Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-08-02 / 31. szám

Darányi Ignácz földmívelési miniszter távirata így hangzik : A diakonissza-egylet áldásos munkájának újabb sikeréhez szerencsekívánatait és üdvözletét küldi Darányi Ignácz. Ének es egyik választmányi tag, Vargha Gyuláné záróimája után az ünnepély véget ért. A közönség ekkor megtekintette a házat, azután az udvaron felállított padokon foglalt helyet, miközben a diakonisszák üdítő italokat és süteményeket szolgáltak fel. Tudósító. KÜLFÖLD Angol egyházi szemle. Londonban ebben az évben a szokottnál is nagyobb élénkség és forgalom van. Az angol-franczia „entente cordiale" ünnepélyes kifejezője gyanánt rendezték a világkiállítás számbamenő franczia-angol kiállítást, a melyen e két nagy, a föld minden részén gyarmatokkal bíró nemzet egymással vetekedve mutatja be az odatódulok százezreinek a nyugoti kultura nagyszerű és a keleti országok különleges produktumait. Ezen nagyszabású kiállítás mellett ott van szerény keretekben a magánvállalkozásból eredő magyar kiállítás, a melynek, mint hallom,legsikerültebb része a tanügyikiállítás. Ezeken kívül a szép skót fővárosban, Edinburghban is nagyobbszabású országos kiállítás van, a melylyel a skótok urbi et orbi kifejezésre juttatják azt, hogy nekik a nagy britt világbirodalomban még ma is erősen kidomborodó nemzetség, érvényesülni tudó különállásuk és kulturájuk van. De ezek mellett Londonban még egy más, a ker. társadalom figyelmét közelebbről érdeklő nagyszerű kiállítás is volt: „Orient in London" ezím alatt, a melyet a több mint 100 év óta fennálló nagy missziói társaság: a London Missionary Society rendezett. Hat hétig volt e kiállítás nyitva és ezen idő alatt az ügyes rendezés következtében a ker. hittérítés dicső munkája iránt nagy érdeklődést és lelkesedést keltett széles rétegekben. A londoni hittérítő-társaság, a mely több mint 100 éves múltra tekint vissza, nagyszerű alapvető munkát végzett minden földrészen. Nagy, zászlóvivő, apostoli buzgalmú hittérítők állottak ezen társaság szolgálatában: Moffat, Livingstone, az ugandai Mackay Afrikában, a vértanú Cholmers Új-Guineában, Morison Chinában stb. A keresztyénség ezen nagy hősei nagyobb, nehezebb munkát végeztek, mint azok, a kiknek nevei- hittérítői buzgalmuknál fogva régen beírattak már itt e földön a szentek lajstromába. Ezeknek életére, küzdelmeire, halálára vonatkozó emléktárgyakat is kiállította a társaság. Ott volt többek között áz a fatörzs is, a melynek tövébe temették el Livingstonenak szívót azok a hűséges, feketebőrű emberek, a kik énnek „a nagy fehérembernek" ajkairól hallották először az örvendetes üzenetet és értesültek a belőle kiáradó krisztusi indulat útján arról, hogy nekik is született a Megváltó. Bemutatta a társaság modellekben a missziói telepeket, iskolákat, kórházakat s egyéb intézeteket, a melyeket annak nevében állított, a kinek képében ma is ezren meg ezren járnak széjjel nemcsak tanítani, hanem gyógyítani és jót cselekedni mindenekkel. Bemutatták ezenkívül a nagy munka objektumait, a különböző népeket —- szintén modellekben — emberek szokásait, vallásos szertartásait, bálványait stb. A kiállítás egyik fő attrakcziója volt az, hogy egy nagyszerű élőképelőadásban mutatták be a „világosság útját" — the Pagent of Light — önkéntesen vállalkozó ifjak és nők százai vállalkoztak erre és mintegy tízezer önkéntes rendező, elárúsító énekes működött közre a kiállítás anyagi és erkölcsi sikerének biztosítására. A misszió iránti lelkesedés ébrentartása czéljából naponta voltak előadások a missziók jelentőségéről ós munkájáról. De legnagyobb jelentőséget ezen időszerű ünnepélyes kiállításnak az kölcsönzött, hogy az angol kormány egyik legagilisabb tagja, a kereskedelmi miniszter: Winston Churchill nyitotta meg e kiállítást egy, a hittérítők munkáját honoráló szép beszéddel. Churchill, mint gyarmatügyi miniszter, a mult évben látogatta meg az angol afrikai gyarmatokat s most, mint közvetlen tanú tett bizonyságot ez alkalommal a nemzet ellőtt a ker. misszió nagyszerű eredményeiről és áldásairól. Mint az államkormányzat egyik tényezője reámutatott azon körülményre, hogy a nagy britt világbirodalom adminisztrácziójában a hittérítők a leghatékonyabb tényezők, mert hogy távoli gyarmatokban a kormányzást aránylag oly szerény eszközökkel lehet teljesíteni, ez, mint mondá, azon kis fehér házikók lakóinak köszönhető, a kik annyi önfeláldozással terjesztik a valódi ker. kultura áldásait az emberek között. A jelen év általában „missziói év" az angol egyházak életében. Ez azt jelenti, hogy az egyházak és a velők kapcsolatos missziói-társaságok egymással vetélkedve, szinte lázas buzgalommal igyekeznek megerősíteni és megsokszorozni e téren munkáikat. Ennek oka a nagy világeseményekben keresendő. Az angol egyházak nagy felületen tartják fenn az érintkezést a nemzeti és politikai élet minden mozzanatával. A nagy britt birodalom, illetve az összes európai népek elé most egy nagy sötét — ha úgy tetszik sárga — probléma emelkedik fel, a mely mellett igazán kicsinyesnek tűnnek fel azok a problémák, a melyek az egyes európai államok körében szőnyegen forognak. Minden jel arra mutat, hogy a nagy ázsiai birodalmak népei megmozdultak, mindenütt hatalmas jelei mutatkoznak a nemzeti ébredésnek. Napi-, egyházi lapokban, missziói folyóiratokban, tudósításokban szinte csodás dolgokat olvashatnak arról, hogy a nagy mennyei birodalom, China, mennyire éhezik a nyugoti kultúrának azon értékei után, a melyek az európai népeknek ós mellettük Japánnak oly nagy fölényt biztosítanak. Éheznek ezek után és lázas molió^sággal igyekeznek ezeket megszerezni. Japánban, Angliában, Amerikában és máshol is tízezernyi chinai tanuló