Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-16 / 7. szám

Ki, lia csapás jő, nem mer égre nézni, Átkozza Istent öntudatlanul. Rongylelke bűnét csak újjal tetézi . . . A feldobott kő újra visszahull. Isten kezéből a csapás is áldás. Csókold meg a kezet, mely látogat. Ne félj! A szívből jött segélykiáltás, Trónjáig érve boldogságot ad! Reformáczió ünnepén. Föl! Talpra liát! Mindenki síkra szálljon, Kiben az ősapáknak lelke ég! Az istenige győz a rút viszályon: Bátran lobogtassuk szövétnekét. Mert nem élés' a multakon merengve, Megittasulni szent ewlókitől; Ki tétlen áll — boldog jövőt esengve — Az első roppanásra összedől . . . Velünk az Isten, a mi sziklavárunk, Kinek hatalma biztos védelem. S ha szent nevéért mind csatába szállunk, Mienk lesz a jövő, — a végtelen! De nem csak a szorosan vett vallásos tárgyú költeményekben, hanem a többiekben is ott találjuk a költő lángoló, élő hitét, mely jóleső meleget áraszt reánk s a kibékülés és megnyugvás érzetét kelti fel sziveinkben. Én legalább, míg e könyvet átolvastam, mindig éreztem azt a felemelő hatást, mely csak akkor tölti el szivünket, midőn az igazság és szeretet nagy eszméinek jövendő diadalát remélhetjük. „Ajánlás" czímű költeményének néhány sorával végzem ismertetésemet, kivánva, hogy bár, mint Szuhay mondja: „Hisz a garas kenyérre kell", a szükséges kenyérre való mellett találkozzanak minél többen olyanok, kik e kötetet megszerezhetik. „Könyvem eredj a nagy világba, Köszöntsd a nyájas olvasót. Igaz ugyan, ma minden drága, Talán nem is lesz olvasód ? Ez a világ — nagyot nevetve, Lenézi azt, ki énekel. Ki adna pénzt ma verskötetre ? Hisz a garas kenyérre kell! Csodás világ az én világom! Eszményekért ég a kebel. Míg itt a föld göröngyét járom: Büszkén mutat az égre fel. És míg hiszek jó Istenemben, Mások baján míg sírhatok, Mig lánggal ég mély honszerelmem: Mint a madár, dalolgatok". Keresztesi Samu. BELFÖLD Jegyzőkönyv, felvétetett a magyarországi ref. egyet, konvent adóalap-végrehajtóbizottságának Budapesten, 1908. évi február 10-én tartott üléséről. Jelen voltak : gróf Tisza István elnök, Antal Gábor, Meczner Béla, Révész Kálmán, Puky Gyula, Mészáros János, Széli Kálmán, Siitő Kálmán, dr. Pap István, Jancsó Sándor bizottsági tagok, dr. Baksa Lajos egyetemes konventi előadó. Elnök az ülést megnyitván, előterjeszti a következőket : Beadatott 120 segélykérvény. Ezekből alaki hiányok miatt pótlás végett visszakilldetett 20. Érdemileg átvizsgáltatott 81. Az átvizsgálás eredménye az, hogy 81 folyamodó egyház, melynél az 1904. évi előmnukálat adatai szerint 102,000 korona segélyszükséglet, mutatkozik, most 223,000 korona segélyt kér s hogy a régi és új adókivetés közötti különbözet 161,000 korona. Nyilvánvaló tehát, hogy a segélyt kérő egyházak költségvetéseikbe új szükségleteket is állítottak be, holott az adócsökkentési alap, a törvény világos rendelkezései szerint, kizárólag az eddigi, tényleg viselt adóteher könnyítésére, tehát arra szorítandó, hogy az egyházaknak eddig a hívek megadóztatása útján fedezett szükségletei egy részét levegye a hivek válláról. E szempontot szigorúan érvényesítenünk kell a kérvények letárgyalásánái s ez a kért összegek tetemes mérséklését fogja maga után vonni. Általában a segélykérvények elbírálásánál követendő eljárásra nézve további részletes utasítások szükségesek. Az 1907. évi tavaszi konvent 92. sz. határozatának ama rendelkezése, miszerint kongruás egyházak díjleveleinek értékelésénél a kongrua megállapításánál alapul vett értékeléstől eltérni nem lehet, azon aggodalom nyomása alatt keletkezett, miszerint az ilyen lelkészi állások kongruájának leszállítását vonhatná maga után, ha azok jelenlegi értékelése a kongrua megállapításakor foganatosított értékelését meghaladná. Kongruás lelkészeink érdekeit tartotta szem előtt s őket kívánta azon veszélytől megvédeni a konvent, a midőn fentjelzett határozatát meghozta. Kétségtelen azonban, hogy a kongruális értékelés a mai viszonyoknak többé meg nem felel s lekészi karunkat érzékenyen károsítaná, ha díjleveleink pénzre változtatását ezen értékelés alapján kellene fogadni. Mentől előbbre haladunk a törvény végrehajtása terén, mentől több oldalról és konkrétebb alakban foglalkozunk a kérdéssel, annál szembetűnőbb a károsodás és annál kétségtelenebb, hogy az ennek elhárítására ajánlott rendszabályok a bajt minden esetben gyökeresen nem orvosolhatják. A mióta végrehajtó-bizottságunk elnöki ügykörében megkezdtem működésemet, egész adócsökkentési akcziónk ezen legnehezebb ütközőpontjának elhárítására irányítottam fáradozásaimat. A bizottság jóváhagyása reményében utaltam a