Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-03 / 44. szám

tani, olyképen, hogy ha a központi hely felépül, az előadó abban fog kapni hat szobás lakást, fűtéssel és világítással, a mely utóbbiakért azonban, az előadó évenkint 1000 koronát tartozik visszatéríteni. Ha dr. Baksa az első öt évben válnék munkaképtelenné : 12,000, ha a második öt évben: '24,000 kor. végkielégítést kapna, 10 évi szolgálat után pedig 4800 kor. nyugdíjra lenne igénye. Ha halála az első öt évben következnék be, özvegye 12,000, ha második öt évben: 24,000 kor. végkielégítést, férje 10 évi szolgálata után pedig évi 2400 K nyugdíjat kapna. Antal Gábor püspök a bizottság javaslatához hozzájárult, bár szerette volna, ha az előadó egyelőre csak ideiglenesen állíttatott volna be. Javadalmát illetőleg azonban azt mégis kimondatni kívánta, hogy az csak a javaslatba hozott egyénre nézve állapíttatik meg és a konvent fentartja magának azt a jogot, hogy személyváltozás esetén a javadalom nagyságát revízió alá vehesse. A konvent dr. Baksa Lajost egyhangúlag megválasztotta, javadalmát, Antal Gábor ajánlott pótlásával, a bizottság javaslata értelmében állapította meg és felhatalmazta az előadót, hogy a központi irodának kellő segédszemélyzettel ellátása tekintetében intézkedjék. A hivatali esküt majd az elnökség fogja felvenni az előadótól. Megvan tehát a központi iroda s meg van választva a konventi előadó. Egy új intézmény létesült a ref. egyházban s kreáltatott egy olyan hivatali álás, a mit eddig nem ismert a magyar protestáns egyház. Hogy szükség van-e reá? alig lehet vita tárgya. Kétségtelen dolog, hogy az utóbbi évtizedek alatt létrehozott újabb intézményeknek külön-külön, egymástól és az elnökségtől sokszor távol lakó előadók által való kezeltetése nehézkessé tette az adminisztrácziót és sok dologgal terhelte meg az elnökséget. Ezen segíteni csak egy központi iroda létesítésével lehetett. Ez ugyan ujabb lépés a czentralizáczió felé, — de hát ezt, a magunk és intézményeink jobbvoltáért, kénytelenek vagyunk eltörni. Más kérdés az, hogy a központi iroda költségeit megbírja-e egyházunk s hogy az előadó javadalma nem haladja-e túl azt a mértéket, a mely eddig egyházi életünk terén ismeretes volt legfőbb tisztviselőink javadalmazásánál? Ennek bonczolgatásába, itt, a gyűlési tudósítás keretében, nem kívánunk belemenni, csupán annak megjegyzésére szorítkozunk, hogy a konventi előadó javadalma, nyugdíja jóval felülmúlja összes egyházi és iskolai tisztviselőink, még püspökeink javadalmát és nyugdíját is s ezzel bizonyos disharmonikus érzést támaszt lelkünkben. A mi pedig a konventi előadó személyét illeti, — bár dr. Baksa Lajos tudását, egyházszeretetót, buzgóságát és egyházi életünk terén megbizonyított munkásságát a legteljesebb mértékben elismerjük, még sem tartózkodunk annak kifejezésétől, hogy helyén inkább szerettünk volna egy vele hasonló képességű és munkabírású papi embert látni! Ez ügy letárgyalása után az elnökség felfüggesztette a tanácskozást, hogy a rendkivüli bíróság ülését megtarthassák. Az ezután újból megnyitott ülésben Dóczi Imre referálta az iskolaügyi-bizottság jelentését, a melynek során nem egy olyan dolog került szőnyegre, a mely azt mutatja, hogy a kultuszminisztériumban nem igen respektálják a prot. iskolai autonomiát, sőt ha figyelembe veszik is, csak azért teszik, hogy minél szűkebb körre szorítsák. Igy a gyönki gimnázium államsegély-szerződését megkötötte a miniszter a fentartó-testülettel a konvent közbejötte nélkül és abban az általa kinevezett tanárok fegyelmi ügyeire vonatkozólag olyan kikötéseket vitt be, a melyek a középiskolai törvény alapján