Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-07 / 23. szám

lások pedig a közszereplés terére szólították. Részt vett az 1848. XX. végrehajtása tárgyában báró Eötvös József kultuszminiszter által összehívott tanácskozáson. Majd a mikor a szabadságában megtámadott haza fegyverre szólította fiait, mint tábori lelkész Désig kísérte a honvédő sereget, s ő szerkesztette a nemzeti kormánynak küldött hódoló feliratot. S a mikor a szabadságharcz leveretése után az abszolutizmus a magyar szabadság utolsó erőssége, a protestáns egyházi és iskolai autonómia ellen indította meg ostromát, Kiss Áront ismét azok között találjuk, a kik, bár erősen kompromittálva, de meg nem félemlíttetve, elszánt védelmezői valának az autonómiának és azzal együtt a nemzet alkotmányos szabadságánák. Részint a patentális küzdelmekben, részint egyházmegyéje ügyeinek intézése körül szerzett érdemei jutalmazásául, a szatmári egyházmegye 1860-ban esperesévé választotta s ezt a tisztet viselte is mindaddig, a míg a tiszántúli egyházkerület bizalma még magasabb polczra nem emelte: Mint esperes, a legnagyobb hűséggel és buzgósággal viselte hivatalát és gondozta egyházmegyéjét, úgy a valláserkölcsi, mint az anyagi ügyek körében. Maga is tudománykedvelő levén, igyekezett egyházmegyéje lelkészi karának szellemi színvonalát emelni, s ennek elősegítése czéljából egyházmegyei könyvtárt alakított. Az önművelés és az irodalmi munkálkodás terén maga mutatott jó példát lelkésztársainak. Az egyházi folyóiratok hasábjain megjelent számos kisebb dolgozatán kívül több, nagyobb terjedelmű és maradandó becsű munka örökíti meg nevét a magyar protestáns irodalom történetében. Azok között a törekvések között, a melyek a kerületi széttagoltságban élt ref. egyház egységesítésére és az egységes egyházalkotmány kiépítésére irányultak, lelke a mult emlékeinek felkutatására és kommentálására ösztönözte. Történeti és tudományos kutatásainak eredményeit Geleji Katona István egyházi kánonai s a szatmárnémetii nemzeti zsinat végzései (1875), A Szatmármegyében tartott négy első protestáns zsinat végzései (1877), A XVI. században tartott magyar ref. zsinatok végzései (1881) cz. nevezetes művei mutatják, a melyekkel a debreczeni első alkotmányozó zsinat munkálkodásának kívánt mintegy alapot vetni. Kiváló érdemeit honorálta egyházkerülete, a mikor a debreczeni és az első budapesti zsinatra s a konvent! ülésekre több czikluson át képviselőjeként küldötte ki. Teljes háláját és elismerését azonban akkor mutatta meg vele szemben, a mikor 1892-ben, nem tekintve a közönséges emberi életkort már meghaladott esztendeire, 77 éves korában püspökévé választotta. A debreczeni gyülekezet ugyanekkor egyik lelkipásztorává híván meg, odahagyta porcsalmai gyülekezetét és Debreczenbe költözött át. Mind a püspöki széken, mind a debreczeni kathedrán nagyhírű ós kiváló emberek előzték meg. De Kiss Áron mégsem méltatlanul töltötte be a tiszántúli kerület püspöki és a debreczeni gyülekezet papi székét. Magas kora daczára is, még mint püspök is megtartotta teste és lelke frisseségét és tevékeny részt vett, mind gyülekezete, mind kerülete, mind az egyetemes egyház ügyeinek intézésében, úgy, hogy méltán kiérdemelte mindezeknek hálás emlékezetét. Mint püspök, a hivatali ancziennitás útján tagjává lett a főrendiháznak is; a király pedig, érdemei elismerésein a Lipót-rend középkeresztjével tüntette ki. Mint embert nemcsak daliás alakja, hanem szive nemessége, lelke őszintesége, életmódjának, beszédének puritán tisztasága, magyaros szívessége tette mindenek előtt rokonszenvessé és igazán megbecsültté. Mint pap, nyomtatásban is megjelent egyházi beszédeiből következtetve, igazán hívő lélek és nem közönséges lelkipásztor és egyházi szónok vala. Mint családapát az Ür elég megpróbáltatásban részesítette, a mikor kétszer ragadta el mellőle a szerető feleséget és arra utalta, hogy háromszor keressen magának élettársat a földi életben. De ha e tekintetben próbáitatásoknak volt is kitéve, ezeknek jutalmát bőségesen megnyerte az ő bölcs és ritka szeretetteljes gondviselése alatt oldala mellett felnövekedett gyermekekben, a kik élete végső perczéig a legodaadóbb szeretettel övezték körül az agg pátriárkát és megláttatták szemeivel még a szépunokák serdülő seregét is. A fiak nem voltak méltatlanok a derék apához. Az anyaszentegyház és a magyar kultura szolgálatára szentelték életöket,, s szorgalmukkal, nyert érdemeikkel csak annak a babérkoszorúnak gazdagítására működtek, a mely az ősz apa homlokát körülövezte. Egyik köziilök H. Kiss Kálmán, volt mándi lelkész, jelenleg a nagykőrösi ref. tanítóképző-intézet kiváló igazgatója; a másik dr. Kiss Áron, előbb a.nagykőrösi tanítóképző igazgatója, később a budai állami pedagógium hírneves tanára s hosszú időn át igazgatója. Az isteni kegyelem nemcsak hosszúra nyújtotta Kiss Áron életét, de megáldotta ritka testi és lelki erővel is. A teljes hanyatlás szinte csak kilenczven éves korában indult meg életében. Eladdig, úgy gyülekezetében, mint kerületében és a konventen mindig az aktiv szereplők között állott. Az utóbbi esztendőkben azonban mind fájdalmasabb szívvel láthattuk erőinek hanyatlását. Még megjelent a konventen, elnökölt az érettségi vizsgálatokon, részt vett egyes gyülekezetek fontosabb egyházi ünnepélyein, meg-megszólaltatta nem közönséges erejű költői lantját, utazgatott ide-oda, mintha csak elűzni kívánta volna magától a testet - lelket emésztő titkos erőket ... de hiába! Emberre kimondatott: porrá kell lenned! s az ítélet rajta is beteljesedett. A daliás alak összeroskadt, a szép és nemes lélek mindinkább elvesztette hajdani frisseségét; míg végre bevégezve pályafutását, visszatért Istenéhe/-, a ki adta volt. szerettei boldogítására és földi anyaszentegyházának építésére. Eltávozása bármilyen érzékenyen érinti is szíveinket, mégis magában hordja a megnyugvás, a kibékülés érzéseit.