Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-31 / 22. szám

vallását fogják követni a gyermekek. Veszteség 17. Azon 41 vegyesházasságnál pedig, hol az egyik fél ág. h. ev., a másik fél nem róm. kath., de más vallású, megegyezés szerint 1 esetben az ág. hitv. evang. és 3 esetben a más vallást fogják követni a gyermekek. Veszteség 2. Ezen esetekben az ev. egyház vesztesége a ref. egyházzal szemben 2, a gör. keletivel szemben 1. Azon 26 vegyesházasságnál, hol a vőlegény róm. kath., a menyasszony ref., megegyezés szerint 8 esetben az apa, 1 esetben az anya vallását fogják követni a gyermekek. Veszteség 7. Azon 45 vegyesházasságnál, hol a vőlegény ref., a menyasszony róm. kath., 1 esetben az apa és 26 esetben az anya vallását fogják követni a gyermekek. Veszteség 25. Azon 43 vegyesházasságnál pedig, hol az egyik fél ref., a másik fél nem róm. kath., de más vallású, 2 esetben a ref. és 2 esetben a más vallást fogják követni a gyermekek. Ezen esetekben a ref. egyház nyeresége az ág. hitv. evang. egyháztól 2, vesztesége pedig az ág. hitv. ev. egyházzal szemben 1, a görög keletivel szemben 1. Nyereség-veszteség 0. A r. kath. egyház Horvát-Szlavonországokban a két protestáns egyháztól fent kimutatott hódításon kivül, a 373 nem evang. vagy ref., de más vallásával kötött vegyesházasságból megegyezés szerint vesztett 22 esetben, de részére 73 esetben biztosíttatott a gyermekek vallása. Nyeresége tehát itt is 51. Nyeresége a gör. kath. egyháztól 1, a gör. keletitől 72 ; vesztesége a gör. keletivel szemben 22. E szerint az 1906. évben az ág. h. evang. egyház vesztesége a gyermekek vallására vonatkozó megegyezéseknél a róm. kath. egyházzal szemben Magyarországon 450, Horvát-Szlavonországokban 26, összesen 476. Vesztesége más hitfelekezetekkel szemben Magyarországon 42, Horvát-Szlavonországokban 2, összesen 44. összes vesztesége tehát az 1906. évben az egész birodalomban, a róm. kath. és más hitfelekezetekkel szemben a reverzálisok czímén 520. Az 1905. évben számszerűleg is a veszteségek terén az első helyre került evang. egyház, emelkedve, az 1906-ik évben is megtartotta szomorú poziczióját. A református egyház vesztesége -a róm. kath. egyházzal szemben Magyarországon 511 ; Horvát-Szlavonországokban 32, összesen 543. Nyeresége más hitfelekezetekkel szemben Magyarországon 105; Horvát-Szlavonországokban nyereség-vesztesége 0, összesen 105. Ennek levonásával a ref. egyház 1906. évi összes vesztesége 438. A veszteségek terén 1905-ben számszerűleg is elfoglalt második helyet, csökkenően, 1906-ban is megtartotta. Ezen évről-évre megújuló óriási veszteségekre tekintve, látjuk mily erős, benső, titkos liarcz folyik itt a hazai protestantizmus és a róm. katholiczizmus között. És mégis, sajnos, vannak közöttünk olyanok, kik e dúló harczot kellő figyelemre méltatni nem akarják s az ellene való tömörülést, védekezést perhorreszkálják. Pedig ebben a harczban a gyülekezetek lelkipásztorainak, őrállóinak, inkább a kicsinyeknek, mint az egyetemes egyház nagyjainak kell résen állaniok. De hol, mikor tanulják meg ezek a bajt megismerni, ellenszereit alkalmazni, a küzdelem fegyvereit sikeresen forgatni, ha nem adunk nekik módot, alkalmat arra; ha elzárjuk őket attól, hogy tömörüljenek, egymástól tanuljanak, egymásra kölcsönhatást gyakoroljanak ? íme minden katonai ezred külön tanulja a harczászati gyakorlatokat s mégis vannak az úgynevezett nagy katonai hadgyakorlatok, hol nemcsak a felség látja az eredményt, hanem a legkisebb katona is okul, tanul az igazi nagy harczra azokból. Ebben az értelemben látom én a mai viszonyok között jogosultságát egyfelől a vegyesházassági adatok rendszeres ismertetésének, másfelől a lelkészek független, önálló, czéltudatos, de a hivatalos egyházzal nem ellentétes tömörülésének. És valóban, nagyon sajnálatra méltó, hogy még e tekintetben sem tudunk egyetérteni, egyek lenni. Mikor az ellenség nyakunkon, mikor a baj, veszedelem egyre ijesztőbben fenyeget, s jobbról-balról tép, még akkor is a felett vitatkozunk, kinek van igaza? De még egy megjegyzést teszek ezzel kapcsolatban. Ugyanis, ha közelebb szemügyre vesszük a gyermekek vallására vonatkdzó megjegyzéseket, látjuk, hogy itt tulaj donképen a hazai három főbb, és joggal mondhatjuk, nemzeti szempontból a magyar hazához közelebb álló, azzal szorosabban összenőtt, annak sorsával közvetlenebb érdekközösségében lévő róm. kath., ev. és református egyházak küzdenek egymás között a gyermekekért, tehát a jövő nemzedék, a jövő uralom biztosításáért. Ez a küzdelem, ha jól megfigyeljük a helyzetet, alig érinti az úgynevezett nemzetiségi egyházakat. Állapodjunk meg ezen nagyon érdekes és eddig alig méltatott tény mellett s vizsgáljuk meg azt az állami, a magyar nemzeti, a hazafias érdek szempontjából. Mit láthatunk ebből? Röviden azt a szomorú igazságot, hogy mi magyarok nagyon rosszul választjuk meg az időt az egyes fontosabb törvények megalkotására s életbeléptetésére. Politikai rövidlátással magunk gondoskodunk arról, hogy e hazában a magyar a magyarral békességben, egyetértésben ne legyen, hanem egymással versengjen, egymásra féltékenykedjen és sanda szemmel nézzen! Vájjon nem úgy van-e ? Kérdem: nemzeti, hazafias (nem felekezeti, mely egészen más érdek és szempont alá esik) szempontból ugyan mi érdeke lehet akár a hazafias róm. kath., akár a magyar református, akár a nemzeti missziót nagy áldozattal és egyéb felekezeti érdekeinek háttérbe szorításával híven teljesítő hazai lutheránus egyháznak, de magának a magyar nemzetnek is mi érdeke lehet abban, mi haszna van abból, ha ezek egymással versengenek, egymástól százakat és ezreket elhódítanak ? Ugyebár semmi, sőt határozott kár és veszteség van a versengésben a nemzeti hazafias ügyre! Maga a magyar állam s a vezetőférfiai által megalkotott törvények juttattak bennünket, magyar hazafias egyházakat és azoknak papjait ebbe a versengésbe, ebbe a nemzeti szempontból áldatlan küzdelembe, mely itt titokban a törvényesített reverzális mellett a gyermek, a jövő nemzedék meghódítása czéljából folyik — s markukba nevetnek ellenségeink, a nemzetiségek, hogy míg mi magyarok egymás között versen-