Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-03 / 44. szám

deklarálta a Kálvinszövetséget, s nem kétlem, hogy köszönettel veszi a Kálvin szövetség azokat az új eszméket is, a melyeket a felolvasó a szövetség elé tárt. Én meg vagyok róla győződve, bogy a Kálvinszövetség mihamar megkezdheti munkásságát és akkor az ellenesek is sorainkba állanak s a kétkedők és vaskalaposok is belátják annak szükségességét és a Szövetségben rejlő nagy erőt. De, hogy e nagy munkában vezető szerepet játszhasson a lelkészi és a tanítói kar a maga tudásával és buzgóságával: a lelkészképzést és a tanítóképzést új alapokra kellene fektetni. Közgazdasági és szocziális ismeret nélkül egy lelkésznek, egy tanítónak sem volna szabad a paróchiára, az iskolába kimenni, mert a lelkész és tanító a falu központjai kell, hogy legyenek, a kikben összefut az egyházközség lelki élete. Kell, hogy ők legyenek vezetők, tanácsadók az egyházközség tagjai között minden családi, társadalmi és gazdasági kérdésben! Persze, ha irányadó egyházfők oly jelszókkal állnak elő hivatalos közgyűléseken, hogy a papok ne tanulmányozzák a szoczializmust, mert maguk is szocziálisták lesznek, az csak megnehezíti azoknak munkáját is, a kik keresztyén szellemben és evangéliomi alapon foglalkoznának a társadalmi tudományokkal s a közgazdasági ismeretekkel. Ez a vaskalaposság megölője lehet egyházunknak. A szűklátkörűség betegségéből azonban ki kell gyógyulnunk, mert csak az egész országot átölelő és minden területre kiterjedő nagy egyháztársadalmi munka élesztheti fel a szunnyadó és ernyedő erőket. A róm. kath. theológiákon részben ott van már a szocziális tanszék, a néppárt keresztyén szocziális alapon szervezkedik, a mi egyházunk lelki vezérei pedig mindezt nem látják, vagy nem érzik! Conservativismus a szabadságjogok megőrzésében kell, hogy elv legyen és okos dolog is; de alkotni, építeni csak az tud, a ki halad a korral s a ki belelát még a jövőbe is! A nemzetközi álpróféták tanainak terjedése, a kivándorlás, az „egyke" rendszer, a tüdővész és gyermekpusztulás s a hitetlenség, mint általános nemzeti betegségek mellett, melyek egyházunkat is sorvasztják, hogy fogja ez a szegény, de lelkiekben még mindig gazdag kálvinista társadalom és egyház megállani helyét, ha széjjelhúznak tagjai és nem is kívánnak nagy munkára vállalkozni és nagy czélokért lelkesedni ?! A hivatalos egyház, az egyházi értekezletek (pláne, ha oly kevéssé látogatottak, mint a dunamelléki egyházkerületé volt), sohasem fognak egyházerősítő és építő intézményeket létesíteni; ezt csak egy országos szövetség viheti keresztül. Hiszem, hogy szavam nem marad elhangzó szó és a Kálvinszövetség legközelebbi megalakulása után kibocsátandó felhívás viszhangra fog találni az egész kálvinista lelkészi, tanítói karban és minden egyes egyháztagban, a ki tudatára ébredt annak, hogy a talentum ok miképpeni forgatását egykor számon kéri az Ur! Pál apostol azt írta egykor a filippibelieknek: „Viseljétek úgy magatokat, a mint illik a Krisztus evangéliomához, hogy ezt halljam dolgaitok felől, hogy erősen állotok, egy lélekben, és hogy egy akarattal viaskodtok az evangéliom hite által". Ez az egy lélek és ez az egy akarat kell csak nekünk s akkor semmi csodás nem lesz abban, ha fényleni fog ez a mi kálvinista egyházunk ; mert én tudom, hogy ha közös erővel tanítjuk a népet, hogy megtartsa mindazokat, a melyeket a Krisztus parancsolt: velünk lesz az Isten és az 0 fia — amint azt megígérte — minden napon, e világ végezetéig. Dr. Pálőczi Horváth Zoltán. Dr. Baltazár Dezső nyilatkozata. A dunántúli, dunamelléki ref. egyházkerületi és az evang. egyetemes gyűlésen élesen kárhoztató megítélésben részesült a reform, lelkészegyesület kongresszusának a 48. XX. végrehajtása tekintetében elfoglalt álláspontja. Mindhárom helyen az a felfogás volt a kárhoztató megítélés egyik főoka, mintha a lelkészegyesület kongresszusa a r. kath. egyház kezében levő javak szekularizáczióját követelte volna. Reámutattunk már, hogy ez a felfogás, téves; de hát hiába, a mi felvilágosításunkat nem veszik tudomásul, sem világi vezető férfiaink, sem a napilapok, sőt még protestáns laptársaink sem. Most, a Magyar Szó okt. 26-iki számában maga dr. Baltazár Dezső, a ref. lelkészegyesület elnöke nyilatkozik ebben a kérdésben. Nyilatkozatát, a helyzet tisztázása végett, egész terjedelmében a következőkben közöljük: Tekintettel arra, hogy beszédeim és írásaim értelmének magyarázása folytán az én egyéni álláspontom félszeg világításban állíttatott a nagy közönség elé, szükségét érzem bizonyos határozott distinkcziókkal eloszlatni minden homályt. Stílszerű volna ugyan úgy tenni, mint a hogy egynehány lap klerikális érdekben táplált jóreménységgel szuggerálni szeretné, hogy t. i. „meggondolván magamat", módosítanám előbbi álláspontomat ; ennek pendantja a politikai élet mostani színteréről úgyis bőséggel kínálkozik. Nem vagyok azonban hajlandó sem a stílusnak, sem a példának hódolni, a mikor ez a hódolás a leghatározottabb meggyőződés szilárdságának, a leghatározottabb szándék és törekvés megbízhatóságának rovására esnék.