Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-22 / 51. szám

Karácsony. „Valami aranyfonal szövődik bele a világ minden vallásába; csillan fel minden próféta, bölcs, megváltó és látnók életében, a kiben igaz nagyság és erős kitartás akozik. Ezeknek minden cselekedete és sikere teljesen megegyezik az élettörvénnyel." így olvassuk R. W. Trine „Harmónia a mindenséggel" cz. gyönyörű könyvének előszavában. Jézus születésére s életfolyamatára gondolva, lel­künkben felhangzik egy égi költemény, melynek dallamát Isten angyalai harmonizálták. Ez az élet, mint a folyton viruló tavasz fuvallata, friss erővel áramlik minden gondolkodó lélekbe, a ki nem rest azt a bizonyos aranyfonalat keresni, melyet Trine látott. Ez az aranyfonal csakugyan az élettörvény, mely ragyogó fénybe von minden párhuzamos életfolyamatot A látó lelkek látják ezt az aranyfonalat s utána mennek. A karácsonyi jászolbölcsőhöz van kötve egyik vége s a másik ... nem a Golgota keresztjéhez, nem is a nagypénteki sírhoz, azon csak áthúzódik s tovább szövődve, azzá a fényes köddé változik, a mely az égbe­emelkedő mester alakját betakarta. Ez az aranyfonal: az élettörvény! Egész természetes, hogy Jézus születésénél minden dolog és körülmény fénypalástba öltözik. Sohasem olvas­tam, hogy valamely kiváló egyén születését ködös szür­keségben, vagy vak sötétségben jelezték volna ! A ki eszméletre hozott, az az erő jelezte eszméletünkben, hogy az élet tiszta forrása: fény. Minél teljesebb az élet, annál teljesebb a fény. Minden nagyálmodó tűzben látta az élet okát, nemcsak Mózes. Minden vallásrend­szer magja: tűz, fény. Az emberi lélek követelménye ez. Kezdetben romboló tűz, aztán lassan-lassan életadó, ápoló, boldogító, valami magasabb gyönyörrel átható mennyei fényesség. Ilyen a karácsonyi fény, mely kigyúl a betlehemi mezők felett, azután felragyog keleten csillagokban, azután betölti a szegényes hajlék zegét-zugát, a benlevők szivét s a vallásos képzelet fénysugárba vonja s úgy rajzolja ma is az ott szereplő egyéneket. Gondolkodásra késztet, hogy a szent-írók égi erő közvetítésével hozzák kapcsolatba Jézus születését. S eszembe jut Ézsaiás jöven­dölése, 28-ik rész 16-ik versben: „így szól az Úristen: ime Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, a ki benne hisz, az nem fut!" Isteni lélek bölcseségéhez méltó jelzés, akár magára a születendőre, akár hatására alkalmazzuk. Jézusunkban egy egyetemes, általános emberi élet­elv lépett e világba s e láthatatlan igaz életelv lett láthatóvá lába minden nyomán. Próbakő, drága szegletkő, — erő és életteljesség. Testileg véve is, minden élet­mozzanata. A hol csak életműködése jelezve van a bib­liában, jászolától keresztjéig: igazi próbakő. Minden emberi életnek próbaköve. Életeszmény, — nem emberi érzelem által kitalálva, megalkotva, hanem a mely min­tául adatott minden idők emberének. A Pál aposto második Adámj a, a bűntelen. Élettani törvény, hogy minden emberi cselekedet minta után igazodik. Elkezdve a gyermeki élet játékai­tól, fel a legmagasabb anyagi, vagy művészi alkotásig, minden minta után indul. Érzelmi, erkölcsi tényeink is mintákat keresnek. így aztán egész életünk részlet-tényei egy központi, láthatatlan eszmény köriil forognak, alakul­nak, akarva nemakarva. Mint a szobrász mintát készít előbb, hogy érczanyagját abba öntve, állítsa elő lelke eszményét: így vagyunk egész életünk tartalmával, mint alaktalan erőhalmazzal. Boldog, kinek oly minta él lelkében, mely után, az élettörvény szerint alakíthatja tényeit! Nos, ez a minta, hibátlan minőségben : a karácsonyi újszülött. Ez a próbakő, ez a drága szegletkő, erős alappal. A karácsony ünnepe: mint egy szegletkő letételi ünnep. Minél nagyobbszerű épületet épít az ember, annál­inkább kikeresi a fundamentom szegletkövét; annál töb­ben összegyűlnek, emlékünnepet készítenek; öröm és remény derűje villan a szemekben, dobban a szivekben. Midőn a szegletkövet helyére illesztik, még emléktár­gyakat is helyeznek bele, a messze utókor tanulságául. Gyönyörű példa: életeszményünk és a szegletkő összekapcsolása. Az emberi élet a szellemi világ legszebb palotája. A nagyélet Ura jelöli ki, helyezi el szeglet­kövét. 0 maga rendezi a szegletkő letételi ünnepélyt. Ég és föld ölelkezése ez. Mennyei világosság sugárözö­nében tiszta lelkek éneke zendűl. Ragyogó csillag mutat utat pásztoroknak, bölcseknek. Öröm mindenütt. Az aranyfonal elindul. Csak a heródesi lelkekre nyomakodik pokoli sötétség s e sötétségben vonaglik az élet. De a ki abban a szegletkőben hisz, az nem fut. Annál az élettörvény mutat utat, ad erőt, s vezeti czélhoz. Vannak idők, mikor Krisztus tanítványai megfeled­keznek az élettörvényről. Saját indulataik nyomán kere­sik, a mit úgy sem találhatnak meg. Az aranyfonal vége az égbe vész. Mi előlünk sokszor eltűnik a föld porában. A karácsonyi fény, ha kigyúl fent s lelkünk szemét a fényre szegezzük, meglátjuk az aranyfonal útját is, esz­mélődünk, magunkba szállunk s Isten országának rej­télyei kopogtatnak szivünk ajtaján . . . Andrássy Kálmán. KÖNYV ISMERTETÉS. Jézus az örökkévalóságban. Dr. Szabó Aladár: „Jézus élete" cz., most megjelent müvének bevezető fejezete. Jézus neve. Ez a szó: Jézus, egy zsidó szó magyaros alakja s azt jelenti: Az örökkévaló segítség. A szót, mint férfiak nevét, gyakran használták az izraeliták. A név, bárki viselte is, jelentőségteljes volt. De különösen nevezetes lett a názáreti Jézus által.

Next

/
Thumbnails
Contents