Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-03 / 44. szám

Én nekem megvan a magam kialakult véleménye és nézete a szekularizáczió felől, a melynek törekedni fogok megnyerni, a mennyire gyenge erőmtől telik, a magyar liberális közvéleményt, s ez annál könnyebb lesz, minél vakmerőbbekké válnak a klerikás reakczió túlkapásai. Megvan a maga hivatalos álláspontja a kivatalos egyháznak az 1848 : XX. t.-cz. teljes végrehajtása tárgyában; ugyanezen tárgyban megvan a lelkészi kongreszszusnak is és pedig mindkettőnek olyan, hogy annak érvényesítése a szekularizáczió bizonyos nemének és mértékének alkalmazása nélkül el sem képzelhető. Az én igénytelen nézetem az, hogy az egyházak használatába átbocsátott állami javakat az államnak, magasabb nemzetgazdasági és szocziális követelmények kielégíthetése czéljából, be kell vonnia és az így felszabadult hatalmas termelési tényezőt az intenzív hasznosítás társadalmi háztartásának adni át, vagyis a nemzet egyetemét segíteni, boldogítani vele. Távol legyen, hogy a szekularizácziót az 1848: XX. t.-cz. vonatkozásának szűk keretében tekinteném és mintha a mások többjének irigylése ösztönözné annak sürgetésére lelkemet. Nagy nemzeti és társadalmi egyetemes érdek átértése és átérzése késztet engem arra; olyan egyetemes érdeké, melynek érvényesítése áldást hozna róm. katholikusra, nem róm. katholikusra egyaránt. Hiszen ennek áldását a nagy egyházi latifundiumok környékének róm. katholikus népe látná első sorban, a mit majd törekedni fogunk igaz testvéri szeretetből megértetni vele. Hogy a szekularizáczió kérdését az 1848: XX. t.-czikkei kapcsolatosan volt szerencsém a lelkészi kongresszus elnöki székében fölvetni, az csak a helyzetnek inczidense volt. A református lelkészek mozgalmának egyik fontos tényezője ugyanis az 1848: XX. t.-cz.-nek a viszonosságot és egyenlőséget, továbbá az egyházi és iskolai szükségletek közálladalmi költségek útján fedezését megállapító rendelkezésének végrehajtása iránti törekvés volt kezdettől fogva. Ennek a mozgalomnak egyik impozáns alkalmakor, az országos kongresszuson is, dominálni ennek a kérdésnek kellett; s ha az 1848: XX. t.-czikk kérdése felvettetett, természetszerűen szóba kellett jönni következményének, a szekuiarizácziónak is. Én hoztam szóba; állom s állani fogom változtatás nélkül úgy, a mint most értelmezem. Maga a kongresszus az 1848: XX. t.-czikk végrehajtása mellett foglalt állást, a nélkül, hogy az állami adomány-természetű javaknak az egyháztól leendő bevonása iránt óhajt fejezett volna ki; megállott annál a mesgyénél, a melyen a szoros értelemben vett szekularizáczió túl esik. Kifejezett megállapítását kívánja az egyház használatában levő javak tulajdonjogi természetének; s az állami adomány természetieknek jövedelmét államsegélynek minősíteni; továbbá hathatós ingerencziát biztosítani az államnak, hogy eredetileg egyházi és kulturális czélra adományozott javai erkölcsi, nemzeti és kulturális szempontokból kifogás alá eshető czélokra ne fordíttassanak. A szekularizáczió kérdését határozatában csak akként érinti, hogy a választmányt annak tanulmányozásával megbízza. Igy tehát míg egyfelől tény az, hogy az egyházi javak bevonása mellett a kongresszus nem foglalt kifejezetten állást, másfelől korai volna a klerikális reakcziónak ez oldalról a veszélyen keresztül ment nyugalmában ringatni magát. Éz a kérdés többé nem fog elaludni, míg csak a nemzetgazdasági szocziális magasabb érdekek kielégítése mellett megoldást nem nyer. Liberális tradiczió ez; a mit a reakczió elhomályosíthat uralomrajutásának átmeneti idején, de a szabadság és világosság központi napja felé törő társadalmi és politikai evolucziók újra és újra szőnyegre vetnek, míg csak történelmi tényt nem tudnak belőle csinálni. A református egyház legmagasabb hivatalos szerve pedig: a zsinat épen a törvények királyi jóváhagyását tudomásul vevő deklarácziójában kimondotta az 1848: XX. t.-czikk teljes végrehajtására irányuló akcziót; vagyis ugyanazt, a mit a lelkészek kongresszusa; a mit pedig most a feledékenység, mint a hivatalos egyház álláspontjával ellenkezőt, erőlködik a közönség elé állítani. Felesleges talán ismételnem, hogy a legfelsőbb hivatalos egyházi hatóság által deklarált teljes végrehajtás a szekularizáczió bizonyos nemének és mértékének alkalmazása nélkül alig képzelhető; mert talán csak nem a mostani igazságtalan adórendszer folytán amúgy is roskadásig terhelt adózónép zsebéből fognánk előteremteni a teljes végrehajtás fedezetét, hagyván az egyházak kezén az oktalan fényűzést tápláló enormis jövedelmeket. A szekularizáczió bizonyos neméről és mértékéről csak a kongresszus és a hivatalos egyház álláspontjával kapcsolatban szólok; mert a magam egyéni nézete szorosan körvonalozott; de ez a nézet is távol áll a radikális szekularizáczió ama fogalmától, a mely az egyház magánalapítványi és szerzeményi javának állami lefoglalásában határozódik; mert az általam kontemplált szekularizáczió csak az állami adomány - természetű egyházi javakat vonja tárgykörébe; ennélfogva a vagyonkobzásnak még halvány látszatát sem tűri meg magán. A mi már most a kongresszus es a hivatalos egyház egybehangzó álláspontjával összefüggésbe hozható szekularizácziót illeti, arra nézve a gyakorlat es a tudomány számos különféle alakját kínálja az alkalmazásnak. melyeknek részletes ismertetése jelen közleményem czélján túl esik.