Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-07-12 / 28. szám

nek volt bátorságuk, hogy kardjukra csapjanak és volt erejük hozzá, hogy a törvénynek érvényt szerezzenek. A Wekerle alatt alkotott szabadelvű házassági törvényt a koalicziós Wekerle kormány­zása idején hatályon kivül helyezi, porba tiporja a koaliczió fölött álló idegen hatalom : a római pápa. Valóban igaza van az „Alkotmánynak" : „a koaliczió uralomrajutásával egy időben hatalmasan kezd hódítani Magyarország közéletében", — nem a keresztyén szellem, hanem a pápás egyház és a klerikalizmus érdekét védő és támogató vakbuzgó­ság, mely a szabadelvűség bukása fölött örvendve .tánczol, mely össze akar törni mindent, a mi a keresztet viselők érdekével ellentétben áll, a mely azon czél megvalósításáért küzd, hogy állam legyen az államban, sőt hogy az államhatalom fölé kere­kedjék, a mely nem akar ismerni törvényt, köte­lességet, csak jogot és senki és semmi által nem korlátolható szabadságot, hogy mindeneket szolgáivá tegyen. Ez, hasztalan kürtöli az „Alkotmány", nem Krisztus szelleme, nem keresztyén szellem, legfeljebb a kereszt körül és alatt dühöngő ama szellem, mely az Isten fia halálos vergődésében őrült örömét találta. Ez nem Krisztus szelleme, hanem a Krisztus köpenyébe burkolódzó hamis próféták, a báránybőrbe öltözött farkasok üvöltése, a kik szét akarnak marczangolni és meg akarnak enni minden bárányt, mely Péter utódjának lábai elé nem borul. És — csodálatos — ezzel a szellemmel meg tudnak fogni sok-sok ezer lelkeket, egy táborba bírják gyűjteni a népek millióit, kik aztán vak eszközeivé lesznek ennek a sötét hatalomnak! Ennek a szellemnek élő organnma, az „Alkot­mány" szerint a néppárt, mely bár kizárólag a pápa és saját érdekében harczol, mégis el tudja hitetni, hogy a népnek egyedül csak ő a boldo­gítója. Szegény, tévútra vezetett nép! „Az erősödő tábor"-ban a néppártról követ­kezőket olvassuk: „az ő politikai akcziójának és agitálásának édes gyümölcse a katholikus társa­dalmi, gazdasági, irodalmi, kulturális akczióknak egész sorozata. 0 adta az alapszínt ezer katholikus körnek, s ezen körök országos szövetségének. 0 adta az alapszínt a keresztény fogyasztási szövetkezetek és hitelszövetkezetek (el is fogyasz­tották és elhitelezték sok helyen a nép filléreit) fellendülő ügyének; a katholikus nagygyűlések rendszeresítésének, a katholikus sajtó valamelyes fellendülésének, a keresztény-szocziális áramlat térfoglalásának, a katholikus hitélet erősbödésének, a katholikus társadalmi, kulturális, humanitárius egyesületek és intézmények hosszú lánczolatának; ő propagálta a katholikusok szolidaritásának, tömörülésének gondolatát, a mely végre a politikai pártokon kivül és fölött álló, nem is politikai fegyverekkel, nem politikai téren, de Magyaror­szág keresztény jellegének revindikácziójáért és minden vonalon való érvényesítéséért küzdő katho­likus Népszövetségben nyerte koronáját". Látjátok feleim *? Az a néppárt, mely ma sem bír ugyan avval a számbeli poziczióval az országban és a parlamentben, mely őt czéljainál és Magyarország lakosságának érzületénél fogva megilletné, néhány elszánt vakmerő katonája útján hatalommá vált. A „Magyarország revindikácziójáért és minden vonalon való érvényesítéséért küzdő katholikus Népszövetség", mint gyűrű von körül benneteket! De hol vannak a koaliczió protestáns törvényhozói? Hallgatnak, nem mernek szólni a törvénytelenségek ellen! Csak meghúzódnak a hatalom árnyékában, hogy veszedelem ne érje drágán fizetett mandátumukat! A néppárt nem szégyel dolgozni, pedig csak egy földi ember hatalmának megtartását és növe­lését tűzte czéljául. Mi protestánsok váltig hangoz­tatjuk, hogy az ég királyáért, a Krisztusért és az ő eszméiért harczolunk; de érte és eszméinek érvényesítéséért nem igen dolgozunk, hanem a Szelepcsényi és Kolonics iskolájában nevekedett néppárttól várjuk, hogy Magyarországon diadalra segítse a „kereszténységet". Mikor látjuk már be, hogy itt az idő, a mikor fel kell ébrednünk a letargikus álomból és cselekednünk kell, ha azt nem akarjuk, hogy Magyarországot a Krisztus glóriája helyett ne a klerikalizmus fekete vasgyűrűje ölelje körül ?! Az a fekete gyűrű megmutatta már a világhistó­riában nemcsak félelmetes erejét, hanem evangé­liomot, lelki és nemzeti szabadságot öldöklő jel­legét is. Vigyázzunk, hogy halálra ne öleljen bennünket, s halálra ne ölelje a magyar nemzet­nek lelki és nemzeti szabadságát! Ébredjünk ! Ébredjünk és ne álmodozzunk ! Keresztesi Samu. BELFÖLD. A pesti református egyházmegye közgy ülése. A dunamelléki ref. egyházkerület pesti egyház­megyéje;^. hó 7-én, Budapesten tartotta meg értekezle­tét. Az érdeklődés igen szép volt az egyházmegye lel­készei részéről az értekezlet iránt, amennyiben alig maradt el közülök egynehány. A világiak részéről már nem igen mondhatjuk el ugyanezt, a mennyiben az egyházmegye tanácsbirái közül mindössze csak hármat láttunk jelen, közöttük a buzgóságáról és hithűségéről ismeretes Bene­dek Sándor közigazgatási bírót, a ki mindvégig jelen is maradt az értekezlet tanácskozásain.

Next

/
Thumbnails
Contents