Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-22 / 51. szám

és társadalom életét bomlasztja meg. Az erkölcstelenségre felhívó kishirdetések, a szédelgésen alapuló ezerféle reklám mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a komolyan gondolkozó s erkölcsi törvényeket tisztelni és betölteni akaró ember aggodalmasan sóhajtson: hova jutunk, mi lesz belőlünk? Ez ellenségek légióival szemben áll az igaz keresztyének kicsiny serege, mely egyedül Jézustól várja e földi életre is a boldogságot, a megtisztulást, megújhodást, megszentelődést. Legyen e sereg bár még oly kicsiny, ne féljen, hanem a legyőzhetetlen király megtépett, megcsúfolt és sokak által elhagyott zászlója alatt törjön előre, mert a jónak végre is diadalt kell aratnia a gonoszság föiött. Igaz, életet adó erőink talán csak szunnyadnak, de nem haltak meg egészen. Jövel Uram, Jézus, ébressz fel dermedtségünkből, lelked rázzon fel bűneinkből, hogy nem szépítgetve magunkat, valljuk: Te vagy nekem nyereségem életemben és halálomban, — egyedül csak veled és kegyelmed segítségével építhetjük meg azt az eszményi templomot, mely a boldog lelkek seregét öleli magába! Keresztesi Samu. TÁRCZA. A betlehemi pusztaságon... A betlehemi pusztaságon: Szent sejtelem ül minden kis fűszálon. A bokrok, fényén a hold világának, Mintha sorjában mind kigyúlanának, Mintha örömtiizek volnának ! A betlehemi pusztaságon: Álmélkodnak a pásztorok egymáson. Mintha mögöttük még más-más is állna . .. Fénylő, csodás, idegen arczok árnya, A csendes pusztai magányba! A betlehemi pusztaságon: Túlfénylenek a csillagok egymáson. Sőt látni ott ma új csillag-csodákat, S ég és föld mintha összehajlanának, Testvéri csókot váltanának! A betlehemi pusztaságon, Szó hallatik zengő angyali szájon: „Dicsőség Istennek, — e földön béke, Megszületett a világ üdvössége, Szegények, árvák menedéke!!" Szabolcsica Mihály. Karácsony ünnepén. Újra itt vagy hóvirágos télben, Szent karácsony, mint szép kikelet; S angyaloknak égi énekében Zeng felénk az áldó izenet: A magasban Istennek dicsőség, Békesség e földön itt alatt, S embereknek — visszhangozza föld s ég — Szeretetben egy jó akarat! Amióta megcsendült ez ének, Husz-száz évet lépett az idő, S viszazengik késő ezredévek, Mert mind többször megszületik 0. Es a lélek szárnyait kibontva, Föld porából száll, száll fölfelé, S úgy merül el édes nyugalomba, Ha hit által Istent fölleié. Zengj be ének kunyhó s palotába, Csak ha bár ez egyetlen napon, S nem született a Jézus hiába, Ha csak e nap a magasba von. Némulj el ma zokszó, jajkiáltás, Nem szabad, nem, könynek folyni ma, Bús fejekre szálljon béke, áldás. Hangozzék ma ének és ima! Áldott légy, óh szent karácsony napja, Melyen ég-föld újjászületett ! Áldott légy szent vallás foglalatja: Boldogító s boldog szeretet! Moss meg minden lelket hófehérre, Ma született égi irgalom! Onts gyógyító írt annak sebére, Kit bú sért, kit bánat terhe nyom! Oh vezess e siralom völgyében Üdvözítőnk, s le nem roskadunk! Hitetlenség és bűn éjjelében Kérve-kérünk: légy a mi Napunk! A Napunk vagy : Igazság, Szabadság, Add, lehessünk a te fiaid, Hogy közöttünk egymást csókolgassák A szeretet, béke és a hit! Jézus Krisztus, mily szép ez az élet, Ha mi Benned s Te bennünk maradsz. Általad a sír is édessé lett, Mert azontúl nyit egy szebb tavasz. Mi is ez a bujdosás hazája? A boldogság rövid éjjele. Csak a mennyben, mely lelkünket várja, Lesz mosolygó, örök reggele! Sántha Károly.