Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-31 / 22. szám

teljes mentesítése mellett, az állampénztár terhére utaltatik, akkor a magyar protestáns egyházak elsősorban olyan anyagi, majd ennek következtében olyan szellemi inferioritásba jutnak, a mely mellett a versenyt ki nem bírhatják és sorsuk nem lehet más, mint a teljes elsorvadás! Nem a nagyot mondani akarásért, hanem belső, komoly meggyőződésem alapján mondom azt, hogy a magyar protestantizmus sorsa nem annnyira dőlt el a bécsi, nikolsburgi és linczi békekötésekben, mint a mennyire el fog dőlni a gróf Apponyi Albert által beny új tandóknak jelzett törvényjavaslatokban! A magyar protestantizmus életének e fordulópontján azért kérem a kegyelemnek és bölcseségnek Istenét, hogy világosítson és okosítson meg bennünket tennivalónk megállapításában! Isten után pedig azokhoz intézem kérő szavamat, a kik, mint a magyar protestáns egyházak hivatalos hatóságainak alkotó tagjai és a gyülekezetek őrállói hivatva vannak arra, hogy ez életbevágó ügyekben állást foglaljanak és véleményüket érvényesítsék, hogy a megfontolással és az egyértelmű állásfoglalással ne késsenek, mert az idő, a melyben földi sorsunk e hazában eldől, közel vagyon! Köröttünk hullámzik s örvényelve kavarog az élet, mindenféle állami, társadalmi, vallási, egyházi problémáival. A hullámok már magasra csapódnak és részint erőszakosan tépve, részint alattomosan aláásva ostromolják azokat az erősségeinket, a melyeket őseink vérük hullatása árán emeltek számunkra. Es mi, mint az Ur elől menekülni akaró Jónás, még mindig aluszunk! De ébredjünk fel végre! Jussunk el világos öntudatára azoknak, a melyek megtartásunkra valók! Ha van még bennünk élet és élni akarás: most kell megmutatnunk. Egyházmegyék, kerületek, konvent, egyetemes gyűlés, lelkészi és egyházi értekezletek, lelkészegyesületek, protestáns közös bizottság! — most mutassák meg, hogy mennyiben viselik lelkükön a reájok bízatott örök evangéliom érdekeit! Most demonstrálják, hogy hivatalos és nem hivatalos szervek, lelkészek és világiak, kálvinisták és lutheránusok között nincs ellentét, hanem egyek a Krisztusban es az evangéliomi anyaszentegyház javának keresésében! Ettől az öntudatra jutástól, a megtartatásunkra valók felismeréséből és az önérzetes, egyöntetű állásfoglalástól függ jövendő sorsunk! A mi sorsunk, magyar protestánsoké! Mert nem általában az evangéliomi protestantizmus sorsa felett való aggodalom üti meg lelkemet. Az evangéliomi protestantizmus aiapi a a Jézus Krisztus, az a kőszikla, a melyen a pokol kapui sem vehetnek diadalmat. Annak sorsa tehát nem Magyarországon dől el. De a magyar protestantizmusé itt fog eldőlni s itt kell eldőlnie! Hogy becsületes, igaz küzdelem után kivívandó diadallal, vagy pedig a tétlen megadás mellett elkövetkezendő elsorvadással-e? tőlünk függ s rajtunk áll! Gondoljuk meg azért a reánk nehezedő nagy felelősséget s ennek tudatában keressük a reánk nézve kedvező megoldást! Hamar István. BELFÖLD. A vallás- és közoktatásügyi költségvetés a képviselőházban. A vallás- és közoktatásügyi tárcza költségvetését f. hó 20. és 21. napjain tárgyalta le s fogadta el változatlanul a képviselőház. Ez elé a tárgyalás elé kíváncsian néztünk, mert a napilapok azt híresztelték a megelőző napokon, hogy Apponyi miniszter be fogja terjeszteni az 1848. XX. t.-cz. végrehajtására és a róm. katholikus autonomiára vonatkozó törvényjavaslatokat. A híresztelés nem vált valóra; annyi azonban beteljesedett belőle, hogy a miniszter tényleg nyilatkozott mindkét ügyre, sőt harmadikképen a róm. kath. lelkészi kongrua rendezésére nézve. A Sághy Gyula előadó által elfogadásra ajánlott költségvetéshez legelső sorban Csóti Géza szólott. Sürgette a párbér és az egyházi adózás rendezését és a róm. kath. autonomia ügyének megoldását. Nagy Sándor a népoktatási ügyekhez szólva;

a nemzetiségi iskolák kellő ellenőrizhetése végett szaporitandónak ítélte a tanfelügyelőket és a tanítóképző-intézeti tanárok egységes fizetésrendezését. Dr. Ballagi Aladár az egyetem gazdasági és közigazgatási autonómiáját, az egyetemi könyvtár megfelelőbb elhelyezését s a polgári iskolának, főiskolai jelleg mellett, olyan iskola-típussá fejlesztését kívánta, a mely különösen a gyakorlati, gazdasági és ipari ismeretekre nevelné tanítványait. Zichy Vladimír, a Zichy névhez méltóan, követelte a felsőbb iskolák tantermeiből a destruktív (értsd : józan, felvilágosodott és nem a pápai syllabusokhoz igazodó) tanítások kiküszöbölését. Majd pedig, látszólag a legszélesebb ellentétbe csapva, a protestáns egyházak nehéz anyagi helyzetének könnyítésére hívta fel a miniszter figyelmét, mert hiszen a protestáns egyházak autonomiája mindig védőbástyája volt a magyar szabadságnak is. — S honnan ekkora jóindulat és a prot. autonomia ekkora megbecsülése egy Zichy részéről? Csak azért, hogy sürgethesse, mint nemzeti szükséges dolgot, a róm. kath. autonomia megvalósítását. Ekkor szólalt meg gróf Apponyi miniszter. Nincs mindennel megelégedve, a mi a magyar közoktatásügy jellenlegi állapotát és a kulturális haladás mértékét jellemzi. Mutatja azonban a haladást az, hogy minisztersége alatt a kultusztárcza költségvetése 30 millió koronával emelkedett. Az 1907. XXVI. és XXVII. törvényczikkek-