Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-05-31 / 22. szám

nek már eddig is megvan a kellő hatásuk, a mennyiben 10,000 folyamodás érkezett be eddig a fokozottabb állami segélyezésért. (Az igazság szempontjából azonban megjegyzendő, hogy ezek között a legcsekélyebb mértékben szerepelnek a nemzetiségi felekezeti iskolafentartók kérvényei. Szerk.) Szaporítani kívánja a segédtanfelügyelők számát. Legközelebb törvényjavaslatot fog benyújtani az elemi népoktatás ingyenességéről és a mezőgazdasági ismétlő iskolákról. Foglalkozik a tanítóképző-intézetek reformjának kérdésével, s ez intézeteket, a tanfelügyelők ellenőrzése helyett, külön szakfelügyelők ellenőrzése alá kívánja rendelni. Fokozni kívánja a tanítók létszámát, s kiterjeszti figyelmét a felnőttek oktatására is. (Ez utóbbira nézve jellemző adatokat közlünk nemsokára! Szerk) A polgári iskolák reformját meg akarja oldani; de majd csak akkor, ha a végleges megoldáshoz szükséges anyagot a maga teljességében áttanulmányozta. A középiskolai reform is gondját képezi. Itt azonban teljesen kielégítő eredményt csak nemzetközi megegyezés útján lehet elérni, a mely a középiskolát végzett ifjú előtt a külföld összes egyetemeit megnyitja. Tanulmányozás alatt áll a kisdedóvás és a kisdedóvók fizetésrendezés ügye is. A középiskolai tanárok fizetésrendezése munkában van, s az erre szükséges összeg egy része már a jövő évi költségvetésbe fog illesztetni. Ezek után tért át a miniszter az 1848. XX. végrehajtása, a róm. kath. autonomia és a róm. kath. lelkészi kongrua-rendezés fontos kérdéseire. Beszédének e részét szószerint közöljük a következőkben : „Az 1848. XX. törvényczikk fokozatos végrehajtása érdekében az állami költségvetésbe felvett összeget állandósítani akarom törvényhozásilag, még pedig oly módon, hogy az abban részesedő egyházak ahhoz alapítványszerű tulajdonjoggal bírjanak. Részletesen erről nyilatkozni azért nem volna helyes, mert az 1848. XX. t.-cz. 3. §-a értelmében azok az intézkedések, a melyek e szakasz végrehajtása érdekében történnek, az érdekelt egyházak előzetes meghallgatásával kell, hogy történjenek és ez a meghallgatás még eddig meg nem történvén, előbb talán nem volna czélszerü és helyes részletesen nyilatkozni. Azt a megnyugvást adhatom a t. Háznak és azoknak, a kiket az országban ez az ügy érdekel, hogy nekem az a szándékom, hogy a politikának minden ezután bekövetkezhető oszczillácziójával szemben ezek az egyházak ennek a segítségnek birtokában úgy legyenek biztosítva, hogy csak forradalmi időkben, a mikor minden jog meginog, lehessen ettől őket megfosztani. Egyúttal megmondom azt is, hogy a törvényjavaslat, a melyet e tekintetben benyújtani szándékozom, nem szorítkozik csak arra, hogy egy nagy lépéssel előre vigye az 1848. XX. t.-cz. 3. szakaszának a végrehajtását, hanem körülbelül teljesen biztosítja a második szakasznak tökéletes és precziz végrehajtását is az egész vonalon. Ezen a téren minden kormányzati intézkedést megteszek minden fölmerülő esetben, ennek a törvénynek az értelmében. De e részben különösen az illetéktelen megterheltetések megszüntetése tekintetében törvényhozási intézkedések is szükségesek, még pedig határidőhöz kötve. Ez, óhajtásom szerint, a törvényjavaslatban benn fog foglaltatni. Egyidejűleg foglalkoztam a katholikus autonómia kérdésével, és olyan stádiumba hoztam, hogy csak a legvégső retortákon kell az ügynek keresztülmenni. Az autonómiát nem olyan értelemben akarom törvényhozásilag szabályozni, hogy a szervezet törvény által állapíttassék meg, mert hiszen ez az autonómia létesítésének mindjárt kezdetében a negácziója volna, hanem a mint a többi egyházakra nézve történt, hogy beczikkelyjeztessék az autonómiához való jog és megállapíttassanak azok a keretek, a melyek hazai jogfejlődésünknek megfelelnek és a melyeken belül ezután a szervezkedés az illetékes tényezők által megtörténhetik, ügy hiszem és úgy remélem, hogy ebben a két törvényhozási akczióban, mely a hazai történelemben leghatalmasabb egyházi tényezőknek jogos igényeit párhuzamosan előbbre viszi, számíthatok a Ház minden tagjának és a magyar közvéleménynek osztatlan támogatására. Hiszem, hogy ezzel nemcsak az illető egyházaknak jogos egyházi érdekeit elégítem ki, hanem meg vagyok győződve, hogy a nemzetnek rendkívül nagy, új erősségét építjük föl minden oly támadással szemben, a mely azt valaha akárhonnan érheti. Ebből a magas szempontból kérem a tisztelt Házat, hogy ezeket az ügyeket így fölfogni méltóztassék ; nekem az a reményem, az a törekvésem, sőt az a hitem, hogy ha a Ház a maga működését egyideig folytatni hajlandó, abban a helyzetben leszünk, hogy minden közbeeső stádiumon keresztül víve a dolgot, még a nyári szünet előtt e kérdések törvényhozási részét itt e Házban elintézhetjük. A mi pedig a katholikus kongrua rendezését illeti, a dolog szintén abban a stádiumban van, hogy ha valami rendkívüli akadály nem merül föl, egyidejűleg ez is törvényhozásilag rendezhető lesz, annyival is inkább, mert az állam részéről ennek az ügynek a rendezése tekintetében az eddigivel szemben rendkívül csekély költségtöbblet vétetett föl. Azonban nagyon jól tudom, hogy a lelkészi kongrua rendezését meg nem oldhatja az a novelláris intézkedés, a mellyel egyszerűen a törvény, az 1898. évi XVI. t.-cz. intézkedései a mindkét szertartású római katholikus lelkészekre is kiterjesztetnek bizonyos föltételek alatt, melyek az egyház részéről kívántatnak; ezt a novelláris intézkedést ideiglenesen hézagpótlónak tartom. Teljesen meg vagyok arról győződve, hogy a teljes, tökéletes megnyugvást akkor fogjuk elérni, hogyha a lelkészkedő papságnak jogos-igényei az ő magas kvalifikácziójához és hivatásához mérten ki fognak elégíttetni. Ez olyan kérdés, a melynek pénziig3T

i oldalát ma még nem tudom megvilágítani csak, nagyon hozzávetőleg. Most megindítottam a kutatást e tekintetben, s majdan a statisztikai hivatalnak munkaprogrammja a Ház elé kerül és a közgazdasági bizottság meg fogja találni ebben az utasítást arra is, hogy állapítsa meg minden felekezetben lévő lelkész papságnak mostani 43*