Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-10 / 45. szám

a kathedrát és a prédikáeziót különben is csak a háttérbe vagy az oldalhajóba tolta, bölcsen felismerte a nyomtatott hetü eme jelentőségét és hatalmát és világszerte lázasan igyekszik, hogy ezt a hatalmat szolgálatába hajtsa, részint hogy önmagát védelmezze, részint pedig — s ez a legújabb idő jelensége — hogy vele támadó harezba induljon. Ezt a jelenséget figyelhetjük meg hazánkban is, a róm. kath. sajtóorgánumok hirtelen' elszaporodásában és a sajtó szervezésében, munkásai támogatásában, pártolói tömörítésében. Ezzel a magyar római katholiczizmus kétségtelenül oly fegyvert ragad meg és oly fegyver forgatásába tanul beje, a melynek élét nemcsak az atheista tudomány, nemcsak a vallástalan szoczializmus fogja megérezni, hanem megérezzük mi, magyar protestánsok is, a kik tiszta evangéliomi elvűségiinkkel és Róma ellen való protestácziónkkal ellenfelei vagyunk a pápistaságnak. Magyar protestánsok! Lelkészek, tanárok, tanítók és világiak! Vájjon nem volna itt az ideje annak, hogy ne csak védekezzünk, hanem igazaink hirdetéséről, terjesztéséről mi is gondoskodjunk ?! A protestáns sajtó képviselői (már a mennyiben megjelentek) már Hajdúböszörményben, a Bocskayszobor leleplezése alkalmával tartott értekezletükön szükségesnek látták a prot. sajtószövetség szervezését és a sajtóiroda felállítását. A tervezgetések meg is indultak; a csatlakozásra a prot. sajtó munkásai fel is hivattak, s mi lett az eredmény? Az, hogy az előkészítő-bizottság felhívására alig reflektált egy néhány ember, a legtöbben még csak felelni sem tartották reá érdemesnek. A prot. sajtószövetség tehát csak a levegőben lógó idea ma is, a mely támogatás, pártolás hiányában megvalósulni képtelen! Ám a túlsó oldalon nagyon is méltányolták a hajdúböszörményi értekezletet és annak szándékát. A pécsi róm. kath. nagygyűlés programmjára már odakerült a sajtóegyesület ügye, s pár hónap alatt a dolog valóra is vált, nagyobb, hatalmasabb méretekben, mint a hogy mi a magunk tömörülését még csak képzelni is mertük volna! Valóra vált, nem részvétlenül, nem indolencziával, mint a mellyel a mi eszménk találkozott, hanem a róm. kath. papság és egyháztársadalom „nagy részvétele mellett". És nemcsak az eszme vált valóra, hanem a római kath. sajtóalap is immár circa 20,000 korona tőkével rendelkezik, míg a prot. sajtószövetség csak néhány jóakaratú ember tanácstalan tanácskozásából áll, s nemcsak hogy egy garasa sincs, de még a prot sajtó munkásainak erkölcsi támogatását is nélkülözni kénytelen. A r. kath. sajtó munkásai háta mögött immár egy „erős szervezet" áll, a mely erkölcsi és anyagi támogatásával „módot nyújt nekik a fokozottabb munkálkodásra", — a prot. sajtó munkásai még az egymással való közelebbi érintkezés és az egymással való szövetkezés szükségességét sem érzik, — hátuk mögött pedig nemcsak hogy egy „erős szervezet" nem áll, de nem áll még az előfizetőknek csak olyan gárdája sem, a mely a kezükben levő sajtóorganumoknak megfelelő nivón tartására is elégséges volna, hacsak a szerkesztők önmaguk nem lesznek nemcsak vezérczikk-írókká, hanem gyűlési tudósítókká és riporterekké is! A róm. kath. sajtó büszkén hirdeti immár, hogy „erőteljes, imponáló sajtónk lesz; éles, hatalmas fegyver az igazság védelmében", míg nekünk nemcsak napilapjaink nincsenek, de heti sajtóorganumaink is csak vegetálnak a szellemi és anyagi támogatás hiányában, Irodalmi Társaságaink pedig gazdagok a hátralékokban és hogy ha kidől egy-egy áldozatrakész patrónusuk, nem lép azok helyébe más, hanem országos koldulást kell rendezniök, hogy a kiadványaik további fentartásához szükséges pár száz koronát fillérenkint összehozhassák! Protestáns lelkészek, tanárok és tanítók s protestáns világiak! ébredjünk fel immár s lássuk meg kötelességeinket. Értsük meg, a mit a róm. kath. sajtó hirdet: „Itt tenni kell! Igen, tenni kell kitartóan, fáradhatatlanul, ha kell, önfeláldozással is. Mindnyájunk ügyéről, a katholiczizmus (nálunk pedig a protestantizmus) ügyéről van szó, s itt valamennyiünknek egy táborban kell lenni. Ki nincs velünk, ellenünk van!" Hamar István. A konvent és a lelkészi nyugdíjintézet. (Konventi jegyzőkönyv 28. szám.)*) Az ülés ismételt megnyitása után olvastatott az országos ref. lelkészi nyugdij- és gyámintézeti végrehajtóbizottságnak következő jelentése. „Főtiszteletü Egyetemes Konvent! Az országban részint lelkészi értekezleteken, részint egyházmegyei ós egyházkerületi gyűlések végzéseiből az országos lelkészi nyugdíjtörvény végrehajtására vonatkozólag annyi és oly fontos kívánalom és indítvány hangzott föl és terjesztetett végrehajtó-bizottságunk elé, hogy azokról az alábbiakban külön jelentést tenni kötelességünknek tartjuk. I. Teljesíthetetlen kívánalmak. Az egyházmegyék és lelkészértekezletek különösen három olyan kívánalmat hangoztatnak, a melyeket már az egyházkerületek is teljesíthetetleneknek nyüvánítottak. Ilyen az, hogy hivassék össze a zsinat és módosítsa a nyugdíjtörvényt; *) Bár a konvent határozatait már ismertettük és méltattuk, mégis, hogy a végrehajtó-bizottságjelöterjesztései, illetve, miután azok változatlanul elfogadtattak: a konvent határozatai szórólszóra ismeretesek legyenek olvasóink előtt, jónak látjuk a konventi jegyzőkönyv erre vonatkozó pontját egész terjedelmében közölni. Szerk.