Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-22 / 12. szám

Hiszen a gazdagság, hatalom mind nála, Mért nem övé hát az utczák palotája, Mik itt körülöttünk tündökölnek sorba, Mintha mindenik egy fényes templom volna!" Oh, te vádló csöppsúg, te visszavert bárány, Úgy félek, féltelek, hogy lelked oltárán Kilobbant egy szép láng, a hit első álma, S ki tudja, lobban-e valaha még lángra? Ki tudja, nem ült-e lelkedre egy árnyék, Mely villámot szül az élet viharán még, Megostromolni a tornyos falak népit, A mely templomot csak önmagának épít! Ezt a gyermeket én nem birom feledni! Vallásom szolgái, Isten fölkenetti E bujdosó bárányt ti se feledjétek, Menjetek érette, bízván keressétek! S míg ti a bujdosók népe után jártok, Csendüljenek meg az aczélkalapácsok. Föl Jeruzsálemnek gazdagja, szegénye, Hordjátok a követ ;iz Úrnak nevébe! Jöjjön a nő szívvel, a dal hatalmával, Férfi erejével, gyermek imájával! Föl, hogy az új tavaszt fennen ünnepelje Új templom tornyában új harangok nyelve. S azt a csöpp bujdosót s ezer árva társát Vezessétek vissza, hogy az Urat lássák! Templomot és utat az imádkozóknak, Helyet a szentélyben búsult millióknak, Mert ha így az oltár népét kitagadja: Ledöntheti majd a régit is haragja! Maday Gyula. BEI FÖLD Szövetkezeti munka eredményei egyházi életünkben. (Folytatás.) És itt, a folytonosság kedvóért, csak úgy érintem ugyan, de megérintem, mennyire szüksége volna a leendő ref. lelkésznek egy kis szocziológiai tudományra! Bezzeg, a r. kath. atyafiak már ugyancsak gondoskodnak róla, szemináriumaikban már rendszeres szövetkezeti oktatásban részesülnek klerikusaik. Nálunk legközelebb az őszi debreczeni kerületi gyűlésen sürgették, főként, György Endre és Tisza István gróf, az ilyenfajta tudomány tanítását is, de sajnos, nem nagy eredménnyel. Pedig, mit is mondott egykor az Ur? „.. .még sok egyebet is mondhatnók nektek, de most el nem hordozhatjátok; majd eljő az igazság lelke, az megtanít stb..." Ebben is kitűnt a Mester isteni bölcsesége, hogy hagyta a virágból fejlődni a gyümölcsöt: a külömböző idők követelményeit. Talán már ez az idő itt volna, ennél a dolognál legalább; — vagy hátha elvétetik tőlünk a talentum s adatik annak, a kinek több van! .. Szóval: ez a vezetők dolga, én nem elegyítem magam a nagyok ügyébe, inkább arról folytatom, mit tehetnek a kicsinyek, s főként, hogy mit tettünk mi ? Építettünk egy szövetkezeti bérházat, és pedig a jövőre nézve, második tanítói lakásul, egy rozzant, egyházfi-lak helyén; pályázat útján a mi egyházunk lett megbízva az építéssel. Úgy rendeztük az építés dolgát, hogy a kitűzött évi haszonbér, mint egy törlesztéses kölcsön kamata, a bérleti 20 év alatt törlessze le a tőkét. Szolidan építkeztünk, hogy 20 év múlva is jó épületünk maradjon s úgyszólván ingyen jussunk egy jó tanítói lakáshoz. Addig a harangozó is itt lakik s mint szövetkezeti szolga is, némi mellékkeresetben részesül. Megismerkedvén a pénzkezelés különféle módjaival, előnyös vételi alkalom kínálkozván, 117 hold ingatlant vásároltunk, s meglevő ingatlanainkat is lekötvén jelzálogul, a földhitelintézettől 4"65% törlesztéses kölcsönt eszközöltünk ki. Bérleti kezelés mellett, nemcsak a törlesztéseket eszközöljük, hanem pár száz korona évi hasznunk is marad. Tovább is mentünk e téren. Roppant hiányát érezte népünk a közlegelőnek; a tagosításkor ide nem ért gondoskodása. Jött egy alkalom megint, hogy ilyen legelőnek való 92 holdas tag lett eladó. Egyházunk lett ennek is a vevője, ismét törlesztéses kölcsönből. Most már a szegény ember is tarthat tehénkét, pár darab sertést s a legelő-díjból fedezzük a törlesztéseket, állami apaállatok vételi árát és a többit. Építkeztünk is azóta nagyon sokat, de a hívektől sohasem kértünk egy garast sem. Pénz dolgában sohasem akadunk fel. A szövetkezetben mindig van. A többi egyházak is így vannak. Azok is ha építkeznek, vásárolnak és pénzre van szükségök, nem lótnak-futnak jobbra-balra, hanem itt a szövetkezet az segít. Mert az is nagy előny, hogy a község lakossága, ha eladásból valamit bevesz, kevés időre is a szövetkezetben helyezi el és ilyen úton történhetik, hogy állandóan 70—90.000 korona betét van elhelyezve, a mely tekintélyes összeg állandóan forog és gyümölcsözik. Az arravaló egyének életére is hasznos ós gyümölcsöző a szövetkezeti tudás. Az igazgatóság, felügyelőbizottság egyszerű emberei figyelmesek lesznek. Rendesen vasárnap délelőtti istentisztelet után tartjuk az igazgatósági gyűlést, a kölcsönügyek elbirálását. Az elbírálásnál alap a kölcsönkérő jelleme. Ez egy kis lélektani ismeretbe viszi az embert. A templomi hangulat is alkalmas hozzá. A templomi ige igazsága a gyakorlati élet értékjelzőjévé válik. Észrevétlenül bele megy az ember a mélyebb dolgokba. Persze, fődolog itt is a vezetés. De hát miért járnánk a lelkészképző iskolát, ha ezt se tudnánk?!... Ez az élet igazi útpróbája. Itt kiválik a kevésbé iskolázott ember lelki képessége is. Csak meg kell figyelni az életet. Ajánlom minden paptársamnak, hogy embereire figyelvén, kapja kapóra az arravaló lelket s állítsa a megfelelő munkába. Én szerencsés voltam egy embert találni, a ki hamarosan kifejlődött s ma a Hitelszövetkezet könyvelője, — évek óta a Fogyasztási szövetkezet boltkezelője és egyházunk főgondnoka. Páratlan ügyességei, tudással, becsületességgel, szorgalommal végzi minden dolgát, tanul folyvást s igazi krisztusi lelke van. A Hitelszövetkezetnél félmilliónál nagyobb