Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-07-12 / 28. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Hirdetési díjak : Két hasábos egész oldal .... 40 kor. Fél oldal 20 kor. Negyed oldal 10 kor. Nyolczad oldal 5 kor. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő: HAMAR ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. intézendök. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: A fekete gyűrű. Keresztesi Samu. — Belföld: A pesti református egyházraegye közgyűlése. Referens. — Az ország 1906. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. Homola István. — Külföld: Az amerikai magyar református egyházmegye közgyűlése. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. A fekete gyűrű. Krisztusnak a tanítványokhoz intézett eme nagyjelentőségű szavait: „Tegyetek tanítványokká minden népeket", az ő római földi helytartói ide módosították: „Tegyetek szolgáimmá minden népeket". És a tanítást ugyan nem épen szerető, de a harczra mindig kész hadsereg, a klérus, vasgyürűként vonja körül a népeket. Bámulatos kitartással küzdött és küzd ma is a pápai jelszavak érvényesítése érdekében. A gyűrű srófjának kezelője büszkén ül az elődök által emelt trónon, s mindeneket látó szemeivel azonnal észreveszi, hogy hol és mikor szoríthatja a srófot, hogy fojtogasson, vagy hol és mikor kell azon tágítania, hogy önmagán is sebet ne ejtsen. E gyűrű összeszorító, megsemmisítő erejét érezték egyesek és népek, sőt a népek fölött álló hatalmas császárok és királyok is, kik a pápasággal szembe merészkedtek valaha szállani. Az inkviziczió, a hollandi mészárlás, a párisi vérnász, a 30 éves vallásháború, hazánkban az „eretnekek" 300 esztendős üldözése, annyi vér és könny, annyi fájdalom és szenvedés, mind ama vasgyűrű keserves emléke, mely mint tüzes abroncs vágódott a lelkekbe és testekbe, hogy már életökben érezzék a gyehennának minden elképzelhető szenvedését. Sokan azt hiszik, hogy ennek a sötét hatalomnak az ideje már lejárt. De ne higyjük, hogy így van A szívósság és az élelmesség még sokáig meg fogja azt óvni a megsemmisüléstől. Igen, mert a pápaság, a mint a múltban megalkudott az egyes országok viszonyaival s azokhoz képest alkalmazta hatalmát növelő, vagy legalább a hatalom megtarthatására alkalmas eszközeit: úgy tesz napjainkban is. Mások a fegyverei Franczia, — ismét mások nálunk és Németországban. Míg Francziaországban, hol oly sokszor szenvedett már súlyos vereséget, utolsó erejét is összeszedi s minden fegyverzetét harczba viszi, hogy mélyen leszállított hatalmát megtarthassa: addig a hatalmas Németországban, Vilmos császárral szemben, a megalkuvó módszert alkalmazza. Bécsben és hazánkban azonban, hol rá és politikájára régóta nem tapasztalt kedvező szelek járnak : hatalma növelésére törekszik, és mint a tények mutatják, nem eredmény nélkül Az „Alkotmány", ez a minden ízében pápás újság, mely az agyonsanyargatott, jogaitól megfosztott római kath. egyház védelmére fújja harsonáját, hogy a tábort harczra tüzelje, — megelégedéssel konstatálja f. évi június hó 1.8-iki számában „Az erősödő tábor" cz. czikkben, hogy „a szabadelvű párt bukásával és a koaliczió uralomrajutásával egy időben hatalmasan kezd hódítani Magyarország közéletében a keresztény szellem". E pár sorban egy őszinte vallomást találunk, a mely dicsekedésnek is beillik, azt t. i., hogy a koaliczió uralma olyan tápot szolgáltat a róm. katholikus törekvéseknek, a milyenben ezelőtt máirégen nem részesültek. A szabadelvű irány megtörése s a koaliczió uralomrajutásáv"1

a klerikalizmus felvirágzása oly jelenség, a E yet rkatholikus lapok nyiltan hirdetnek, s melyet különösen a nem róm. katholikusoknak látniok, érezniök és tapasztalniok kell. A róm. katholikus jellegű intézmények olyan rendkívüli anyagi támogatást nyernek ma, a koaliczió korszakában, hogy e támogatás már maga arczulcsapása az oly sokszor emlegetett jogegyenlőségnek. A róm. katholikusoknak minden téren való érvényesülése és a más vallásúak mellőzése, ismét minden lépten-nyomon tapasztalható tény. De a mi ezeknél még feltűnőbb és veszedelmesebb, az ezen tények háta mögött álló és erkölcsi bátorságnak nevezett ama pökhendiség, a mellyel a klerikalizmus túlteszi magát még a tételes törvényeken is, nem ismervén el a törvénynek rá nézve kötelező erejét. Mintha csak a Bocskay ak, Bethlenek és Rákócziak napjait élnénk, Bocskayak, Bethlenek és Rákócziak nélkül, a kik-