Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-03 / 44. szám

A délelőtti ülés végzett dolgai közül még megemlítjük, hogy a konvent az egyetemes ügyészi állásra dr. Nagy Dezső, konventi jegyzőt vátasztotta meg. A délutáni ülésben a közjogi szakbizottság jelentései tárgyaltattak folytatólag. Ennek során helyeslőleg vétetett tudomásul, hogy a konventi elnökség felterjesztést intézett a miniszterelnökhöz, a horvát bánnak a horvátszlavonországi ref. gyülekezetek ügyeibe való és azokat az anyaegyháztól elszakadásra biztatgató beavatkozása ellen. Miután az adócsökkentési segély megnyeréséhez szükséges az állami egyenes adókról szóló kimutatás, a községi jegyzők azonban vonakodtak ezt a gyülekezetek rendelkezésére bocsátani, a konvent felír a kormányhoz a kivetések lemásolhatásának engedélyezése tárgyában. A vallás- és közoktatásügyi miniszter felhíván a konventet ama szerv vagy bizottság megjelölésére, a mellyel a 48 : XX. t.-cz. alapján nyújtandó dotáczió és az arra vonatkozólag alkotandó törvény ügyében előzetes tárgyalásokat folytasson, a konvent kimondta, hogy a tárgyalások folytatására a prot. közös bizottság ref. tagjait hatalmazza fel, a kiknek számát ad hoc dr. Nagy Dezsővel, Kenessey Bélával, Czike Lajossal és Dókus Ernővel egészítette ki. Fejes István indítványára a bizottság utasíttatott arra, hogy a tárgyalások során törekedjék a lelkészi kongrua fokozására és az ötödéves korpótlék kieszközlésére. Nagy Károly indítványa alapján pedig az is irányelvül adatott a bizottság elé, hogy az eddig különféle czímek alatt nyújtott államsegélyek kommasszálására és egy törvényben leendő biztosítására törekedjék. Ezzel kapcsolatban a közös bizottsághoz utasíttatott a tiszántúli kerületeknek a 48: XX. t.-cz. végrehajtását sürgető felterjesztése is. Mády Lajos a közigazgatási bizottság jelentéseit terjesztette elő ezután. A konvent örömmel vette tudomásul, hogy Vilma hollandi királynő meleghangú levélben köszönte meg a magyar ref. egyháznak a Ruyteremlékünnepélyben való részvételét és hogy egy, az emlékünnepélyt megörökítő ezüst emlékérmet küldött egyházunknak. Ez utóbbiért köszönő felirat fog intéztetni a királynőhöz; a levelet és az emlékérmet pedig, a központi hely elkészüléséig, a konventi elnökség fogja őrizni. A tiszántúli kerületnek a közigazgatási államsegély felosztására vonatkozó felterjesztését a konvent majd csak a segély teljessé lételekor fogja érdemleges tárgyalás alá venni. A supplikáczió eltörlése tekintetében nem sikerülvén megegyezni az evang. egyházzal, a konvent nem tehetett egyebet, mint hogy a gyülekezetek tetszésére bízta az evang. supplikánsok el- vagy el nem fogadását. A Kálvin születésének négyszázados emlékünnepélye rendezésére Genfben megalakult bizottság nevében Lucien Gautier theol. tanár az ünneplésben való részvételre híván fel a magyar ref. egyházat, a konvent kimondta, hogy az ünneplésben részt fog venni és felhatalmazta az elnökséget a rendező-bizottság által kibocsátandó felhívás aláírására. Végül tudomásul vette a konvent a kultuszminiszternek a kongruás lelkészek terménybeli járandóságainak újra felbecslését függőben hagyó átiratát. A missziói jelentés során elhatározta a konvent, hogy feliratot intéz a kultuszminiszterhez, az iránt, hogy az egyházi törvény I. t.