Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-22 / 12. szám

Jézus létezését a történelem nem is igazolná, a természettudomány bátran igazolhatja." Ugyan?! Hát honnan tud a természettudomány Jézusról, ha nem a történelemből ? Az egyetlen hátralevő feltevést, hogy a názáreti Jézus alakja csak Lukács orvos pszikhoíizikai és pszikhologiai ismereteiből alkotott mintaember, hogy Pál találta volna ki s Lukács írta volna le — visszautasítja. A történelem erre nem ad elég alapot Wajdits szerint, de igen a legfrisebb empíria, értsd spiritizmus, magnetizmus, okkultizmus. Szeretet és bölcseség egyesülnek Jézusban, ki a szellemvilág gravitácziós törvényét fejtette ki ós Wajditsot hinni készteti logikája (?) a Golgothát túlélő szeretetben. A szeretet és bölcseség szellemvilági egység, a végtelen fokozaton, a meghosszabbítási vonalon Jézus Mennyei Atyja : Isten. Ez a fináléja e különös munkának. Minden egyes állításának bírálatába e tágyalásban sem bocsátkoztunk, most az általános kritikában sem tesszük, csak az elvi kérdéseket igyekezünk felfogásunk szerint eldönteni. Ez az elvi álláspont, mint mérleg megmutatja a Jézusról szóló lélek-élettani tanulmány súlyát és értékét. Szerző spiritista. mit dr. Dudek bírálatára irt válaszában maga is elismert, de a mi művéből is egészen kitűnt. A Krisztus előtti messzi századok babonájába visszanyúló spiritizmusnak pályafutását ismerjük, különösen a kopenhágai híres egyetemi tanárnak, dr. Lehmann Alfrédnek „Babona és varázslat" czímű művéből. Ujabbkori életét Swedenborg óta érdekes fejlődések és vállozások töltik be. A Fox-féle asztaltánczoltatástól nagy út van a modern okkultizmusig — és Davistől a Tábori Kornél és Székely Vladimír által leírt bűnös spiritista-manipulácziókig. Az okkultizmus tudományos izű, a mennyiben ismeretlen természeti erők működését látja az ezen a téren levő sok jelenségben. A spiritizmusnak van népszerű, tudományos és vallásos (részben keresztyén szellemű vagy szinű) iránya. Részben magyarázható, részben ez idő szerint magyarázhatlan jelenségekből állítja össze rendszerét és a pozitív kijelentés alapjáról lesikolva, hamis következtetésekbe és félszeg spekulácziókba téved. A tudomány ítélő széke előtt megálló tényeket örömmel fogadjuk el Lehmannal; a képzelődéseket az újabban előálló alacsony színvonalú spiritista-prédikácziókkal egyetemben — elvetjük. Wajdits magyarázata — más uton, mint a vulgáris raczionálizmus és a modern liberális theologia — a csodát elveti és dr. Paulus és társai régi természetes magyarázatának modern spiritisztikus, okkultista és magnetista kiadásával egy nagy szomnambult, hipnotizőrt, magnetizőrt akar csinálni Jézusból, a kit jelen életünk és tudásunk meghosszabbítási vonalán valamikor mi is utóiérünk. Ez az eljárás Jézus istenfiúságát holmi csodadoktorságra szállítja alá. Azok a gyógyítási és más csodás cselekedetek nem képezik a Jézus Krisztus megváltói egyéniségének és életének lényegét. Nem kegyetlen és ostoba reinkarnáczióban való újjászületés, hanem igaz istenfiak, isteni emberek lelki teremtése az ő nagy munkája s ennek a szolgálatában áll minden egyéb a természeten uralkodó munkája. Sekély relativizmusba nem engedjük lesülyesztetni Jézus Krisztus abszolút istenfiúságát, sem Wajdits, sem más által. Az igaz tudomány és az igaz keresztyén hit nevében visszautasítjuk alacsony és ferde felfogását. Félhomályban árnyakként imbolygó tanaira a tudás és hit kettős fényét szórjuk s hirdetjük, hogy a ki a világ világosságának nyomában jár, ilyen sötétbe nem téved s nem csak mint spiritista becsüli imígy-amúgy a spiritisztának megtett Jézust, hanem mint egész ember megy keresztjével az egész Jézus Krisztus szent nyomdokán! Veress Jenő. Első út Isten felé. A pesti második ref. templom javára, 1908 márcz. 12-én rendezett hangverseny prologusa. Kültelki fiúcska, alig kilencz éves, Unszolja szülőjét: „Hallod anyám, édes! Szomszédék Benczéje dicsekszik előttem, Hogy ő már búcsún is járt ez esztendőben. Édes anyám ! ma van a Jézuska napja, Most ragyoghat szépen templomunk csillagja. Csillagos templomunk ugy szeretném látni, Vigy el anyám engem Jézuskát imádni". Zúgnak a harangok karácsony napjára, Ünneplő ruhát ölt az özvegy, az árva. S mind a hétköznapok pörlekedő népe Szelid nyáj képen gyűl az Urnák elébe. A mi fiúcskánk is tipeg anyja balján, Nagy az út, lankasztja, kerek arcza halvány, De hogy egy harangszó végre hozzá téved. Pirosan lobban föl kis arczán a lélek. Szeme látja már a csillag ragyogását, Hallja már a harsány orgona búgását. Szive kicsi húrját rezdíti egy dallam, Hívogató Zsoltár, — már dúdolja halkan. Remegve várja, hogy a küszöbre lépjen S lássa a jó Istent ragyogó trónszékben. Epeszti a vágy, hogy oda járulhasson S annak a jó Urnák kezet csókolhasson ! Gyermeki buzgóság rózsás hite, vágya, Oh hogy csalódnod kell Isten templomába'. Karácsony ünnepén, mint egy sötét tenger Özönlik az Úrhoz a sok bűnös ember. S népét a szent hajlék be nem fogadhatja Küszöbön álldogál koldusok csapatja. Havas eső csapkod, meghűl kicsi lábad, Kövesd gyermek visszainduló anyádat! És a gyermek vissza nagy szomorúan lépdel. Álmodó lelkében egy nagy vereséggel. Úgy érzi: nem hagyják, hogy az Istent lássa S Jézusával legyen egy találkozása! Csöpp lelke megindul, apró szíve lázad. Nézvén a felhőkbe nyúló palotákat Szó csendül a nyelvén: „Édes anyám! Pesten Abban az egy házban lakik csak az Isten ?