Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-16 / 7. szám

visszafoglalására s újabb alkotásokra tüzelné alkotóit. Sablonos alapszabálymintára húzott új alapszabály, mintha valami természetrajzi, vagy jótékonysági egyesület alapszabálya lenne. A czélok vázolásánál nem érezzük, hogy negyedfél millió protestáns lelkéhez kívánnának szólani, negyedfél millió protestánst akarnának szent harczra bátorítani, a magyar kultura s a magyar közélet terén elfoglalt szerepünk visszahódítására, sőt megerősítésére! Nem hallik belőle a vezéri buzdító, bátorító szó a tétlenségben, csüggedésben várakozó lelkek százezreihez! Nem érzik ki belőle, mintha megalkotóik is szívük mélyéből át lennének hatva attól a tudattól, hogy erőteljes nemzeti alapokon álló, független Magyarország csak a „megtisztított tudomány" emlőin táplálkozó keresztyén Magyarország lehet! De lássuk, miként tervezik a Protestáns Szövetség működését? r Evenként egy nagygyűlést akarnak tartani, szükség esetén még többet is. Ezeken előadásokat, fölolvasásokat tartanának. Azok alapján a nagygyűlés egyháztársadalmi és egyházpolitikai kérdésekben állást foglalna. Egyesületi lapot is terveznek. Pályadíjakat is akarnak kitűzni. „Általában föl akarják használni a toll és a 'szó hatalmát kitűzött czéljaik elérésére." Ha ebben merül ki a Protestáns Szövetség egész működése, úgy, alig tehetünk róla, de nem annyira valami tettre vágyó, mint inkább valami irodalmi társaság jellegű Protestáns Szövetség képe domborodik ki előttünk. Nem vetjük meg a toll és a szó hatalmát, de bátran kimondjuk, hogy nem szépen megírt czikkekre, nem szépen megczirkalmazott szónoklatokra, sem mennydörgésekre, hanem tettekre van a magyar protestantizmusnak szüksége! A toll és a szó csak félmunkát végez, csak kezdetet jelent, mely még kiegészítésre, folytatásra : tettekre, munkára vár! S nemcsak az agitácziót, de még inkább a munkát is szervezni kell! De még azt is olvassuk a tervezetben, hogy „a nagygyűlést megelőzőleg, vagy követőleg tartják, illetve tarthatják (!) az egyes tagegyesületek, mint szakosztályok, közgyűlése, iketa maguk külön alapszabályai szerint. Tehát csak tarthatják! S ezek lennének, a mennyiben belépnének, a Protestáns Szövetség szakosztályai / Ebben rejlik az alapszabálytervezet legnagyobb hibája! Előttem a Szövetség megalkotásának két reális módja lebeg. Az első az, hogy a már meglévő református és evangelikus lelkészi-, tanári-, tanítói-, irodalmi-és egyháztársadalmi egyesületeket, szövetségeket lehetne központi szervezetben egyesíteni s így egész egyházi és egyháztársadalmi munkásságunkba öntudatos egységet teremteni. Ezt az útat választották pl. a legújabban alakuló „Magyar Kulturszövetségek központjá"nak megalkotói. A másik mód az, hogy az alapszabályokban előre föl kellene állítani a különböző irányokba elágazódó munkásság számára a megfelelő szakosztályok kereteit. Ezek a szervezett és könnyebben összeülő szakosztályok azután az egész év folyamán munkálkodnának a Szövetség czéljainak megvalósításán s az évi nagygyűlésen beszámolnának egész évi működésük eredményéről. Ez a szakosztály-, avagy bizottsági- rendszer az angol, skót és északamerikai szabad egyházakban igen jól bevált. Tudjuk, hogy ott sem esperesek, sem püspökök nincsenek, a kiknek a kezében az egyházkormányzás, avagy az egyháztársadalmi tevékenység szálai összefutnának. A különböző irányú tevékenységek végzésére bizottságokat, illetve szakosztályokat küldenek ki. A bizottságok évközben elintézik a fölmerülő ügyeket s az összes bizottságok a parlarnentszerűleg működő évi nagy gyű lés elé terjesztik jelentéseiket és azokon döntenek az egész nagygyűlés döntése számára föntartott kérdésekben. A Protestáns Szövetség alapszabályainak készítői azonban, a helyett, hogy akár a meglévő protestáns szövetségek, testületek vezetőivel előzetesen megállapodásra jutottak volna az egyöntetű együttműködés föltételei, módozatai felől, akár pedig ennek hiányában a különböző irányú munkásság sikerének biztosítására megalkották volna a különböző szakosztályok kereteit: önkényesen fölállítanak egy üres keretet s a puszta véletlenre bízzák, belépnek-e abba a meglévő egyesületek s szövetségek? így lehet ugyan alkotni „Országos Protestáns Szövetséget", de azt már alig reméljük, hogy az működni is fog és eredményeket is tud majd elérni! így az egész Protestáns Szövetségnek nincs gyökere, a mivel a magyar protestantizmus talajába kapaszkodhatnék! Talán sötét színben látok, de félek, hogy ily körülmények között az „Országos Protestáns Szövetség" is a legtöbb magyar egyesület sorsára talál jutni, melyeket nagyobbára csak azért alapítanak, hogy valaki az elnökük lehessen s a befolyó tagsági díjakból néhány fizetéses alkalmazottat tartsanak, avagy lapot indítsanak ! Ezért nincs a magyar közönségnek bizalma az egyesületekhez. Kényszerűségből, társadalmi összeköttetéseink révén kénytelenek vagyunk egyik-másikba belépni, de jól tudjuk, hogy összes „jogaink" a tagsági díj lefizetésében merülnek ki! Az egyesületek iránti bizalmatlanságnak kell tulajdonítanunk részben azt is, hogy az oly hatal-