Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-31 / 22. szám
günk, ők nyugodtan, biztosan, czéltudatosan, alig érintve a mi küzdelmeinktől, haladnak a magok útján s élvezik vígan e haza szabadságát s annak bőkezű adományait. Nem lett volna-e okosabb, helyesebb s magyar hazafias szempontból üdvösebb, mielőtt ránk kényszerítették ezt az áldatlan reverzális hajszát, sutba dobni azt az élhetetlen, a magyarság gyámoltalanságáról tanúskodó nemzetiségi törvényt s behozni az általános, kötelező ingyenes népoktatást; minden községben, mely nem magyar, magyar pénzen állami népiskolát felállítani, biztosítani, s ezzel lerontani a nyelvi, nemzetiségi korlátokat, melyek miatt e haza népe nemcsak nyelvében, de érzületében sem tud ezer év óta eggyé lenni ? I Ám akkor ránk hozhatták volna a reverzális küzdelmet I Ám akkor nemzeti szempontból jogos és üdvös lenne megoldani a szabadság gyeplőit, erősíteni, támogatni a jobban futókat, hadd győzzön, hódítson, viruljon szerte e hazában mindenütt a magyar ! De így, tisztelt politikus és törvényhozó uraink a czélon túl lőttek, saját házunkba liszköt dobtak, mely éget, pusztít, de perzselő hamuja nyomán virág nem fakad. A gyermekek vallására vonatkozólag kötött megegyezésekből az egyes íelekezetekre eső nyereség és veszteség, viszonyítva az 1868. évi LIII. t.-cz. 12. §-ához, Magyarországon 1896—1906-ig és Horvát-Szlavonországokban 1899—1906-ig (csak ez időtől vannak adatok) a következő: Nyereség Veszteség ., Horvát, HorvátoSr" SzlaVO n - E gylit t oríJte" Szlavo n " együtt ország ország O J ország ország 6,437 464 5 6,901-5 — — — 118 1-5 119-5 — 4 4 — — 2,657 199-5 2,757-5 — — — 2,364 116 2,480 — — — 996-5 244-5 1,241 — — — 105 1 106 _ _ 424 — 424 — — 8-5 — 8-5 6,555 466 7,021 6,555 466 7,021 Tekintélyes veszteség ez, még ha így az 1868. évi LIII. t.-cz. 12. §-ához viszonyítva vesszük is, a mely reánk protestánsokra a jövőben kétségtelenül éreztetni fogja a maga szomorú következményeit. De épen azért nem hisszük, hogy a néppárt a revíziót e tekintetben is komolyan akarná. (Folyt, köv.) Homola István. MISSZIOÜGY. Róm. kath. . . Gör. kath. . . Református . . Ág. h. ev. . . Gör. keleti . . Unitárius . . . Izraelita . . . Egyéb v. fel. kiv. Összesen Missziói munkák Budapesten. III. Igen jelentékeny tényezői, illetve azok lehetnének a budapesti ref. egyház egyháztársadalmi életében az ifjúság körében működő egyesületek, a minők: a Ref. Ifjúsági Egyesület és a Bethlen Gábor Kör. A Ref. Ifjúsági Egyesület körülbelül másfél évtized óta áll fenn s czéljául a serdültebb ifjúság valláserkölcsi gondozását tűzte ki. Az egyesület élén több mint egy évtizedig Szilassy Aladár, a budapesti ref. egyháznak nagy buzgóságú és valóban keresztyén lelkületű gondnoka állott s lelki vezetői között ott működött hosszá ideig dr. Szabó Aladár, akkor még theologiai tanár is. Az első tíz esztendő a folytonos fejlődés és erősödés időszaka volt, daczára annak, hogy az egyesületnek még saját helyisége sem volt, hanem a theologia adott neki vendégszállást összejövetelei megtartására. Anyagilag elég szépen megerősödve s működését szélesebb körre kiterjeszteni akarva, mintegy 5—6 évvel ezelőtt az egyesület önálló helyiséget bérelt. Sajnos azonban, hogy az önálló helyiséghez fűzött reménységek nemcsak hogy nem váltak be, hanem innentől kezdve mintha meglan* kadt volna az egyesületnek szépen indult működése. Ez a meglankadás azonban nem a buzgóság hiányának vagy a czél eltévesztésének, hanem sokkal inkább a viszonyok kedvezőtlen átalakulásának az eredménye. Lelkes vezetői és buzgó tagjai közül sokan megváltak tőle életviszonyaik változásával. Szilassy Aladár, egészségi állapotára tekintetből kénytelen volt elhagyni az elnöki széket; dr. Szabó Aladárt nagyobb munkák vezetése szólította el; régebbi tagjai, végezvén tanulmányaikat, legnagyobb részben vidékre költöztek. S hozzávehetjiik mindezekhez azt is, hogy újabb egyesületek (Bethlen Kör, Bethania) alakultak, a melyek szintén megapasztották az ifjúsági egyesület tagjainak számát, Azoknak tehát, a kik a régebbi vezetők és tagok helyére kerültek, új munkát kellett kezdeniök. Ez a munka nem volt könnyű, mert a fővárosba felsereglő intelligens ós iparos-ifjúság nem az evangéliomot szomjúhozza ebben a modern Babylonban, és mert az egyesület sem a hivatalos egyházi hatóságokban és azok vezetőiben, sem az egyházi társadalomban nem igen találta meg azt az erkölcsi és anyagi támogatást, a mely mellett munkája a kívánatos eredménnyel járhatott volna. Az utóbbi egy pár esztendő azonban mégis némi haladást mutat, ha nem is a külsőségekben, hanem a belső élet elevenebbé válásában. Az egyesület ugyanis belső purifikácziót végzett önmagán. A csak névleges, az egyesületi munkákban részt nem vevő tagokat vagy teljesen törölte, vagy pedig csak a pártoló tagok közé sorozta és csak az élő és működő tagokat tekintette rendes tagjainak. A rendes tagok száma ennek következtében jelentékenyen alábbszállott ugyan, de a megmaradtak annál buzgóbb tevékenységet fejtenek ki, s reménységünk lehet az iránt, hogy az egyesület hovatovább eléri régi színvonalát s talán annál még feljebb is emelkedik. Táplálja a reménységünket az a körülmény is, hogy a budapesti protestáns egyházak hivatalos vezetői és buzgóbb tagjai végre magok is belátták, hogy az ifjúság körében való evangéliomi munkálkodás rendkívül nagy fontosságú az egyházak szempontjából is, s hogy azok, a kik ezen a téren buzgólkodnak, joggal igényelhetik az egyházak és a ker. társadalom támogatását. Scholtz Gusztáv evang. püspök és Szilassy Aladár ref
