Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-19 / 3. szám

egyházhoz való ragaszkodása visszatartotta, de rövidesen rájött, hogy az új tan következtében az egyház fensége csorbulni épen nem fog. Nagy különbség van az egyház könnyelmű elhagyása s ama S'.ent buzgóság között, melynek czélja az egyházat foltjaitól megtisztítani. „E pontnál mintegy fényözön áradt reám, s átláttam, hogy a tévedések minő szemétdombján fetrengtem s mennyi mocsok, folt éktelenített el". íme e levél nemcsak hittudományi szempontból fontos, hanem történeti szempontból is, mert írójának belső forrongásaira épen a legfontosabb dolgokban világosságot vet. Lehet, hogy mások más szempontból is találnak benne figyelemre méltó dolgot. De térjünk vissza a dologra. Czeglédi Sándor és munkatársai derék munkához fogtak. Szívből kívánunk nékik sikert. Kívánjuk, hogy a közelgő négyszázados évfordulón munkálataikkal, a nemes cselekedet fölemelő érzetével álljanak — miként óhajtják — az ünneplők között! Dr. Pruzsinszky Pál. BELFÖLD Vájjon mi lészen ebből? — Az adócsökkentés kérdéséhez. — Az egyházi lapok keseregnek, hogy nincs előfizetőjük. A lelkészek panaszkodnak, hogy nincs az egyházi lapokban semmi érdekes. És nem fizetnek elő s nem állanak elő eszméikkel. Hát én azt hiszem, hogy az előfizetők megcsappanása égyenes arányban áll az egyházi lapok szaporodásának számával; nemcsak, hanem ugyanez arányban veszít a lap érdekességéből is. A felvetett eszme csak akkor számíthat számottevő megvitatásra, ha sokan olvassák, és sok emberben kelt visszhangot; másfelől a több oldalról megvitatás adja meg a lapnak az érdekességét. Érdekes tartalmat a legzseniálisabb szerkesztő sem tud önteni lapjába, az érdekesség egyik főfeltétele lévén a változatosság. Igazi érdekességre csakis országos jellegű lap tarthatna számot; mert a bármely oldalról felvetett eszme százfelől nyerne visszhangot s többoldalú megvilágítást. Igazi közvélemény kialakulása másként nem is képzelhető. Ez az én régi és állandóan hangsúlyozott álláspontom. Ma azonban nincs így és sajnos, hogy nincs, mert ennek következtében nincs is legfontosabb kérdéseink iránt kellő érdeklődés, hiányzik a kialakult közvélemény; van ellenben tájékozatlanság, tapogatódzás és ennek következtében sok hibás alkotás s ebből folyó keserű csalódás. Itt van pl. az e. t. III. czikkének életbeléptetése, vagy az egyházi adócsökkentés kérdése. Mondhatom az egész ország papsága tanácstalanul áll a teendőkkel szemben. Tapogatódznak, megkérdik szomszédjaikat, várják a felsőség intézkedéseit, itt-ott kísérleteket is tesznek, melyek meghiúsulnak. Maga a nép nem akar belemenni ez óriási változtatásba, mielőtt a kibontakozás körvonalai teljes világításban állanának előtte. Nagy dolog is ez, ha csak úgy tekintjük is, mint a régi gyepű megbontását, melyről ezredévekkel azt írta a bölcs, hogy a ki azt megbontja, megmaratik a kígyóktól; de azt sem szabad figyelmen kivül hagynunk, hogy mi az, a mit a régi helyére állítunk, mivel a rést üresen egy perczig sem hagyhatjuk, ha azt nem akarjuk, hogy ősi telkünkre be ne törjenek a ragadozó dúvadak. Ha bal kezünk romboló csákányt forgat, jobb kezünkben ott legyen az új építésre szánt vakoló kanál. A vérmesek azt kiáltják: „A 3 millió!" Jöjjünk hát tisztába ezzel is. Először is e czélra a 3 millióból reánk eső résznek 70%-a szolgál, mit évi 1 millió 400 ezer koronában véve fel, kérdés, hogy az új adózás életbeléptetése után belefoglaltatván az összegbe a közalap és a tandíjak, valamint a napról-napra növekedő igények, elégséges lesz-e, s ha nem, mi következik utána? Még fontosabbnak látszik ennél az a kérdés, hogy mikor lesz ez a most még az évi költségvetés keretében megszabott összeg törvénnyel biztosítva, s ha lesz, ki biztosítja annak állandóságát (Francziaország!) ? S ha a nép adóterhe jelentékenyen leszáll s a tanítók illetményeit immár törvény biztosítja: ki fog esetleg veszteni? Kiről nem történik biztosítás? Kétségtelenül a református papság. Beszéljünk hát erről. Ez talán csak érdekelni fogja lelkésztársainkat. Két osztálya van papságunknak: nem kongruás és kongruás. A nagy többség — fájdalom — az utóbbiak sorából telik. Ez az osztályozás igen nagy szerepet játszik az adócsökkentés kérdésében, a melynél a konvent elvi álláspontja az — s igen helyesen — hogy a hívek adóterhének könnyítése nem jelenti, sőt kizárja a belhivatalnokok fizetésének bárminő csökkentését. Ez így papiroson igen szépen fest, nézzünk hát szemébe a valóságban. A nem kongruások fizetéseiket az adott átlagérték szerint állítják be a költségvetésbe. Akkor hát érdemes, sőt elkerülhetetlen, legalább nagyjából megismerkednünk e „zónatarifával" is. íme: a búza literje = 11 fillér. Tekintve, hogy literszám eladást eszközölni nem lehet, miután 100 1. szokványbúza = 75 kg., tehát 100 1. búza ára = 75 kilogrammé, tehát 100 kg. ára = 14K 68 fill. (ma = 25 K), holott elfogadott átlagár = 16 K. Rettenetesebb ennél a kukoricza ára, mert itt a 32 literes véka árát— 1*20 (csövesen 60 fill.) határozták meg. 4 véka (8 nyolezada) szemes tengeri 90—100 kgr. (mondjuk: 96). De hogy 10 óv óta hallotta volna valaki, hogy 100 kgr. kukoriczát 4'80—5 koronáért lehetett volna venni (ma = 14 K!), ezt határozottan kétségbevonom. E szerint 1 nyolezada (16 1.) csöves kukoricza (mely 10 kg.) 60 fillért érne és 10 nyolezadáért adnának 6 K-át (ma = 10 koronán felül), a melyből 70—75 kg. szemes kukoricza lesz. Ez képtelenség. Egy mérő csöves kukoriczáért (62'5 liter) mikor olcsó, szívesen adnak 2—2'40 koronát ; de hogy kétannyiért, 4 litervékáért adjanak ugyanennyit, az képtelenség. Ez járatlanságból esett tévedés lehet csak. A bor sem lesz soha ezután 30 fillér. A széna ára