Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-16 / 7. szám

mas eszméket megpendítő s az oly hatalmas czélokí»t zászlajára írt Kálvin Szövetség sem bír elindulni az útján. S ime, nem hogy segítő karjukat nyújtanák neki az Orsz. Prot. Szövetség megalkotói, nem hogy azzal együtt kívántak volna működni, nem hogy annak kereteit igyekeztek volna az egész magyar protestantizmusra kiterjeszteni: alkotnak egy új keretet. Pedig akárminő szövetséget kívánunk is alkotni: ha nem népünk anyagi jólétének előmozdítását tesszük annak legfőbb mozgató erejévé, ha nem népünk gazdasági és szocziális bajain igyekezünk azzal első sorban segíteni: a százezrek érdeklődésére, rokonszenvére, támogatására alig számíthatnnk! Azoktól, a kik csak folytonos küzdelemmel biztosíthatják megélhetésüket, aligha várhatjuk, hogy a lelki élet magasabb követelményei iránt valami fogékonysággal bírjanak s keserves keresetükből még áldozni is készek legyenek egyházukért ! De a kik érzik, hogy az egyház szerető kézzel segíti őket minden bajaikban, a kik érzik, hogy lelkészeik nem csak a lelki, de az anyagi téren is vezéreik, tanácsadóik: azok örömmel csatlakoznak az ilyes mozgalmakhoz s örömest áldoznak az egyháztársadalmi tevékenysége folytán megtakarított filléreikből az egyházuk megizmosodását és tekintélyét munkáló törekvésekre. Csak így mozdíthatjuk ki tétlenségükből, csak így álláthatjnk csatasorba a negyedfél milló protestánst. Dr. Kovdts J. István. KÖNYVISMERTETÉS. Szuhay Benedek költeményei. Szelényi és Társa. Miskolcz. 1908. Könyvet ismertetni, melyet, legalább csak részben is, sokan ismernek, sokkal könnyebb, mint ha egy egészen új, ismeretlen könyvvel állunk szemben, mert az előbbire az ismerősök "már rányomták vagy az elismerés bélyegét vagy a kárhoztatás Ítéletét. Szuhay kötetének egyes, különösen hazafias verseit már sokan hallották, ismerték, mielőtt azok összegyűjtve napvilágot láttak volna. Szuhay nem azok közé tartozik, a kik írnak, csak azért, hogy írjanak, hogy minél több rímet állítsanak egymásmellé, s aztán, ha már van egy, bár kicsiny kötetre való, kiadják, hogy egyfelől hírt és dicsőséget szerezzenek, másfelől rímeiket apró, csengő koronákra váltsák fel. Szuhay ír régóta; olvastuk itt-ott megjelent költeményeit, s most a bizonyára nagyobbszámú versből, mint a mennyit e kötetben látunk, összeillesztette, csoportokba foglalta azokat, a melyeket egyelőre — legalább én így gondolom — a nagyközönségnek szánt. Szuhay szive fogékony minden szép, minden nemes iránt s lelke le tud ereszkedni a mélybe, a nélkül, hogy oda tapadna, s felrepülni a magasba, a nélkül, hogy onnan összetörve hullanék alá Az eszmékbe vetett hitének erejével ragad bennünket az álmok ama világába, melyet csak a költő képzelete tud megfesteni; aztán a hit, remény és szeretet karjain leszállít bennünket a földre, e nyüzsgő világba, hogy az álmokat, az epekedéseket itt törekedjünk megvalósítani. Szuhay nem a tétlen szemlélő és elmélkedő, a ki csak mereng és ábrándozik, hanem alkotó lélek, a ki mindenütt megismeri és megismerteti nem csak a szépet és magasztosai, hanem az örök jót, az örök igazat is előnkbe tárja, hogy tápot, erőt adjon lelkünknek azoknak megszerzésére. A kötet 260 lapra terjed s a költemények a következő csoportokba vannak beosztva: Isten, Haza, Emberszeretet, Természet, Vegyes, Család. Szuhay költő — de az Úr szolgája is. A falusi paplak és templom nem csak a Krisztus szolgájának beszédeit hallja, hanem a költő lelkének szárnyalását is szemléli. Szuhayban a pap és költő összeolvad; nincs költeményei között egyetlen, nincs azokban egy sor, mely a vallásos érzést sértené, sőt vallásos hite ott ragyog költeményeinek majd minden során. Hogy a költőt és papot saját szavaiból ismerjük meg, a különböző csoportokból idézni fogok itt-ott és annyira, a mennyire egy rövid ismertetésben azt megtehetjük. Isten. Keresheted Istent akárhol, Meglelni nem fogod soha. De hogyha kebled érte lángol, Lebornlhatsz előtte bárhol, Ott van az ö szent temploma. * * * Imádkozom. Ha szép hazám fölött a népek árja Csatáz, miként a harczi mennydörej ; E drága föld arany keblét kitárja, Vér, gyilkolás van távol és közel: A népek Istenét jajongva kérem, Ki ha csapást, áldást is osztogat. . . Vonul a vész s látok a róna téren Szabad hazát, szabad polgárokat! * * * Újév reggelén. Köny és mosolyból áll a földi élet. Szivünk dobogja ez örök igét. Boldogtalan csak az, ki nem remélhet, Ki már megölte keble szent hitét. Jobb és megbízhatóbb magvakat olcsóbban senki sem ad, mint FÁBIÁN BÉLA magkereskedése, Budapest, Üllőí-út 11. súm, Kálvin-tér mellett. Tessék: próbát tenni.