Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-08-02 / 31. szám

sajátítja el a haladás eszközeit. Otthon pedig templomokból bálványokat hordanak ki, kolostorokból tunya buddhista barátokat lakoltatnak ki és alakítják ezeket iskolákká, a melyekben bennszülött japán, amerikai, angol ós német tanítók, tanárok tanítják a fölös számmal jelentkező tudomány és felvilágosodás után szomjúhozó, nagy dolgokra készülő ifjúságot. Néhány évtized még és nem mint Japánban 40, hanem 450 milliónyi nép áll majd ott teljes önerejében felkészülten és az európai népektől vett sérelmek élénk emlékeivel; ha csakugyan így lesz, akkor . . .! ? De nem bocsátkozunk jósolgatásokba, elég az hozzá, hogy az angol egyházak teljes mértékben át vannak hatva ama nagy felelősség érzetétől, a mellyel ők a Krisztus ügyének tartoznak és teljes erővel vetik reá magokat arra a nagy munkára, a melyre őket a mindenütt megnyíló nagyszerű alkalmak hívogatják. A czél az, hogy kelet ébredő népei minél szélesebb rétegekben érintkezésbe jöjjenek azzal, a mi a mi kultúránkban legértékesebb és áldásosabb. Hogy e munkából az angol és amerikai diákok is kiveszik a maguk részét, arról e lap olvasóközönsége már értesült; itt csak azt említem fel, hogy annak a nagyszerű mozgalomnak, a mely „Crislián student's m övemen t" név alatt ismeretes, czélja az, hogy keresztyén ifjak menjenek minél nagyobb számban keleti testvéreikhez és ott intézményszerűen létesített közvetlen érintkezés — diákotthonok — és ker. ethikai erők által igyekezzenek ezeket az Igazsághoz vezérelni. A misszióügy iránt való fokozott érdeklődést mutatja ama körülmény, hogy a különböző hittérítő-társaságok a növekvő igényeknek alig tudnak eleget tenni és hogy a mult évben e czélra adott összegek a nagy gazdasági depresszió daczára is növekedtek. Hogy csak egyet említsek, az angol püspöki egyház missziói társasága: a Church Missionary Society bevétele a mult évben 392 ezer font sterling volt, v. i. mintegy 9 millió korona! Hogy az angol, illetve skót egyházak mily magasra értékelik a külmissziót, azzal is megmutatták, hogy az angol independens és a skót egyesült szabad egyházak közül az első a londoni missziói társaság titkárát, dr. Thompsont, az utóbbi pedig egy kiváló volt misszonáriusát, dr. Lawst választotta évi nagygyűlésének elnökévé. A kongregáczionális egyházi nagygyűlés — unió — megnyitása alkalmával az elnök, a nagy hittérítő-társaság ügyeinek vezetője, szép beszédben mutatott reá arra, hogy mi képezi a missziói munka tartalmát, feladatát és erejét. The Message, tlie Task, the Power — volt előadásának czíme. Reámutatott ebben, hogy a mai korban, az összehasonlító vallástudomány által nyújtott eszközök birtokában, egészen más szemmel tekintünk azon vallásokra, a melyek annyi millió, meg millió embernek lelki életére hatottak irányitólag. Nem úgy tekintjük ezeket, mint az Isten ellen való lázadás, a tőle való eltávolodás rossz gyümölcseit; hanem, mint az Isten felé való törekvés és így az emberi lélek legszentebb aspiráczióinak kifejezőit. A többi nagy világvallások, de sokszor még a legprimitívebbek is azt mutatják, hogy az emberi lélek mélyén van valami, a mit meg lehet ragadni és a mely képes visszhangot adni a felülről jövő hívogató szóra. Szép szavakban jelölte meg az okot, a mely az egyházakat a missziói munkára kell, hogy késztesse. Az egyház Krisztusnak teste. Az 0 lelke az egyháznak ereje. Mi az 0 ágensei vagyunk; lábainknak gyorsaknak kell lenniök, hogy vigviik az 0 izenetét, és kezeinknek serényeknek az 0 szeretetének szolgálatában. Ha Krisztuséi vagyunk, úgy az ő gondolatai, ambicziója kell, hogy éljenek bennünk és az általa látott és kitűzött czélok és feladatok kell, hogy inspiráljanak bennünket! A missziói munka nem merül ki, mondá, abban a direkt feladatban, hogy az embereknek hirdessük az evangéliumot. Indirekt missziói munkák: az ismeretközlés, mert az ismeret az evangélium csatornája; a gyógyítás, mert az Idvezítő szeretete is ebben nyilvánul meg legközvetlenebbül ; a szocziális bajoknak orvoslása; a munkára szoktatás és tanítás, szóval a modern misszió felhasználja mindazon eszközöket, a melyeket a keresztyén bölcsesség a feltornyosuló nehézségek és nyomorúság leküzdésére és elhárítására a viszonyokhoz mérten alkalmazásba vehet. A skót assemblyk tárgysorozatán — esti gyűlések — is ott szerepel évről-évre a külmissziói ügy, a mely az említett körülménynél fogva az egyesült szabad egyház gyűlésén különösen lelkes hangulatban tárgyaltatott ebben az évben. A mostani gyűlésen jelentették be azon gyűjtés nagyszerű eredményét, a mely az egyesült egyház elvesztett templomainak és paplakásainak refundálására indíttatott meg; 134 ezer font gyűlt össze ezen czélra 4 hónap alatt és ezzel ez az egyház újból tanúbizonyságot tett hitének és buzgalmának nagyságáról. Mint nagyjelentőségű szép mozzanatot említem fel azt, hogy a két skót egyház — állami és szabad — együttes gyűlésben tanácskozott ebben az évben a katonák lelki gondozása tárgyában a hadügyminiszter jelenlétében, a ki kijelentette, hogy a nagy britt birodalom legerősebb biztosítéka az ev. ker. hit és erkölcsök ápolása. Örömmel mutatok reá itt ama törekvésekre, a melyek az egyházak egymáshoz való közeledését, közös czélok elérésére irányuló egyesítését czélozzák. Hiszen mi sem diszkreditálja inkább a kívül állók előtt az evangéliumot, mint a ker. egyház széttagoltsága és a tagoknak egymás között való sokszor nemtelen küzdelme. Világos tehát, hogy a ker. ember, illetve egyházak legszentebb kötelességei közé tartozik : a Krisztusban való közösség gondolatának, tudatának ápolása. A közösség gondolatának ápolását czélozta az a két nagy gyűlés, kongresszus, a melyeknek egyike Londonban, a másika Edinburghban folyt le. Ott „Panánglikán kongresszus" czíme alatt a britt és a gyarmati,! valamint az amerikai anglikán egyházak küldöttei — püspökök, lelkészek és