Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-15 / 50. szám

A csudálkozókat és kételkedőket csak két dologra figyelmeztetem. 1. Hogy a mi lelkiismereti kényszer, hitbeli erőszak, felekezeti türelmetlenség, vallásüldözés nálunk történt: annak az eredeti forrása nem. magyar lélek volt. Majdnem kivétel nélkül idegen hatalom vezette és végezte, idegen szellem sugallotta és szitotta. Nemzetellenes hatalom és nemzetietlen szellem. 2. Hogy a protestáns részről indított hadak mind, nem karddal térítők és fegyverrel támadó, hanem védő háborúk voltak. Védelmezték a lelkiismereti szabadságot és ennek megsértett biztosítékait. De ezzel együtt szolgálták mindig, kivétel nélkül a nemzeti közszabadságot is. Ilyenek voltak Bethlen háborúi is. — Milyen példával szolgál az ő századának két legnagyobb magyarja : a róm. katholikus Zrinyi és a kálvinista Bethlen ? Amaz tele róm. katholikus lelkesedéssel, melynek egyik leghatalmasabb kifejezését adta nagy hőskölteményében ; de ennek a lelkesedésnek benső világában, képzelete fenséges imájában áldoz. Az életbe csak azt viszi ki belőle, a mi összeköt: a hitnek erősítő, bátorító támogatását a haza ellenségei ellen. Életének vezéreszméje: a haza felszabadítása, a nemzet egyesítése nagy feladatára. Ennek érdekében nem akar szétválást, szakadást: elítéli az erőszakos térítést, a politikából kiutasítja az egyházi befolyást és szót emel protestáns felei mellett. íme a róm. katholikus magyar! És Bethlen ? Akiket tanulni küld idegenbe, mind Pareushoz küldi, mert Pareus a kálvinista ós lutheránus unió barátja. 1623-ban, nagyszombati táborozásakor magához hivatja a jezsuitákat s Káldinak 1000 tallért ád bibliája kinyomatására, mert a magyar lélek szava szól belőle s a közös magyarságot van hivatva szolgálni, íme a protestáns magyar! Ilyen szent hagyományok ápolásában őrizzük a magyar protestáns lelket. Azt a vallásosságot, melyből a szív megnyugvást, vigasztalást, erőt, bizalmat merít az élet küzdelmeiben és útmutatást kötelességeinek teljesítésére. Őrizzük az Atyáinktól öröklött hagyományok kegyeletével, de a fejlődés szabadságának tiszteletével. Érezzük mindig, hogy ez a mi vallásunk, épen ez, a maga magyar nemzeti alapjaival, jellemével, hagyományaival, nem elkülönít bennünket a más vallású magyarságtól, hanem szorosan és elválhatatlanul összefoglal vele. Kizárja a gyűlölködésnek, felekezetieskedésnek lelkét ép úgy, mint a maradiságét. Hitünkkel reménységünkkel, szeretetünkkel őrizzük együtt az Úrnak és a magyarságnak kévéit, hogy szét ne szórassanak! BELFÖLD. Az Orsz. Ref. Lelkészegyesület választmányának első ülése. Az Orsz. Ref. Lelkészegyesület választmánya f. hó 5-én ülésezett Debreczenben. A választmányi ülést részint a kongresszus óta tett elnöki intézkedések bejelenthetése, részint az alapszabályok által előírt feladatok megvalósításának megtárgyalása tette szükségessé. A választmány tagjai szép számmal sereglettek össze az ország különböző vidékeiről, s mind a megjelentek száma, mind az általuk hozott hírek a mellett tettek tanúságot, hogy a mozgalom a kongresszus óta nem hogy lanyhult volna, hanem inkább erősödött, s hogy az egyesületnek sikerül kebelébe tömöríteni a magy. ref. egyház lelkészi karának túlnyomó többségét. A választmányi ülést dr. Baltazár Dezső elnök hosszabb beszéddel nyitotta meg. Megemlékezett arról a fogadtatásról, a melyben a megalakult lelkészegyesület a lelkészek és a hivatalos egyház körében részesült. A hivatalos egyház részéről a fogadtatás, legalább az első megnyilatkozásokban, nem volt kedvező. Ennek legfőbb oka azonban egyfelől csak a sajnálatos félreértés, másfelől pedig az a téves vélemény, a mely a hivatalos egyházon kívül nem ismer egyházi életet. A hivatalos egyház életében is azonban már megtörtént a megmozdulás. Erdélyben felhangzott a vészjelző kiirt szava, bár a másik pillanatban már úgy akart elbánni a lelkészegyesülettel, mint Lehel vezér Konrád császárral. Tiszántúl azonban gróf Degenfeld József már felismerte a lelkészegyesületben azt, a mi jó. Méltatta benne azt, a mit méltatni kell, s óvott attól, a mitől óvni kell. A jobb, az igazi megértés jele ez. Hálás is lesz érte a lelkészegyesület, és abból a szeretetből, a mely gróf Degenfeldet körülveszi és abból a lelkesültségből, a melylyel, ha kell, védelmére fog sietni, megláthatja mindenki, hogy a lelkészegyesület mennyire ellensége a világi elemnek. Lehetetlen, hogy a félreértés köde mindvégig megülje a lelkeket. El kell jönnie a megértés hajnalának és ragyogó nappalának is; mert a ki egyházunk helyzete felett komolyan és elfogulatlanul vizsgálódik, annak be kell látnia, hogy egy olyan egyesületre, mint a minő a lelkészegyesület, feltétlenül szükség van. „Hiszen — mondá — hogy az újabb időkben egyházunk belső élete pangásnak, felekezetközi helyzete ingadozásnak, sülyedésnek indult, azt egyházi közéletünk minden tényezője elismerte, elismeri. Az első baj ellen az egyháztársadalmi, emez ellen az egyházpolitikai akczió az egyedüli orvosszer; ez is kétségtelen. Mindkettőt felkarolni, előmozdítani, a hivatalos egyház első sorban hivatott. De amint az állam egyetemes életében sok hivatalos és nem hivatalos, t. i. társadalmi szervekre, ezek egymást erősítő összmüködésére van szükség, hogy maga a hivatalos hatalom az általános czólt elérhesse : úgy szükséges ez az egyetemes egyház életében is. Az