a minisztert meg nem illethetik. Hajlandó a miniszter a tanári fizetések rendezése végett államsegélyben részesíteni tanítóképzőintézeteinket is, de szintén olyan kikötések mellett, a melyeket részére törvény nem biztosít s a melyek a leghatározottabban sértik iskolai autonómiánkat. A gyönki államsegély-szerződést a konvent nem is akczeptálta, hanem felír a miniszterhez, hogy ezt az ügyet az illetékes egyházi, illetve iskolai főhatóságok szabályszerű meghallgatása mellett oldja meg. Nem fogadta el a konvent a tanítóképzők segélyezésének feltételeit sem, s ebben a tárgyban is felterjesztéssel fog élni. Szomorú jelenségek ezek, a melyeknek csak két magyarázatát tudjuk adni. Vagy azt, hogy a kultuszminisztériumban nem olyan emberek intézik a protestáns egyházi és iskolai ügyeket, a kik nincsenek tisztában a prot. autonómiával, — a mely baj ellen csak a protestáns ügyosztály szervezése volna a megfelető orvosság; — vagy azt, hogy a minisztériumban olyan áramlat van, a mely a prot. autonomia elcsipegetésóre törekszik, — a mely ellen meg a bátor és erélyes tiltakozás volna helyén! A míg azonban a nemzetiségileg tagolt evang. egyház ennek hangot ad, addig a magyarságában egységes és „vastag nyakúnak" nevezett ref. egyház csak erőtelen panaszkodásban és alázatos peticziókban hallatja szavát! Az iskolaügyi-bizottság jelentése után, dr. Nagy Dezső előterjesztésében, a közjogi szakbizottság jelentése került szőnyegre. Nem hiányoztak innen sem a sérelmek. A tiszántúli kerület azt panaszolta, hogy a kultuszminiszter, a fedezet hiányára való hivatkozással, megtagadta az 1906. szept. 1-től decz. 31-ig esedékes ötödéves tanítói korpótlékok kifizetését, s hogy egyik kir. tanfelügyelő, az egyházi illetékes hatóság mellőzésével, közvetlenül akar rendelkezni a dévaványai iskolában. Mindkét tárgyban felirat fog intéztetni a miniszterhez. Szaporítja a sérelmeket, a mint szintén a tiszántúli kerület panaszolja, az is, hogy immár a független bíróságok sem akarják respektálni az egyháznak az 1790/91. XXVI. t.-cz.-ben az alapítványok autonomkezelésére vonatkozólag biztosított szabadságát, hanem olyan Ítéleteket hoznak, a melyek az alapítványok kiadását miniszteri jóváhagyástól teszik függővé. Egy konkrét esetben már a kúria is erre az álláspontra helyezkedett, — a minek ellenszere csak az lehetne, ha kultuszminiszter elvi kijelentést tenne arra nézve, hogy az alapítványok kiadásához miniszteri jóváhagyás nem szükséges. Ilyen értelemben felirat megy a miniszterhez; a kerületek pedig felhivatnak, hogy az alapítványi ügyekben hozott bírósági végzéseket mutattassák be a gyülekezetek, illetve érdekeltek által az egyházmegyei, illetve kerületi ügyészekhez, hogy az esetleges sérelmek orvosolhatók legyenek. A közjogi-bizottság jelentése során pártolólag felterjeszteni határozta a konvent a tiszántúli kerületnek a korcsmák vasárnapi bezárására vonatkozó kérvényét, s felhívta a többi kerületeket is, hogy ebben a tárgyban szintén nyilatkozzanak. Panaszolta a tiszántúli kerület azt is, hogy a kultuszminiszter megtagadta a nagybányai vallástanítónak a tanítói nyugdíjintézetbe felvételét. Ugyanez az eset történt, Fejes István előadása szerint, a sátoralj a-újhelyi, Nagy Károly előadása szerint pedig Erdélyben öt vallástanítóval. Á konvent ebben a tárgyban is felterjesztéssel fog élni a kultuszminiszterhez, annyival is inkább, mivel a királyilag jóváhagyott uj zsinati törvényben kifejezetten biztosítva van a tanítói oklevéllel rendelkező vallástanítóknak az orsz. tanítói nyugdíjintézetbe beléphetése. Ezt azonban a kultuszminisztériumban megmt nem tudják, vagy nem akarják tudni ?!