-cz. 114. §-ának a) pontja értelmében ne vegye figyelembe a kongruasegély megállapításánál a lelkészek missziói segélyét. Késő este jutván a konvent a tárgysorozat végére, az elnökség a jegyzőkönyv hitelesítést és a gyűlés berekesztését 25-én d. e. 11 órára tűzte ki. Ezen az aktuson a konvent tagjai már csak csekély számmal vettek részt. A jegyzőkönyv felolvasása és hitelesítése után Antal Gábor mondott köszönetet az elnökségnek, majd pedig Kun Bertalan püspök mondott hálaadó imádságot az ülésezések sikeres befejezhetéséért. Az evangélikusok egyetemes gyűlése. Amennyire csendes volt a reformátusok konventje, épen annyira izgalmas volt az evangélikusoknak okt. 23—26. napjain Budapesten lefolyt egyetemes gyűlése. A ref. konvent elnöksége bölcsen hallgatott a szekularizácziónak a ref. lelkészegyesülettel szemben ok nélkül emelt vádjáról; báró Prónay Dezső evang. egyetemes felügyelő azonban, bár a szekularizáczió vádja az evang. egyházat nem érintette, jónak látta ezt a dolgot elnöki megnyitó beszédébe belevenni s a rkath. egykáz kezében levő vagyon sérthetetlensége érdekében síkra szállani, a mivel oly kínos zavart támasztott, hogy annak hullámai még a második napon is hevesen csapkodtak fel, ... fel egészen az elnöki székig. S míg a ref. konvent teljesen szó nélkül hagyta az új iskolai törvényt és a felterjesztett sérelmeknek legnagyobb részét a prot. közös bizottság konserváló jégszekrényébe utalta, addig evang. testvéreink türelme már elfogyott, s nemcsak keserű hangulatú beszédekben panaszolták fel a naprólnapra szaporodó sérelmeket, hanem, a kormányhoz és a törvényhozáshoz leendő felterjesztés végett emlékiratba is összefoglalták azokat. A ki figyelemmel kisérte az utóbbi években az evangélikusok és a reformátusok gyűléseit, azoknak hangulatát és az autonomikus kérdésekben tanúsított magatartását, lehetetlen, hogy bizonyos változást ne konstatáljon. Régebben a reformátusok gyűlései voltak hevesebbek, szókimondóbbak és az egyházi és iskolai autonomia bátor harczosai, — evangélikus testvéreink gyűléseit és magatartását pedig a circumspectusosság jellemezte. Az utóbbi években azonban a kép egészen megváltozott. A kálvinista vastag nyakak mintha meggyengültek, a bátor ajkak mintha megnémultak volna, — ev. testvéreink pedig, félre téve a circumspectusosságot, büszkén emelik fel homlokukat és bátran reámutatnak az egyházat és az iskolát ért sérelmekre. Honnan ez a változás? nem feladatunk most kutatni. Csupán a tényt konstatáljuk, a mely valami olyat mutat, mintha a magyar kálvinizmusban meglankadt volna, az evang. testvérekben pedig fokozódott volna valami! A gyűlést, megelőző istentisztelet után, a Deáktéri iskola dísztermében nyitotta meg báró Prónay Dezső, okt. 23-án. Beszéde elején megemlékezett arról, hogy az egyet, gyűlés hihetőleg most utoljára tartja üléseit a Deák-téri iskola dísztermében, mert a jövő gyűlés már alkalmasint az egyet, egyház központi épületébe lesz összehívható. Majd rátért az egyházi élet terén felmerült fontosabb mozzanatokra. A kultuszminiszter már megtette a kezdeményező lépést a prot. egyházaknak a 48. XX, alapján állami dotáczióban részesítésére, s az iskolák körében tett ujabb intézkedések is fokozódó segítségben részesítik az egyházat. 0 ennek nem igen tud örülni, mivel a nagyobb mérvű segélyezés természetesen vonja maga után az autonomia gyengülését. Szóba hozta azután a szekularizáczió állítólagos követelését és az ellen, mint anarchikus törekvés ellen, a leghatározottabban tiltakozott, mind a magánjog, mind a ker. morál szempontjából. Szerinte a rkath. egyház kezében levő vagyon, bármilyen eredetű legyen is, már csak az elévülés jogán is, a rkath. egyház magán bir-