Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-04-26 / 17. szám

A mi egyházunk és a mi népünk az egyik ily ellentét. A mi egyházunk íme mily gazdag — s népünk meg mily nagyon szegény ! Gazdagságunkat nem kell bővebben indokolni; bizonyítja a konvent! jegyzőkönyv és a Földhitelintézet. Hanem népünk szegénysége igazán kétségbeejtő. Különösen olyan vidékeken, a hol a királyi kegy mosolya elterül ezer és ezer holdra, vagy pedig magán uradalmak beláthatatlan messzesége megkötik a földet és az istenadta nép szeme gyilkos sóvárgással tekint rajta végig, mert belőle nem szerezhet meg csak egy talpalatnyit is. Bizony, szegény a nép nagyon! A mi népünk! Pedig filléreiből íme milliók gyűltek össze. Ha gazdag lenne, szerezne oly alapot, a mely állandó és örök fundamentuma lenne egyháza és iskolája fenmaradásának; de mivel anyagiakban szegény, szive éslelke gazdagságához nyúl: magára veszi a 800—350%-os terhet, viseli évről-évre oly nemes önmegadással, hogy eközben, mint a másnak világító gyertya: maga fogy el. Hogy világosabb legyek, kedves Szerkesztő Úr: népünk terhe megkönnyítésének egy újabb módját volnék bátor ajánlani, melyet az adóteher könnyítésére kiutalt államsegély soha se fog megtenni, még ha a jóindulatú miniszter úr megtízszerezné is az összeget. Abból indulok ki, hogy a pápista atyatiak egyháza segít a híveken anyagilag. Nem csak áttérőket lát el tehenekkel, hanem vegyes házasokat, meg jóigyekezetű híveket olcsó kölcsönnel is, abból a czélból, hogy ha valahol megszerezhető fertály van, rögtön nyújt segélyt ós 5%-os kölcsönével biztos életet. A mi népünk pedig kénytelen a 8%-n

a

k csúfolt takarékpénztári segítséghez nyúlni, mely azonban kezelési és egyéb költségeivel 10—12 perczentre vígan felszalad! 0 5%-os kölcsönre nem számíthat, hanem úgy segít magán, hogy meglevő fertályát csak egy gyermekre hagyja, — nem kérvén többet ez áldásából az Istennek. Hallom az ellenvetést: Könnyű a római katholikus egyháznak, — van miből! A kegyes káptalanok, apátságok pénzei kész takarékok. Igaz, — de most már mi sem mondhatjuk, hogy semmink sincs. Ott van a közalap három és fél millióval ! Oh én édes istenem, de sok sebet behegesztene, de sok becsületes derék hívünk 10—12 perczentjét elsöpörhetné! Ha a konvent ezt az összeget oly vidékek református lakóinak, hol a kötött birtokok miatt nem gyarapodhatnak, hozzéférhetové tehetné, nagyot segítene népünk terhén is, de meg a 8l

/-2 ós 4% helyett 5%-ot kapva, több egyházat is segíthetne. Mondjuk, csak egy millió korona kamatja növekednék egy perczenttel, mindjárt 10,000 koronát adna, mely évenként 250,000 korona segélytöbbletet tenne lehetővé az egyházak segélyezésére. Az az aggodalom, hogy a népnek anyagi segélyezésére engedett domesztikai tőke talán nem lenne elég biztos helyen. Erre nem felelek mással, mint hogy a presbitérium nem véleményezné olyan egyénnek, kinek szive, lelke és birtoka nincs rendén. De komolyabb érve az esetleg ellenzőnek az lehetne, hogy a domesztikai segély 30 évre adatik az egyházaknak, a nép segítségére átengedett tőke pedig 5—6—10 évig lenne egy-egy kézen, akkor azután a belőle várt 1% növekedés miből fedezendő a többi esztendőben? Ettől tartani sohase kellene, mert az olcsó fuvarosnak mindig legtöbb az utasa! A tőke, ha ma befizettetik, holnap már száz kérője volna! Biztosan merem hinni, hogy a nép anyagi segélyére átengedhető tőkerész állandóan forogna a nép kezén és a többszörös haszon: a nép segítése, uzsorások kezéből kiszabadítása, terjeszkedésének lehetővé tétele, de a domesztika nagyobb jövedelme is eléretnék. Gondolkozzék ezen kedves Szerkesztő Uram! S gondolkozzanak rajta egyházunk vezetői is! Balatoni István. * * * Én bizony nem sokat gondolkozom felette; hanem, ha rajtam állana, azt cselekedném a tőke egy részével, a mit t. Kollégám gondol. Több haszna volna annak, mint a 200, 100 és 50 koronánként kiosztott segélyeknek. S nagyobb becsülete is volna a domesztikának, mint a mekkora ma van ! Szerk. KÜLFÖLD. Angol egyházi szemle, Az angol liberális párt mélyreható egyházi, iskolai és szocziális reformok keresztülvitelére tett Ígéretet a nemzetnek, azon választások előtt és alatt, a melyek a tíz éven át uralkodó konzervatív pártot összetörve, neki nyújtották a fényes, szinte nem remélt győzelem pálmáját. Az ilyen Ígéretek beváltását ott a nemzet élénken, komolyan megnyilvánuló közvéleménye szokta hathatósan ellenőrizni és netáni feledékenység esetén nagyon nyomósán követelni. De most nem is volt szükség erre. A liberális párt, illetve kormány hűségesen igyekezett eddig is beváltani tett Ígéreteit és egymásután nyújtotta be nagy szocziális törvényjavaslatait. Most újabban a gyermekvédelemre, az italmérési engedély korlátozására és az iskolai reformra vonatkozó „új" törvényjavaslatok kerültek a ház asztalára. Az első a „Children's Bili" egy párt részéről sem talált ellentmondásra; ott is mindenki belátta, hogy nagy szükség van az intenzív gyermekvédelmet biztosító specziális állami törvényre. Pedig ott már eddig is, úgy a társadalom, mint az egyháziak nagy energiával igyekeztek teljesíteni a gyermekvédelemre vonatkozó jézusi parancsolatot. A kiskorúak dohányzásának, szeszes italokkal való élésének korlátozására, a kiskorú bűnösök feletti különös bíráskodásra — Children's Court — stb. Vannak a törvényben egészséges, praktikus jogszabályok. Örömmel kell regisztrálnunk, hogy újabb időben nálunk