Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-07 / 23. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Hirdetési díjak: Két hasábos egész oldal .... 40 kor. Fél oldal 20 kor. Negyed oldal 10 kor. Nyolczad oldal 5 kor. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. intézendök. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. TARTALOM. Vezórezikk: Kiss Áron piispök. — Plinköst. Dr. Iíováts J. István. — Iskolaügy : Törvényjavaslat az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről. — Belföld: Rendkívüli közgyűlés Somogyban. Balatoni J. — Az ország 1906. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai, Homola István. — Nekrolog : Kiss Áron. H. I. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat — Különfélék. — Pályázatok. — Hirdetések. KISS ARON püspök 1815—1908 Az ősz pátriárka álomra hunyta szemeit. Visszaadta lelkét Alkotójának, hogy azt a dicsőséget, a melyet a testnek szemeivel meg nem láthatott, örökké láthassa a léleknek szemeivel az Atya birodalmában! A pátriárka elaluvásával a tiszántúli ref. egyházkerület tiszteletben és becsületben megőszült püspökét, a debreczeni gyülekezet egyik lelkipásztorát, már meglett s az elhunytnak nevét nem érdemetlenül viselő gyermekei a szerető atyát veszítették el. A tiszántúli kerület, a debreczeni gyülekezet és a tiszteletreméltó család gyászából azonban részt kérünk mi is, s részt kér az egész magyar református egyház is, mert Kiss Áron a mienk is, az egyetemes egyházé is vala. P z Úrban való elatuvása nem volt váratlan sem szeretteire, sem a közegyházra nézve. Hiszen elérte az emberi életkor legvégső határát, s a kilenczvenet túlhaladott kor terhei alatt már évek óta láttuk lassú, de fokozódó roskadozását, s nélkülöznünk kellett egyházunk közügyeinek intézésében hajdan hatalmas lelke erejét. De mégis fájdalommal állunk frissen hantolt sírja előtt s a legőszintébb gyásszal tesszük le arra a nem hervadó emlékezés czipruságát! Fájdalommal, gyásszal, mert egy igaz, egy áldásos életű, egy tisztességben megőszült embernek elköltözése mindig korán való reánk nézve. Egy olyan alak kidőlése pedig, a milyen Kiss Áron püspök vala, nem egy embernek elhunytát jelenti csupán, hanem nagyjaink, legjobbjaink, vezéreink elvesztésének élesen sajgó érzését kelti fel lelkünkben. Azoknak a nagy, először dicsőséges, azután nehéz és keserves időknek, a melyekben ő is élt és lelke legszentebb erőit vitte a küzdelembe, aligalig van már hírmondója közöttünk. Elhagynak bennünket a nagy idők tanúi egymásután, s szemünk tétovázva tekint körül, vájjon támadnak-e utódok, kik méltók lehetnek helyök elfoglalására?! Pedig „Megnehezült az idők viharos járása felettünk" újra! Nagy idők következnek el reánk, a melyeknek életbevágó kérdései között mily megbecsülhetetlen volna nekünk az ő tapasztaltságuk, bölcseségük, vigasztaló, bátorító szavuk, s a nehéz időkben diadalmasan megállott lelki szilárdságuk! Kiss Áron azoknak a nagy időknek egyik legtiszteletreméltóbb alakja, azoknak megszűnése után pedig a megindult építésnek egyik legbuzgóbb munkása vala. Mint a szatmári egyházmegye főjegyzője, jelen volt azon a tanácskozáson, a melyet báró Eötvös József kultuszminiszter hívott össze az 348. XX. végrehajtása tárgyában. Majd a nehé idők elkövetkezésével ott állott az első sorban az >k között, a kik a magyar protestáns egyház ar )nomiáját megsemmisíteni akaró pátens ellen m jvívták a diadalmas harezot és a kik inkább Jlalták a szabadságot szegénységgel, mint a szolg .ságot dús javadalmazással. A csendesebb időkben pedig bőven kivette a részét az egyházépítés újabb munkájából. Nagy szorgalommal és szakértelemmel gyűjtögette és magyarázta a XVI. századbeli zsinatok végzéseit, hogy biztos, történeti alapokat vessen a magyar ref. egyház elkészítendő alkotmányának. S ott volt az alkotmány építő, fejlesztő, megszilárdító munkásai között is, előbb mint a szatmári egyházmegye esperese, később mint a tiszántúli egyházkerület püspöke, az alkotmányozó debreczeni és budapesti zsinatok tagja s a konventen kerülete képviselője. Munkásságának a haza, az egyház, a tudomány, a közélet terén szerzett s őt mind maga-