Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-23 / 8. szám

ügyének szolgálatába állítsák. Belépésükkor erre ígéretet is tesznek, mely körülbelül így hangzik: Szándékom — ha Isten megengedi — misszionáriussá lenni. Különös ugyebár? Nem valami középkori, szerzetesi fogadalmakra emlékeztető, vagy tán tapasztalatlan ifjak beteges rajongásából táplálkozó mozgalom ez? Nem tagadom, magyar protestáns diák előtt érthetetlen és különös mozgalom mindenesetre. De mindjárt meg is mondom, miért ? Azért, mert maga a külmisszió ügye is különös és ismeretlen előtte. Mit tud róla a magyar diák? Hallott-e valamit történetéről, sejti-e jelentőségét? Még a magyar theologus diáknak is van-e tudomása arról, hogy Krisztus egyháza, ha valamiért, hát azért létezik, hogy terjeszkedjék és a Mester utolsó parancsa szerint tanítványokká tegyen minden népeket ? A mi a középkori szerzetesi jelleget illeti, arra nézve nyugodtak lehetünk. A XX. század emberei azok a brit diákok, a modern Anglia ifjúságának szine-java, a kik életüket az Isten kegyelméről szóló örömhír terjesztésére áldozzák. És mikor a tagsági Ígéretet leteszik, nem szerzetesi fogadalom az, mert jól tudják, hogy ezáltal sem nem tökéletesebbek azoknál, kiknek Isten nem a pogányok közt jelölt ki életpályát, sem pedig semmiféle érdemet az üdvösségre nem szereznek, mert csak azt teszik, a mi megparancsoltatott nékik, s bármily odaadással végzik is azt, méltatlan szolgái csupán az aratás nagy Urának. Hogy pedig nem meggondolatlan, rajongó szellem, hanem az Istennek Lelke, a ki egyszersmind a bölcseségnek is Lelke, vezérli őket, elég jellemzően bizonyítja az, hogy midőn a liverpooli gyűlésen egyesek, kikben az ott hallottak hatása alatt érlelődött meg a nagy elhatározás, alkalmat kértek az elnöktől ennek ünnepélyes, nyilvános kijelentésére, — érthető kívánság — az elnök, ki maga is diák — megtagadta ezt. A missziói elhatározásoknak nem a nagygyűlések lelkesültségében kell eldőlniök, — még ha ott születnek is meg — hanem a csendes magányban, a hol a lélek szemben áll Istenével és nyugodtan várhatja a feleletet nagy kérdésére: Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem? A brit diákok misszió mozgalmához tehát minden előítélet nélkül, teljes jóakarattal közeledhetünk. 1892-ben alapíttatott az egész Nagy-Britanniát és Írországot felölelő alakjában az egyesület. Tehát 16-ik munkaévében van mostan. Alapíttatására vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy Amerikában már 6 évvel előbb (1886 ban) megindult egy ugyanolyan mozgalom, s tulajdonképen ennek ^küldöttjei alapították meg Angliában is, már korábban létező kisebb körű egyesületek egyesítésével, a mostani egységes nemzeti mozgalmat. Ha az idő engedné, sok csodálatosat lehetne elmondani e mozgalomnak 16 éves történetéből. Legyen elég azt említenem, hogy a/mozgalom rohamosan fejlődött, úgy hogy pl. 1896-ban, az ugyancsak Liverpoolban tartott nagygyűlés egyik kifejezett czéljául már a diákmissziói mozgalomnak a kontinensre való továbbplántálását lehetett kitűzni. Párhuzamosan e missziói mozgalommal növekedett és fejlődött az 1895-ben alapított British College Christian Union, a brit főiskolák keresztyén Szövetsége, melynek czélja, különösebb külmissziói programúi nélkül, az Isten országának a diákok közt terjesztése volt. 1898-ban azután szerves összefüggésbe került e két mozgalom egymással, úgy hogy ma a missziói mozgalom egyike az általános keresztyén diákmozgalom hármas ágának. E missziói mozgalom munkája négy czélt szolgál: 1. Oda akarja tárni a brit egyetemek keresztyén ifjúsága elé a pogányok közötti missziónak, mint életpályának szükségességét és fontosságát. 2. Egyesíteni akarja azokat a diákokat, kiknek szándéka, ha Isten megengedi, pogány misszionáriusokká lenni. 3. E diákokat segíteni akarja a misszió tanulmányozásában. 4. Tagjai és általában Krisztus egyháza elé mint czélt oda óhajtja állítani: A világ evangelizálását ebben a nemzedékben. E nagy czélt — „a világ evangelizálása ebben a generáczióban" — tette ugyanis a mozgalom jelszavává. A világ . . . ebben a nemzedékben ... és evangelizálás! Nem tudom elképzelni, tűzhet-e maga elé nagyszerűbb czélt, magasabb eszményt egyesület! Nem is emberi jelszó ez. Ez nem más, mint Jézus Krisztusnak nagy parancsa: „Elmenvén, tegyetek tanítványokká minden népeket", . . . csak modern nyelven van kifejezve. S épen mert ily nagyszerű, sok félreértésnek volt kitéve e jelszó. Úgy hogy az idei liverpooli gyűlésen is szükségesnek tartották egy külön beszédben foglalkozni magyarázásával. A hivatalos értelmezés szerint jelentése a következő: „Az evangéliomnak hirdetése e világon, minden lélek előtt, oly módon, hogy a felelősség azért, hogy mi történik vele, többé ne az egyetemes keresztyén egyházat, sem valamely különös egyházat ne terhelje, hanem minden ember önmagáért lehessen felelős." És ezt a mostani generáczióban kell megtenni. Miért? Azért, mert nem lehetetlen. S ha lehetséges, akkor Isten ellen, magunk és a pogányság sötétségében sínylődő embertársaink ellen való bűn volna e nagy munkát a következő nemzedékre halasztani. Talán ennyi is eléggé mutatja, hogy nem kis, annál kevésbbé kicsinyes, hanem nagyszerű és hatalmas üggyel állunk szemben. S e benyomás erősítésére ugyan fölösleges, de tájékozás végett szükséges megemlíteni, hogy ez egyesület 16 éves múltja alatt 2729 diákot toborzott a nagy küzdelemre, a kik közül 1287-en már kint működnek különböző pogány népek között. Az amerikai mozgalom, mely teljesen egyenlő a brittel, érthető okokból még sokkal nagyobb aránya. Pontosabb és újabb adatok adatok hiányában csak annyit említhetek, hogy már körülbelül 10 évvel ezelőtt mutatta fel ugyanezt az eredményt.