Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-19 / 3. szám
kilogrammonként (jelenlegi 12 fill.) 4 fillérben ajándék; szalma ára 1 fillérben kevés; a zsupp ára (21 év óta évenként vásárlunk, soha olcsóbban 20 fillérért, néha 50 fillérjével) 8 fillérrel számítva: non sens. Ha én 1 kor. 20 fillérrel kaphatnék egy kocsi trágyát, minden évben végigtrágyáztatnám földeimet; de 2 koronán alul szóba sem állnak s így sem kapható. Azt hiszem csak ennyi is elég annak igazolására, hogy az adott s szigorúan követendő árjegyzék alapján felszámított jövedelemmel a belhivatalnokok kétségtelenül megrövidítést szenvedendnek, még ott is, a hol kongrua nincs, de az adócsökkentési segély kérését elkerülni nem lehet. Még ennél sokkal lehetetlenebb és veszélyesebb a helyzete a kongruás papoknak. A kongruát 1898—1.900 évben állapították meg, tehát 1892—1897-ről, mely évek körül csak az utolsó végén emelkedett 11 frtra a búzaár, ellenben az év elején s a többi években nemcsak 7 frton, de még 6 frton alól is, 5 frt 40 kr.-on is adtuk a búzát, melyből még 20 kr. szállítási díj volt levonandó. Ehhez arányultak más termények árai, a felényivel olcsóbb szolgálmány s a felénél is olcsóbb faárak stb. Ez magyarázza meg, hogy annyi sok lelkészi jövedelmet kellett kongruával pótolni. És íme a konvent a lelkészi és tanítói díjlevelek értékelésénél áthághatatlan elvül mondja ki: „amennyiben e fizetések állami kiegészítésben (kongrua) részesülnek, a már megállapított és elfogadott értékelésektől eltérni nem lehet". Mit tesz ez? Semmi egyebet, mint e díjlevelek csökkentését. Az a felvilágosítás, mit a lapok útján nyertünk a központi irodától, nézetem szerint, el nem igazít, sőt újabb zavarba hoz. Ugyanis: A költségvetésbe beállítjuk a lelkészfizetés értékét 1600 koronában, azonban neki tovább is kiszolgáltatjuk a búzát, kukoriczát, bort, fát, stb. s ezek értékkülönbözetét szintén betesszük a szükséglet rovatába, melyet segélyből nyervén, megvesszük neki ugyanazokat a czikkeket, pl. 25 koronás búzát, 40 filléres bort, 28 filléres kukoriczát, 36 koronás b. öl fát stb. — mert ez az értelme; kérdem: melyik presbitérium vállalkozik erre s hol az a találékony elme, hogy helyes költségvetést készítsen, ha — mint nem ritkán •— az előbbi és a f. évi árak közöttóriási különbség leend? Sehol! Ez a megoldás lehetetlen. Holott a megoldás oly kézenfekvő, ott a kongruatörvényben, mely 10 év múlva revíziót rendel el, A miniszter úr — épen az általam felsorolt okokból, teljes jóakarattal — azt ajánlotta fel, hogy a kongrua revíziójától hajlandó eltekinteni, hogy t. i. a változott viszonyok daczára meghagyja az illetőket azok élvezetében, a melytől revízió esetén egészben vagy részben elesnének. A konvent ezt tudomásul vette. Pedig áprilisi fentebb idézett határozata és ez a tudomásvétel egymást keresztezik. Egy gépnek két fogas kereke ez, mely a reform, kongruás papságot letöri, eddigi szűkös jövedelmét összemorzsolja. Igenis kívánni kellett volna a kongrua revízióját, mely ha méltányosabb nem, bizonyára olyan alapon történt volna, mint az „Utasítás" tarifája; sőt ez állami megállapításhoz alkalmazkodhatott volna a nem kongruások fizetésfelszámítása is, csakis így lévén kikerülhető a díjlevelek tényleges megcsorbítása. Hiszen lényegileg az adócsökkentési segély is csak államsegély, szintúgy mint a kongrua. Azzal a különbséggel, hogy az 3 /6 -okban az állam csak a fizetni nem tudók, esetleg nem akarók részét vállalta magára; ellenben az új adórendszernél az államsegély a szegényebb osztály egyházi terhét kivétel nélkül csökkenteni van hivatva; ebből következik, hogy fizetni nem tudók ós a teher alól felmentendők csak azok, a kik még erre sem képesek. Arra már rámutattunk, hogy segély igénybevétele mellett terménybeli fizetésre számítani nem lehet, legfeljebb ott, a hol az egyes adózók egyházi és iskolai rovatala egy évre csak 2 korona vagy azon alul marad. De hol van s hány van ilyen egyházunk ? Kevés, nagyon kevés. Értjük az intencziót is: megtartani a kongruát is. Országgyűlési határozat intézkedik ugyanis, hogy a költségvetésbe felveendő 3 millió nem érinti az eddig nyert bárminő felemelt államsegélyeket s így a kongruát sem. Ám, szerintem, ennek értelme csak az lehet, hogy ez a kongrua továbbra is kiszolgáltatandó, még pedig az általános egyházi adózás rendezésénél egész eddigi összegében az adócsökkentési alaphoz csatoltatván, melynek arra úgyis múlhatatlan szüksége leend. Mert ha olyan alapos az a munkálat, a melyre van alapítva az 1.400,000 korona adócsökkentési segély, minden egyházra nézve, mint a mi egyházmegyénkben, úgy állíthatom, hogy a tervezett összegnek másfélszerese sem lesz elég. Legnépesebb egyházunk 284 adófizetőt (családfőt), a legkisebbek 408 és 297-et, tehát összes lélekszámukat — nem véve ki még a csecsemőket sem (ilyen helyt némely adó lélekszám után vettetett), — mutatják ki s ennek alapján vetette ki az adóügyi bizottság az új adót, s e szerint a legmódosabb egyházban 1608 korona, a 408 lélekszámú kis egyházban 2410 korona van felvéve személyi adó gyanánt. Ezek csak ki ragadott példák, de van igen sok s van olyan, a melyiknek zárszámadási szükséglete 593"01 koronában, feleslege 131'24 koronában van feltüntetve, pedig papot, tanítót tart s a hol van ezeknek legkevesebb 1600-f-1000=2600 korona fizetése. Ismétlem, igen sok ilyen hiba van csak a mi egyházmegyénkben. Tudom, hogy az új felszámítás ezt korrigálni fogja (mert lesz helyi ellenőrzés is, mint e munkálat készültekor is lenni kellett volna), de azt is tudom, sőt erősen állítom, hogy a merő tévedésen alapuló 2110 kor. felesleg odatűnik, a honnan származott: a semmiségbe; ellenben a 77,000 kor. segély szükséglet jó, ha kétszeresére nem emelkedik a legrigorozusabb, a leglelkiismeretesebb számítás mellett is. Lesz hát szükség arra a kongruára — a mi vissza nem vonható — a maga egészében. S igen jó lesz, ha elég lesz! F.-baranyai lukmázó, kongruás lelkész. (Folyt, köv.)
