Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-19 / 3. szám

MISSZIÓÜGY. A protestáns keresztyénség terjedése, befolyása és erőforrásai. Irta és a budapesti (Kálvin-téri) ref. templomban 1907. decz. 15-én tartott vallásos estélyen felolvasta dr. Szabó Aladár, lelkész. A protestáns keresztyénség hasonlít azokhoz a folyókhoz, a melyek jó hosszú pályát futnak meg láthatatlanul a föld alá rejtve és a mikor a föld színére jutnak, nem mint épen akkor eredő kis patakok tűnnek fel, hanem egyszerre nagy erőt fejtenek ki s hatalmas habokat hömpölygetnek. A protestáns keresztyénség eredetét is messze a XVI. század mögött kell keresnünk, Jézus igehirdetésében és válságmunkájában. A keresztyénséget már indulásakor bátran nevezhetjük protestantizmusnak, úgy a szó közönséges, mint mélységesebb értelmében. A protestantizmus a legtöbb ember előtt csak tiltakozást jelent. Ha azonban e szó mélységesebb értelmét akarjuk megállapítani, akkor tekintetbe kell vennünk, hogy oly latin szóból: protestor származik, a mely voltakép azt jelenti: bizonyságot teszek valaminek az igazságáról, bizonyságképen lépek fel valami mellett. A keresztyénség kétségkívül protestantizmus volt, a szónak közönséges értelmében is; protestantizmus, t. i. élő tiltakozás mind a pogány, durva, babonás vallással, mind a számos meddő bölcsészeti hitetlenséggel, mind a mindkettővel kapcsolatos helytelen erkölcsi felfogással, mind az akkori zsidó szőrszálhasogató és élettelen vallásossággal szemben. De a keresztyénség protestantizmus, azaz bizonyságtétel is volt az igaz és kegyelmes Isten ügye mellett, a mely az üdv után sóvárgó emberi lélek ügye is volt; bizonyságtétel az Istennek az emberi bűnök és állapotok felett álló országa mellett; bizonyságtétel a mellett, hogy a kegyelmes Isten lépett be az emberiség történetébe a Jézus Krisztusban s képes volt és képes mindig a legnagyobb csudát véghezvinni, t. i. az embert az ő Lelke által s Jézus szeretete által az üdv részesévé tenni. Azt kell tehát mondanunk, hogy az a hatalmas mozgalom, a mely a XVI. században mint hatalmas folyam kezdte árasztani habjait az emberiség eltikkadt földjére, régesrég meg volt, csakhogy sok ideig el volt rejtve sok furcsa intézmény és rettenetes küzdelem földje alá. Megvolt az emberiség legjobbjainak az Isten után epekedésében; megvolt az erős és öntudatos hit magasztos szárnyalásában; megvolt a javításra törekvésben s az egyház és a társadalom sebeinek orvoslására irányuló szent igyekezetben. A protestáns keresztyénséget nem emberek alkották, hanem Istentől és a Jézus Krisztustól eredt az, és nem száz, hanem ezer évekre terjed az élete. A XVI. században csak kibukkant a föld alól, a hol habjait gyűjtögette, de a habok régtől fogva áradtak és sok lelket üdítettek fel. Hogy ez így van, azt bizonyítja az a körülmény, hogy a XVI. században feltűnő protestáns mozgalom szinte egy csapásra hódítja meg a legeszesebb és legkiválóbb népeket. Ha csak a XVI. században kezdődött volna, bizony ily győzelmeket egyszerre nem arathatott volna. Igazán bámulatos, csodálatos a protestáns keresztyénség terjedése a XVI. században. Mivel azonban a prot. keresztyénség XVI. századbeli terjedéséről átlagtöbbet tudnak az emberek, mint a hasonlókép csodálatos XIX. századbeli terjedéséről, csak röviden utalok arra, hogy a XVI. században vagy a XVII. elején Németország, Anglia, Skóczia, Svéd- és Norvégország, Dánia, sőt Magyarország is majdnem teljesen protestáns volt. Igen erős volt a protestantizmus Svájczban, Francziaországban, a Németalföldön, sőt Csehországban és Lengyelországban is. Ezelőtt néhány évvel részt vettem a református egyházak világszövetségének Liverpoolban tartott gyűlésén. Egyebek közt lengyel református lelkész is tartott előadást ez emlékezetes gyűlésen. Vázolta a lengyel reformátusság bajait és siralmes állapotát, és beszéde után térképeket osztogatott szét, a melyek mutatták, hogy a reformáczió századában Lengyelország minden pontján volt református egyház. Százával voltak ott református gyülekezetek, a hol most ritkaságszámba megy a református istentisztelet-De ha a XVI. század a diadal százada volt a pro" testáns keresztyénségre nézve, még inkább az lett a XIX. század. E században lett a protestáns keresztyénség világvallássá. Azoknak, a kik a magyar protestáns egyházak bajain keseregnek és csüggedésben tanácstalanul állanak, a helyett, hogy a mentőeszközöket megragadnák, jó lenne megtudniok, hogy a protestáns keresztyénség valósággal elhatott a föld minden pontjára, minden néphez, minden ágazathoz. Ez, Isten után a keresztyén missziónak köszönhető. Misszió annyit tesz: küldetés. És különösen arra a küldetésre vonatkozik, a mellyel Jézus Krisztus indította útnak tanítványait, hogy az ő evangéliomát s az Atya, Fiú és Szent Lélek, egy igaz Isten ismeretét minden népekhez elvigyék. E megbízást valósággal a szó szoros értelmében teljesítették a Jézus Krisztus hívei, s nagyon erősen hangsúlyozzuk, hogy a pogányság tengerében alapított új protestáns keresztyén egyházakat . egytöl-egyig olyan lelkek alapították, a kik a bibliát Isten igéjének ismerik el, a kik szerint Jézus Krisztus nemcsak igaz ember, de igaz Isten is, s a kik szerint Jézus váltságmunkáját alázatosan el kell fogadnia az embernek, hogy benne a Lélek által az az új élet megkezdődjék, a mely kedves az Isten előtt. Ezek küzdöttek meg az időjárás zordságával, a betegségekkel, a nélkülözéssel s a vad emberek kegyetlen szokásaival, és munkájuk eredménye, már számokban kifejezve is, igazán bámulatos, hát még ha a millió meg millió lélek megújulására gondolunk! A lelkekbe vitt erőt, boldogságot, szentséget azonban nem igen tudjuk feltűntetni. Legföljebb amaz erők hatásaiból, a megtisztult erkölcsökből következtethetünk arra, hogy amaz erők tényleg működnek ott, a hol azelőtt igazán sátáni méreg hatott a lelkekben. Azonban a missziói munkának számokkal kifejezhető nagy méretei is mutat-6