Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-08-02 / 31. szám

gyakorlatokban, a sajátszerű " papi training előétkében részesíti. Mindennek értelmét a gyermeki ész föl se fogja, így nyeri az ifjú a papsághoz való predesztinácziót nem belülről, hanem kívülről. Elég sokáig tartott, míg úgy mertem gondolkozni, mint egy férfiú. De igaz való, hogy mindig úgy éreztem, most is úgy érzek, mint egy nő. A mélyen érző gyermekifjúnak ideálokra szomjas lelkületével móhon kaptam magamba azokat az eszméket, melyeknek befogadására éppen alkalmam nyílott. Az intézetben pedig csak egyetlen egy eszményt ismertek, a papi élet eszményét. Erre buzdítottak, erre lelkesítettek. Áhhoz az agg szóhoz tartották magukat, hogy addig hajlik a vessző, a míg gyönge. A pályaválasztás ügyében az embarras de richesse-nek teljes híján voltam. Pap, csakis pap akartam lenni. Hamlet dilemmája: „to be or no to be", így alakult ki bennem: „fölkent pap leszek vagy közönséges ember maradok". És pap lettem. íme, ez a papi hivatásom genezise. A papi nevelés bele és veleje: a r. katholikus kultusznak szuggesztív ereje és az aszketikus gyakorlatok narkózisa csak táplálta a lassan-lassan belémplántált szent hivatást. Atyám hevesen tiltakozott a ránézve szégyenletes tervem ellen. Szerencsétlenségemre igen korán elhunyt. Sőt, mintha erélyes szavai bennem a konokság leakczióját szülték volna. Végtelenül türelmes anyám pedig nem tudta, mit tesz, a mikor szándékomat örömmel fogadta és helyeselte. Azt mondogatta, hogy az ő apja is pap volt és hogy a papság a legtiszteletreméltóbb állás. (Folyt, köv.) BEI,FÖLD A vértesaljai egyházmegyének alsó- és válvidéki köre július hó 28-án Székesfehérvárott tartotta meg ez idei együttes egyházi értekezletét, Koncz Imre esperes elnöklete alatt. Különféle egyházmegyei szabályrendelettervezetek s a tanácskozási szabályzat megvitatása után Balogh Lajos „Vallástanítás reformja" czímű dolgozata olvastatott fel. Úrházy Lajos indítványára az értekezleten jelen volt lelkészek túlnyomó többsége elhatározta, hogy külön lelkészegyesületté alakulnak, mivel pár lelkész ellentéte miatt kivihetetlennek bizonyult az a másik indítvány, hogy maga az egyházi értekezlet mint ilyen testületileg lépjen be az országos lelkész-egyesületbe. Ugyanez okból a lelkészi fizetések rendezése s a 48. XX. t.-cz. végrehajtása tárgyában kibocsátott kongresszusi javaslatok a napirendről levétettek. Lévay Lajos előadásában a Kálvin-szövetség és a genfi emlékműre való adakozás ügye került megvitatásra. Az értekezlet a Szövetség megalakulását örömmel üdvözli s felhívja a lelkészeket helyi szövetségek alakítására s az egyházakat a központi szövetségbe való belépésre; ugyanerre felkéri magát az egyházmegyét is. A Kálvin-szoborra való gyűjtés módozatainak megbeszélése után az értekezlet kimondotta, hogy a Kálvineumra már régebben gyűlt mintegy 50 koronányi összeget egészítse ki az egyházmegye másik 50 koronával, 100 koronára s ezt az öszszeget ajánlja fel mint az egyházmegye adományát a szobor költségeinek fedezésére. Szó volt a hírhedt Ne temere kezdetű pápai bulláról is, mely élénk visszatetszést keltett s mely ellen az értekezlet egyhangúlag tiltakozott s az egyházmegye útján felterjesztést intéz a kerületre; Antal Gábor püspök urat pedig főrendiházi bátor fellépéseért táviratilag üdvözölte. Ezek után több gyakorlati kérdés merült fel; erős panaszra adott okot a többek között a konventnek azon intézkedése, hogy az adócsökkentési segélyeket oly szűkösen mérte az egyes egyházaknak, hogy abból megélniök lehetetlen, s most nem tudják, mitévők legyenek. Felkéri az értekezlet az egyházmegye s kerület útján a konventet, hogy az, az államsegély felemelését teljes eréllyel sürgesse s egész hazai egyházunkat a nagy zavartól és szégyentől megmenteni siessen. Lévay L. A Filadelfia Diakonissza^Egylet Széchenyitelepi Otthonának fölavatása. Mult hó 8-ikának délutánján ment végbe a Filadelfia-ház fölavatásának ünnepélye. A derült, napsugaras és igen kellemes időben nemcsak a Széchenyitelepiek, pestiek, budaiak keresték fel az otthont, hanem a környékbeliek is. Képviselve volt Rákospalota, Kispest és Erzsébetfalva, sőt vidékről is voltak. A megjelentek száma meghaladta a százat. Az ünnepély délután 4 órakor vette kezdetét a 43. dicséret eléneklésével és a Filadelfia elnökének: dr. Szabó Aladár lelkésznek imájával. Utána következett a fölavatóbeszéd Mózes II. könyve 3. részének 2. verse alapján, melyet, szintén dr. Szabó Aladár tartott. „Ne elégedjünk meg azzal — mondotta zárószavaiban — hogy a Filadelfia meg nem emésztethetik, hanem törekedjünk arra, hogy az égi tűz tovább terjedjen s mindenfelé felkeltse az érdeklődést Különösen az alázatosság és szolgálat lelkének kellene innen tovább — terjednie, hogy az emberek ha nem is diakonisszák, mégis az Úrnak szolgáivá és szóigálóivá lennének. Hadd hassa át a mi magyar társadalmunkat olyan szellem, hogy ne azt kérdeznék az emberek: „mit vehetek el mástól", hanem, hogy „mit tehetek én másért?" Töltsétek meg szeretettel ezt az intézményt, hogy az emberek kénytelenek legyenek azt mondani: ez a tűz nem emésztethetik meg, hanem terjed s mindig több hideg szívet felmelegít, mindig több könnyet letöröl s mindig több sebet meggyógyít." Ezt a diakonissza-szövetség lelkészének beszéde követte, a mire dr. Molnár Gyula néhány szíves szóval a budapesti Bethánia, K. Nagy Károlyné asszony pedig a makói szövetség üdvözletét tolmácsolták. Majd az üdvözlő iratok és táviratok felolvasása került sorra, a miket a következők küldtek: Darányi Ignácz, Webster James skót lelkész (Budapest), Bácsy Gyula ref. lelkész (Válaszút), Daday Dezső tanár (Verbó), özv. Kerekes Józsefné (Poroszló).