Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1908-06-07 / 23. szám
tekintélyes többletet tüntet fel. A mi pedig a magyarságnak a születésekben való részesedését illeti, az az 1906. évben Magyarországon 52'9, az egész államban 46-2°/ 0 -ot tett, s minthogy az 1905. évi 52'4, illetőleg 45-67 0 -al zárult, a javulás egy év alatt az anyaországban 0*05, az egész államban 0'06% volt. — A következő táblázatban bemutatjuk, hogy az 1906. évi szülöttek közül hitfelekezetek szerint mennyi volt megkeresztelve és a születési számok egybevetéseivel, hány keresztyén gyermek nem volt megkeresztelve: Hitfelekezet Élve szülött Magyarországon keresztelve volt ' • ••í-ii. r i "4.4. nem volt ujszulott felnőtt keresztel t Élve szülött Horvát-Szlavonországokban keresztelve volt - • -í-ü c i "4.4. nem volt ujszulott felnőtt keresztel t A birodalom élve szülöttei hitfelekezetek szerint összesen Róm. katholikus . . 323,028 322,299 416 729 69,743 70,722 40 + 979 392,771 Gör. katholikus . . . 75,818 74,096 252 1,722 611 576 2 —35 76,429 Református .... 83,351 80,987 128 2,364 475 490 — + 15 83,826 Ág. h. ev 40.526 38,613 52 1,913 1,506 1,621 5 +115 40,032 Gör. keleti .... 82,118 79,400 33 2,718 26,853 27,271 21 + 418 108,971 Unitárius 2,278 1,987 5 291 — — ' — — 2,278 Összesen . . . 607,119 597,382 886 9,737 99,188 100,680 68 —35 706,307 +1,527 Ezen táblázatból, melyet a hivatalos Évkönyv adatai alapján mi magunk állítottunk össze, látjuk, hogy Magyarországon valamennyi felekezet jelentékeny számmal kevesebb újszülöttet kereszteltet meg, mint a mennyi kebelében született, míg ellenben Horvát-Szlavonországokban, az egy gör. kath. kivételével, valamennyi többet. A r. kath. egyház aránylag kevesebb nem kereszteltek számát hajlandók vagyunk annak tulajdonítani, hogy többet elkeresztelt a más hitfelekezetektől, a mennyiben az elkeresztelések dolgában most még szabadabb a vásár, mint volt az előtt. A horvát-szlavonországi jelentékeny több (1527) keresztelés, mint élve születés, csak abban bírhatja magyarázatát, hogy az élénk és közvetlen összeköttetés és költözködés folytán az itt született, ott lett megkeresztelve. Ezen többletnek levonásával az 1906-ik évben 8245 újszülött gyermek nem volt megkeresztelve. Az előző évben volt 8464 és így az 1906. évben, kivéve a szétszórtan élő unitáriusokat, 96—99%-a kereszteltetett (Folyt, köv.) meg az újszülötteknek. Legmagasabb volt ez az arányszám a róm. kath.-nál 99*7%> a z unitáriusoknál csak 87'2%-ra rúgott a megkeresztelt gyermekek száma. A körülmetélést Magyarországon 5868, Horvát-Szlavonországokban pedig 250 újszülött fiúgyermeken hajtották végre. A körülbelül 13,000 izraelita újszülött fiúgyermekeknek alig a felén hajtották végre; igaz, hogy az izraelita anyahitközségek bejelentett adatai, mivel az állami anyakönyvekről szóló törvény életbelépte óta nem mindegyik vezet rendes anyakönyvet, biztos eligazodást nem nyújtanak e tekintetben, mégis valószínű a fenti számadatból, hogy ezt az ősi vallási szertartást nem igen tartják meg ma már a zsidók. Bérmálva volt Magyarországon róm. kath, 215,452, gör. kath. 74,163, gör. kel. 94,765; Horvát-Szlavonországokban róm. kath. 51,608, gör. kath. 585, gör. kel. 2. Konfirmálva volt az anyaországban : ref. 41,350, ág. h ev. 24,242; a társországokban ref. 131, ág. h. ev. 568. Homola István. NEKROLOG. KISS ÁRON tiszántúli református püspök. A mire szerettei, a debreczeni gyülekezet, a tiszántúli kerület és az egyetemes magyar ref. egyház aggódva gondoltak már évek óta — Kiss Áron püspök, hosszas gyengélkedés után, élete 93-dik esztendejében, május 30-án csendesen elhunyt az Úrban. Arról a veszteségről, a mely elhunytával anyaszentegyházunkat érte, lapunk vezető helyén emlékeztünk meg. Az ott elmondottakat élete folyásának és munkálkodásának felmutatásával kívánjuk még e helyen kiegészíteni. Született 1815 november 20-án Kisnaményben, papi családbólt Tanulmányait szülőföldén, majd Szatmáron, 1832-tŐl pedig a sárospataki főiskolán folytatta. A családi hagyományok és lelke vágyódásai a papi pályára vonták s a theologiai tanfolyam elvégzése után 1839-től 1843- ig Szatmáron tanító-káplánkodott; 1843-ban pedig a porcsalmai gyülekezet választotta meg lelkipásztorává. Csaknem ötven esztendeig volt pásztora a porcsalmai gyülekezetnek, hűséggel, igazsággal s emelkedve tudománya, buzgósága, papi és polgári erényei révén mind magasabbra, hivatali állásokban és mindeneknek megbecsülésében. A falusi magány csendjót az 1848-dik év zavarta meg legelőször, úgy egyházi, mint polgári tekintetben. Érdemei alapján ebben az évben a szatmári egyházmegye a főjegyzői tollat adta kezébe; a 48-as nagy átalaku-