdést úgy, a hogy legjobban gondolta volna, így azonban elébe vágott a gyülekezeteknek; másfelől pedig bonyodalmat okozott ott, a hol a szórványokban lakó hívek már belenyugodtak a rendes egyházi adóteher viselésébe. E balintézkedés csak