Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-01 / 9. szám

dicséretes rend s vallásos buzgóság, mind megannyi emlékkövei érdemeinek. Tágasabb munkakört nyerve, a csepeli heves gazda egészen átalakult, teljesen lelkészi hivatásának áldozta erejét, tehetségét. Az említetteken kiviil lelkes tagja s egészen betegségéig alelnöke volt a sellyevidóki egyházi értekezletnek, magvas felolvasásaival, szép imáival, alapos hozzászólásaival vagy bizottsági működésével sokáig feledhetetlenné tette magát előttünk. Nagy vonásokban ezek az ő életének külső mozzanatai. Magas, szikár, egyenes alakja, komolyságot tükröző férfias arcza, erős, de kellemes bariton hangja kiváló szelídséggel párosulva, a kálvinista papok egyik jelesévé tették, hiszen bírt minden kellékkel, amit kálvinista papban keresni szoktak. Nagy szívjóságán alapuló engedékeny természete pedig épen magával hozta, hogy mindkét egyházban hívei apraja-nagyjának nemcsak tiszteletével, de valódi szeretetével dicsekedhessék. Ám ezekben a kis egyházakban ily tehetséggel szemben ez szinte természetes. De a mit a nagyközönség s közelebbről a dunamelléki egyházkerület, mely a kitűnő ifjút külföldre küldte — az ő jövőjéhez fűzött, fájdalom, nem valósúlhatott. A sok gyűjtött kincs ott hevert használatlanul a csepeli ós sellyei egyszerű parókhiákon. Valószínűen az a fájdalmas csalódás, mely ifjúsága legszebb álmainak virágait oly kegyetlenül pörkölte le, s melynek fájó sebeit évtizedek sora, boldogsága sem tudta beheggeszteni; valószínűen ez szorította vissza a közéletben való szerepléstől, lohasztotta le ambiczióját. mely minden ifjú szivében ott van s kiváltképen azokban, kiket tehetségük a többiek fölé emel. A csalódás ezeknél legkínosabb s többnyire végzetes. A közélet mozgalmaitól ezért távol maradt. Nyilvánosan nem szerepelt. Békés hajlamainak megfelelőleg inkább a konzervatív irány híve volt, habár a nemzeti érdekeket élénk figyelemmel kisérte. Mint ember, minden ismerősének tiszteletét bírta ; de szelleme, szívjósága főleg barátai körében nyilatkozott meg. Természettől komoly arcza nem volt, mert a humor derűjétől, melynek szives baráti körben örömest átengedte magát s gazdag tapasztalatait, emlékeit szellemesen értékesítette barátai közt, a midőn mintegy kicserélődni látszott. Mint szives házigazda, vagy örömmel fogadott vendég sokáig emlékezetes lesz azok között, a kik őt szerették, barátságával dicsekedhetve, mit nem mindenkire pazarolt. Bosznai Sándor bírta hát mindazok szeretetét, a kik őt közelebbről ismerték, s pótolhatatlan veszteséget hagyott maga után azoknál, kik szivéhez közelebb állottak. Hív volt e pályán, hova sorsa állította ; megfelelt a kívánalmaknak, miket a várakozás hozzáfűzött; betöltötte hivatását úgy, a mint azt csak embertől kívánni lehet. Mégis, ha arra a tehetségre gondolok, mellyel pályáján elindult, arra az ambiczióra, mely ifjú keblét dobogtatta s melyre annyi szorgalommal, fáradhatlan igyekezettel készült: sírja felett bánatos érzelmekkel tűnődök el. Mi lehetett volna még belőle, ha a sors a nagyratörő ifjú előtt pályatért nyit V ! ... De hagyjuk ! Az ifjúság elröpült s el vele a nagyratörő ábrándok. Maradt a való. S ez a való, mint a közlött vonások mutatják, mégsem oly vigasztalan. Egy hű lelkipásztor képét, egy példás családapa, a társadalom egy hasznos tagja képét tárja elénk. S ez nem oly vigasztalan kép, mely felett könyhullatással kellene keseregnünk. Hatvanhét évet élt, s ez évek nagyobbrésze a csendes boldogság képét tárja elébünk. Még a midőn a halál szellője először érte is, sem bizodalmát, sem csendes humorát megtörni nem tudta. Egy jóltevő nemtő — most már bánatos özvegye — állott mellete őrt, ki páratlan önmegtagadással, könyeit titkolva tette derűssé az él(t hátralevő napjait, míg egy újabb szélhűdés rohama nagy szenvedések nélkül szállította át ama jobb hazába, hol nincs fájdalom, ismeretlen a könyhullatás. Február 9-én — vasárnap — délután temettük. Híveinek, s a község minden rangú és felekezetű lakóságának nagy tömege állotta körül a bús ravatalt, mely fölött az elhunyt egyik legbensőbb barátja, Dányi Gábor esperes úr mondott szíveket megható imát, s utána alulírott tartott gyászbeszédet, míg a sírnál — könyekig meghatva — Szívós Károly bogdásai lelkész vett végbucsút a szeretett pályatárstól. Elválunk. Eggyel ismét kevesebb 1 Megyünk egymás után. Az idő rohanva halad, s mint a folyam az elsárgult falevelet, rohanva ragad bennünket egymásután. Isten veled jó barát, szeretett lelkésztárs ! Isten veled ! Nyugodjál csendesen! Sírod felett virrasztani fog a bánatos kegyelet s a hű emlékezet. Isten veled ! Nagyvány Morvay Ferencz, ref. lelkész. EGYHÁZ. Lelkószválasztások. A bogyiszlói ref. gyülekezet Tóth Pál nyáregyházai lelkészt, — a tésenfai ref. gyülekezet Szabó Balázs szabadszállási tanítókáplánt, — a csenger-bagosi ref. gyülekezet Juhász Eleket, — a barkaszói ref. gyülekezet Gyarmathy József fornosi lelkészt, a tihanyi ref. gyülekezet Bende Gyula csöglei segédlelkészt, — a pázmándi ref. gyülekezet Györgydeák Dániel diósjenői helyettes-lelkészt választotta meg lelkipásztorává. Templomépítés a végeken. A mint a Debr. Prot. Lap írja, Ung-Tibán, özv. báji Patay Gyuláné szül. Szathmáry Király Anna buzgósága és áldozatkészsége folytán, most a tavasszal szép magyar ref. templomot építenek. Nevezett úrnő e czélra, fáradhatatlan tevékenységgel, 11 ezer koronát gyűjtött össze Az ung-tibai ref. templom a ruthén-lakta vidéken fontos hazafias hivatást is fog teljesíteni. Új ret. árvaház. A mint Miskolczról írják: Ref. árvaház alakult meg Miskolczon, febr. 28-án. Az alapító a jótékonyságáról ismert miskolczi ref. női íilléregylet. Egyelőre 12 úrileányt szándékoznak oklevélhez juttatni