Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-21 / 25. szám

MISSZIOÜGY. Magyar külmisszió. Titkári jelentés a Magyar Missziói Szövetség 1907. évi munkájáról. Egy zászló önmagában véve lehet valamely csekély értékű, színes szövetdarab; de ha ki van tűzve a vár fokára, ott hatalmat és dicsőséget jelent, mert ott a zászló képviseli a királyt, a kié az uralom és a nemzetet, a kié a dicsőség. A magyar missziói szövetség lehet önmagában véve bármily gyenge és kicsiny, de ha nem egyébbel, már puszta létezésével is hasznára válik az evangélium ügyének. A zászló ki van tűzve; a misszió ügye, mint nagy és kötelességszerű ügy, a magyar protestánsok lelkiismerete elé van állítva. Senki nem. mentheti közönyét avval, hogy ily munka hazánkban nem lévén, nincs alkalma benne fáradnia. Szövetségünk tagjai az elmúlt évben is több-kevesebb buzgósággal, főképen a misszióért való imádkozással mozdították elő a misszió ügyét. Kivételt képezett Kunst Irén testvérünk, a ki Changchiban és környékén, Kina belsejében, a Kina belföldi missziói házban az érkező kinai vendégeket oktatta, eljárt a környékbeli falvakba s magyarázta az írást leginkább asszonyoknak és leányoknak. És miután már tolmács nélkül is szólhat a kínaiakhoz, bizonyára sokak vigasztalásához ós boldogságához járult hozzá. Közülünk senki sem mérkőzhetik az ő munkájával. Mi csak üres óráinkban, melyek mindennapi kenyérkereső munkánk után megmaradnak, pihenés helyett foglalkozunk jó keresztyén munkával, és e munkák sokfélesége mellett bizony a misszióra ritkán kerül sor. Mégis hivatkozhatunk arra, hogy a misszió ügye érdekében mi is cselekedtünk valamit. így 1907 november hó utolsó hetében a skót misszióval együtt megtartottuk a misszió imahetét, melynek minden estéjén vetített képeket mutattunk be valamely missziói területről, melyről ugyanakkor szakférfiak földrajzi előadást is tartottak. Az előadások iránt a közönség rendkívül érdeklődött. Új munkát kezdtünk a minden hó második keddjén, a német ref. leányegyház által átengedett, Alkotmányutcza 15. szám alatti teremben tartott missziói órákkal, a melyeknek tárgyai bibliamagyarázat, missziói beszéd, esetleg szavalat vagy zene voltak. Az ilyen missziói óráktól várjuk a misszió iránti érdeklődés fejlődését. Ugyancsak ezen érdeklődés fejlesztésére adta ki a titkár a „Hajnal" czímű havi röpívet, apró missziói elmélkedésekkel és történetekkel. A szövetség tagjai közül többnek alkalma volt az elmúlt évben gyűléseken beszéddekkel, folyóiratokban czikkekkel és sok más módon is a misszió ügyének szolgálatára lenni és más egyletek missziói munkáját is segíteni. Bizonyára sokkal többet tehettünk volna, ha a keresztyén közönség megadta volna a munka szükséges anyagi eszközeit. Ebben a tekintetben azonban még igen sok a kivánni való. Pedig, ha a munkáért a miénk is a felelősség, de az anyagi feltótelek nyújtásáért a közönség lelkiismeretén nyugszik a felelősség súlya! Hogy a következő esztendőben hogyan és mit fogunk munkálni, az legfőképen a keresztyén közönségtől nyerendő erkölcsi és anyagi támogatás mértékétől függ. Azt azonban tudom, hogy miért kell imádkoznunk. Imádkozni fogunk először is azért, hogy az Úr adjon a magyar keresztyénségnek nagy ébredést; keltse fel az alvó lelkeket és adjon munkakedvet, áldozatkészséget, szeretetet és reménységet. Azután azért, hogy a mi szövetségünk egyes tagjainak adjon erősebb készséget és több alkalmat a munkára. Továbbá azért, hogy Kunst Irén testvérünket Kínában az Úr hordozza, az ő utait egyengesse, nekünk pedig megadja az anyagi erőket e testvérünk kiadásainak fedezésére. Imádkozunk azért is, hogy adja meg az Úr nekünk a szükséges erőt arra is, hogy Dabi Gyula testvérünket, a ki magát a missziói munkára kiképezte, kiküldhessük Kinába, egy ottani magyar missziói állomás alapítására. Kérünk az Úrtól segítséget arra, hogy a Hajnal missziói röpív kiadásai fedeztessenek, s hogy adhassunk ki missziói iratokat és kiadhassuk a missziói naptárt; hogy tarthassunk missziói gyűléseket és missziói órákat. Azt is kérjük, hogy nyisson nekik utat az Isten előbb Boszniába, azután Albániába és Macedóniába, hogy ott magyar missziói iskolákat nyithassunk a törökök részére, Isten dicsőségére és a magyar műveltségnek terjesztésére. Kérünk alkalmat arra, hogy Izrael fiainak és leányainak, különösen izraelita diákifjaknak hirdethessük a világ Megváltóját. Kérünk Istentől magyar missziói iskolát Budapesten^ hogy növendékeinket ne kelljen külföldre küldeni, s kérünk ebbe az iskolába növendékeket, s kérjük annak lehetővé tételét, hogy magyar misszionáriusok is terjeszszék evangéliumi hitünket az egész világon. De ha látjuk, hogy szövetségünk munkája mos' még mily nagyon kicsiny, vájjon nem pusztán rajongás-e ily magas czélokra törni!? Ha nézzük a mai idők nehézségeit, akkor e czélok bizonyára a messze távolban lebegnek. Hiszen látjuk, hogy nemzetünk nagy tömegeit a hitetlenség és vakhit tartja fogva, a hű keresztyének tábora pedig oly csekély! De még a hű keresztyének közül is a nép alsó osztályai nagyon szegények, a felsőbb osztályok pedig nem tartják fontosnak a külmisszió ügyét. A lelkészek vagy közönyösek még e nagy munka iránt, vagy pedig egyéb munkák terhe alatt roskadoznakt A többi elöljárók és a hívek pedig nem ismerik a miszszió ügyét, melyről hamis képzetek és téves elméletek terjednek. Sőt még azok is, a kik buzgó szolgái az evangéliomnak, kisebb csoportokra szakadozva, még a kevés meglévő munkát is részekre szaggatják.