Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-15 / 50. szám

a sérelmeket, a melyeket majdnem minden nap tapasz­talt a protestáns egyház. Megemlékezik a sérelmek okai­ról is és ezt mondja: „Magyarországon a protestáns egyház háromszáz év óta folytonos liarczban áll üldözői­vel. Az üldözés nem származik ő Felségétől, hanem a klérus és kivált a jezsuita irány túlságos nagy be­folyásából". Es ámbár Berzeviczy ideje óía majdnem száz év telt el és bár azt lehetne gondolni, hogy ezen hosszú idő alatt és a sok újabb üdvös törvény oltalma alatt ma már szó sem lehet vallásos sérelmekről: mégis majd­nem minden nap fordulnak elő sérelmek és azoknak okai, mint akkor, úgy most is a klerikális, vagyis inkább jezsuitikus irány elhatalmasodásában rejlenek. Bizony, szomorú tapasztalás, hogy száz év alatt Magyarországon csak ily haladás volt lehetséges, melynek útja vallásos sérelmekkel van jelezve állandóan. Az egyházmegyei, a kerületi, az egyetemes protes­táns gyűlések tárgyai az ujabb időben nagyrószben azok­ból a sérelmekből állanak, a melyek a prot. egyházon elkövettetnek a klerikálismus és jezsuitismus terjedése folytán. Az egyházi és politikai lapok is újabb meg újabb sérelmeket kénytelenek felhozni, a melyek ellen véde­keznie kell a prot. egyháznak. Ilyen sérelem fordult elő legközelebb Szepesbélán, a községiből államivá lett iskolában is. Elrendeltetett ugyanis az iskolai gondnokság meg­alakulása. A törvény megállapítja, hogy a mely község hozzájárul az állami iskola fentartásához, annak jogá­ban áll tagokat küldeni ki az iskola gondnokságba. Az itteni állami iskola fentartásához csak a politikai község, a város mint ilyen járul hozzá, odaengedvén neki a szép, modern épületet, 6000 koronát ós a tűzifát, egy­szóval mindent, a mit eddigelé községi iskolájának fen­tartására áldozott. A felekezeti hitközségek, a r. kath. és az ág. hitv. evangélikus, semmivel sem járulnak hozzá az államosított iskola fentartásához. Ezen tényállás mel­lett csakis a politikai községnek van joga tagokat kül­deni ki az állami iskola gondnokságába ; a felekezeteknek azonlian, miután a fentartáshoz semmivel sem járulnak, ahhoz joguk nem lehet. Es mégis mi történt? Elrendeltetett, hogyne csak a politikai község küldjön tagokat, hanem a róm. hath. egyház is küldjön ki hármat. Az evang. egyházról azonban mit sem szól a rendelet. Ez a sérelem az ág. hitv. egyházközségre nézve annál súlyosabb, mert az evang. egyházhoz tartozik a város szine-java, az intelligens birtokos rész, a német iparos, hazafias középosztály, holott a római kath. tót munkásnép csak az újabb időben költözik be a városba, és kevés kivétellel, a német ősrégi ev. lakosságot meg sem közelíti a műveltség és a vagyonosság tekintetében. A sérelmes rendelet értelmében a jómódú, intelligens elemekből álló evang. egyház nem küldhet képviselőt az állami iskolai gondnokságba, de a tót kath. egyház igenis. Ez a sérdmes rendelkezés még a róm katholikus gondnoksági tagok között is nagy felháborodást okozott és csatlakoztak ahhoz a felirathoz, a melyben a sérelem szanálását kérjük, a mely csak abban állhat, hogy vagy minden felekezet legyen képviselve az áll. iskolai cura­toriumban, vagy pedig egyik sem. Kíváncsiak vagyunk a feleletre. Weber Samu, szepesbélai lelkész, föesperes. TÁRCZA. Dr. Beöthy Zsolt beszéde. — Elmondotta a Bethlen Gábor-Kör nov. 2G-án tartott szeretet­vendégségén. — A magyar lélek, nem egy végzetes vonása mellett, nyert egy ajándékot, mely az ősidők óta máig nem gyengült, a mely máig fentart. Ez a nemzeti közösség érzésének állandóan ható, mindennél jellemzőbb ereje. Egész történetünk példa rá, történetünk az euró­pai politika, a keresztyén világ, a nyugoti műveltség­keretében, hogy ennek a közösségnek érzése nagyobb volt bennünk minden más közösség érzésénél. Sokszor nem értettünk egyet, de az eltérő utakon akkor is a nemzet ügyét törekedtünk szolgálni. Míg Bethlen Gábor átható értelmében, diadalmas okosságában és bölcs mér­sékletében fajunk Ősi, világos belátása jelentkezett a geniálitás magaslatán: dicső életének egész hatalmas energiája ennek az erős nemzeti érzésnek kifejezése volt. Programmja, hogy országa határainak kiterjeszté­sével a két császár között az erős, közvetítő állására emelkedjék : a nemzeti biztosság és jövő programja volt. A protestantizmus, mikor a nemzeti nyelveknek a vallásos élet körében érvényt szerzett és nemzeti egyhá­zakat szervezett: találkozott a magyar nemzeti léleknek ezzel a legősibb, legmélyebb, ösztönszerű irányzatával, így a magyar protestantizmus nemcsak egy egyetemes európai áramlat részjelenségéül áll előttünk; nemcsak egy koreszme hódításául, nemcsak a fejlődés egy mozza­natául, nemcsak értelmi és erkölcsi bírálat eredményeiil. A kapocs a protestantizmus és a magyarság között az említettem néppsychologiai alapon jött létre és erő­södött meg. A magyar szellemnek és a protestáns szel­lemnek nem ágai fonódtak, hanem gyökerei forrtak össze, hogy egyik a másikból táplálkozzék és erősödjék. Történetünk egész folyama a bizonyságok hosszú lánczolatát szolgáltatja arra, hogy a magyar természet a vallásos és egyházi élet mezején is állandóan őrizte ós híven szolgálni igyekezett a nemzeti közös érdeket, őrizni és szolgálni legfontosabb mozzanatában; a nem­zeti összetartozást, a nemzeti egységet. Ez az őstermészet, minden ellenkező látszat, viszálykodás, háborúskodás ellenére, itt is kifejezte, a mit ki kellett fejeznie, legbenső valóját.

Next

/
Thumbnails
Contents