Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-17 / 46. szám

Legelső sorban is kijelentjük, hogy a kifogásolt passzusra tett megjegyzésünkkel az abauji lelkészegyesületet egyáltalában nem kívántuk megbélyegezni. Megjegyzésünket nem is olyan hangon tartottuk, hogy abból valaki ezt olvashatta volna ki. A lelkészegyesület kérdése, eltekintve a tömörülés gyakorlati eredményeitől, elvi kérdés, s az elvi kérdésekben tiszteletben tartjuk a magunkéval ellenkező véleményeket és meggyőződéseket is. Ha valaki, a tények által indokolva, abban a meggyőződésben van, hogy a lelkészi karnak a lelkészegyesületben való tömörülésére vagy nincs szükség, vagy ha szükség volna is reá, a lelkészegyesület nem illeszthető be egyházi életünk keretébe, — bár mi ellenkező nézeten vagyunk — tisztelettel tudomásul vesszük, de mindig azzal a jószándékú törekvéssel, hogy az ellenkező véleményűeket a magunk álláspontjának helyessége felől meggyőzzük. Tudtunk az abauji lelkészegyesületnek az akkor még csak előkészületben volt ref. lelkészegyesülettel szemben elfoglalt álláspontjáról. Meg is emlékeztünk róla lapunk f. évi 17-dik számában és pedig a nélkül, hogy elítéltük volna azt. Mindössze csak azt ,a reményünket fejeztük ki, hogy a ref. lelkészegyesület eszméjét a ref. papság higgadt többsége meg fogja tisztítani a hozzá tapadt salaktól és hogy a lelkészegyesületből olyan szervezkedés válik, a melytől senkinek sem kell félnie s a melyhez az abauji papság is nyugodt lélekkel csatlakozhatik. Az ellenkező meggyőződést tehát tiszteletben tartottuk. Hanc veniain damus petimusque vicissim ! — ezt a Horatius-féle elvet követtük azonban, a mikor az abauji lelkészegyesületnek a konventhez intézett feliratát ismertettük és annak egy passzusát kifogásoltuk, mert abban a kifogásolt passzusban épen ennek az elvnek az érvényesülését nem láttuk. Engedjen meg az abauji lelkészegyesület, de mi most is abban a véleményben vagyunk, hogy a kifogásolt passzusnak jobb lett volna a feliratból kimaradnia. Akárhogy magyarázzuk is a dolog elvi oldalát, valójában mégis kárhoztató ítélet foglaltatik abban a lelkészegyesülettel szemben, és pedig eleve kimondott kárhoztató ítélet, olyan időben kimondva, a mikor még nem tudhatta az abauji lelkészegyesület azt, hogy az orsz. ref. lelkészi kongresszus tényleg milyen álláspontra fog helyezkedni a hivatalos egyházzal szemben; bár, a mi az elvi állásfoglalást illeti, már az akkor ismeretes alapszabálytervezet tájékoztathatta volna e tekintetben. Ezeket különben nem azért mondottuk el, hogy rekrimináljunk és velők a kérdést kiélezzük, hanem csupán megjegyzésünk elvi igazolására. A tény az, hogy az orsz. ref. lelkészegyesületnek f. évi szept. 18—19-én megtartott alakuló kongresszusa sem a hivatalos egyházzal nem helyezkedett ellentétbe, sem nem zárkózott el egy olyan szélesebbkörű egyháztársadalmi szervezkedéstől, a mely JL világi elemet is felölelheti, sőt egy ilyetén szervezkedés munkálását feladatául tűzte ki, sem pedig nem ült a csúfolók székébe. Ezt a tényt Oláh Péter, lelkészegyesületi elnök úr is elismeri, s ezzel igazolja azt a reménységünket, hogy az orsz. ref. lelkészi kongresszus olyan szervezkedéssé vált, a melytől senkinek sem kell félnie. Ha azonban ez a tény s megvan immár az abauji lelkészegyesület részéről is ennek elismerése, most következik a „hic Rodus, hic salta!" Fentartja-e az abauji ref. lelkészegyesíilet az orsz. ref. lelkészegyesület felől szept. 12-én kimondott ítéletét?! Igénytelen nézetünk szerint, miután azok a veszedelmek, a melyektől félt, nem teljesedett be: nem tarthatja fenn tovább. Az a kérdés, hogy az orsz. ref. lelkészegyesület és az abauji lelkészi kar által egyezőleg kivánt eredményt „a hivatalos egyház útján, a konventen szereplő hatalmas világi elem segélyével fogjuk-e elérni, vagy a kongresszusok útján?" — nem lehet immár elválasztó fal közöttünk, miután az orsz. ref. lelkészegyesület kongresszusának hivatalos állásfoglalásából világosan látszik, hogy az egyházunk javára szolgáló kérdések megoldását nem a hivatalos egyház s nem a világiak mellőzésével, hanem azok útján és azok támogatásával kivánja elérni. Ha az abauji lelkészegyesület azt az útat tartotta „eddig" czélravezetőnek, „ezentúl" sem kell más utat követnie akkor sem, ha — a mint lapunk 17-dik számában mondottuk: „nyugodt lélekkel csatlakozik" az orsz. ref. lelkészegyesülethez. Szeretjük hinni, hogy ezt meg is fogja tenni! Szerkesztő. 1 KOD ALOM. A Luther-Társaság újabb kiadványaiból a következő művek küldettek be lapunk szerkesztőségébe : A ker. egyház történetének vezérfonala. Irta dr. Nielsen Frigyes püspök. Dán eredetiből fordította Szeberényi Lajos Zsigmond, békéscsabai evang. lelkész. 234 oldal. Ára 2 korona. Pálfy József. A soproni tanítóképző félszázados örömünnepére írta Kapi Béla, körmendi evang. lelkész. 54 lap. Ára 30 fillér. A bánat tisztít. Elbeszélés. Irta Torkos László. 31 lap. Ára 10 fillér. Kovács Balázs esete. Pályadijat nyert elbeszélés. Irta Kapi Béla, körmendi evang. lelkész. 27 oldal. Ára 10 fillér. Kaphatók a Luther-Társaság könyvkereskedésében, Budapest, Szentkirályi-u. 51/a. Az egységes német helyesírás: szabályok és széjegyzek. A legújabb hivatalos adatok alapján kidolgozta Kemény Ferencz. Negyedik kiadás. Ára 60 fillér. Ez az 54 lapra terjedő füzet igen hasznos segédeszköz mindazok részére, a kik a német nyelvet tanulják és németül írnak, s egyaránt alkalmas az iskolai és magánhasználatra. A hazai viszonyokhoz alkalmazott terjedelmes szójegyzék nem éri be azzal, hogy a szavaknak fő alakjait és változásait közli, hanem egyúttal megadja magyar jelentésüket is s így valóságos kis német-magyar szótár. A füzet használhatóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy már 4-dik kiadást ért. Kapható Lampel R. könyvkereskedésében.