Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-03 / 44. szám

uzsora lakosait megtizedelte s pusztult a kis ruthén faln. De előáll a lelkész — a görög kath. lelkész — létesíti a fogyasztási és hitelszövetkezetet, s ime megmenti a még megmaradott lakosságot az uzsorától. Gyümölcstermelésre buzdítja a lakosságot, selyemhernyót és gubót tenyésztet velük (ezt elvégzik a gyerekek és aggok), ültet eperfákat, megtanítja a népet a méhészetre, a lányok s asszonyok szövést tanulnak, s ma Árdánháza szövőipara az egész országban ismeretes (szőnyeget is gyártanak, de még milyeneket!). Es mi az eredmény ? Az, hogy tíz év sem telt bele és Árdánháza egy gyümölcsös kert, egy virágzó község, a hová bevándorolnak az emberek. A község vagyonosodik s képes vállalkozni még a kövező munkák elválalására is — szövetkezeti alapon. Ez az igazi egyháztársadalmi munka! Ezt akarja a Kálvinszövetség ! De mutathatok fel példát a mi lelkészeink sorából is, s hogy Ardánházát emeltem ki első sorban, azt csak azért tettem, mert sehol sem találhatok ennél kiemelkedőbbet — tekintve a nagy fejlődéshez képest a megadott alapfeltételek minimumát. Ott van pl. Törökszentmiklós, a hol Kutas Bálint ref. lelkész járt elől a fogyasztási-, hitelszövetkezet és gabonaraktárszövetkezet megteremtésében. 0 talán az első lelkész a szövetkezet terén, a kinek életbevágó eredménydús működéséről köteteket lehetne írni. Máté Lajos ref. lelkész Visontán, Barabás Samu ref. lelkész Magyarláposon fejtenek ki hasznos működést. Utóbbi munkájáról azt írja az Országos Központi Hitelszövetkezet, a Magyar Gazdaszövetség és az Országos Magyar Gazdasági Egyesület együttes kiadásában megjelenő s lelkészeinknek nagyon is figyelmébe ajánlható „Nép barátja" czímű 1907. évre szóló naptár „Emelkedő falvak" czímű czikkében, hogy Barabás nem pihent s nem pihen ma sem, hogy községét a virágzó jólétnek lehető magas fokára emelje. Ezt részben már el is érte; a további munka már a tökéletesítés munkája lesz. Van is Magyarláposon 982 tagu szövetkezet, az üzletrészük értéke 136,200 korona s 11 év alatt 20,800 korona tartalék gyűlt össze. Ebből kelt életre a gazdakör, mely új irányt adott a gazdálkodásnak s megteremtette a mintagazdaságot, tej szövetkezetet, népolvasót, népkönyvtárt. Örömmel olvashatja el bárki is Szikszay András ref. lelkésznek „Az ibrányi hitelszövetkezet áldásai" czímű, 1900. okt. 30-án Perbenyiken tartott előadását (megjelent a Gazdaszövetség kiadásában). Nehéz munka állott előtte, a mikor a népet a szövetkezeti eszméknek megnyerni igyekezett, de áldás kisérte működését. Önbizalmat meríthet belőle minden lelkész, ha e kis füzetet olvassa. Bölcs mérséklet és áldozni kész türelem, melyek Szikszayt a munkára serkentették. Mily boldog lehet öntudata és lelkiismerete mikor így szólhat: „a nyomor és nélkülözés hamuját elhárították s most összefogott kezekkel megindult a nép a jólét és megelégedés tűzhelye felé." Ha a pap ily önérzettel nézhet vissza munkájára, ott silány kenyér helyett bizonyára jut kalács és jobblét a lelkész részére is. És ha e rövid sorozatban, melyből lehet, hogy egyesek talán kimaradtak (a miért elnézésüket kérem), legutoljára Andrássy Kálmán buji ref. lelkészt említem, úgy ezt azért teszem, mert legtöbbet szeretnék időzni az ő működésének ismertetésénél. Ezelőtt két évvel emlékiratban számolt be 25 éves működéséről, a mit igen melegen ajánlhatok a nagytiszteletű urak figyelmébe. Leírja, hogy teremtett a nagy, szemetes tanyából rendezett, jó kinézésű községet, hogy emelkedett az egyház vagyona ingatlanban 180-ról 288 holdra s a pénzkészlet 2398 koronáról 15,000 koronára, pedig kiadtak építkezésekre s javításokra ez idő alatt 23,000 koronát. Van a községnek fogyasztási és hitelszövetkezete is, melynek áldásai közismertek. E mellett nevelte, tanította Andrássy a népet — s meghozta ez is gyümölcseit. „Teljes reményem van, — írja — hogy felvilágosodik végre mindenfelé ez a jó magyar nép; megérti, hogy erő van benne, jóra segítő erő. Istenen kivül csak a maga erejére támaszkodhatik, de minden jót létesíthet, ha összetart." Valóban örömmel kell üdvözölnünk áz ilyen lelkészeket, a kik, mint Andrássy, így váltják be a beköszöntőjükben vállalt erkölcsi kötelezvényt. Ennek kapcsán örömmel olvastam a felsőszabolcsi egyházmegye közgyűléséről — épen Andrássy nagytiszteletű úr tollából — közreadott referadából, hogy az esperesi jelentés már megemlékszik arról is, hány hitel-, fogyasz, tási- és tejszövetkezet létesült az egyházmegye területén. A kezdeményező lépéseket tehát megtaláljuk egyházunk kebelében is a szocziális eszmék iránti érzék terén. E példáknak arra kell ösztönözniök, hogy meg kell keresni a helyi viszonyok figyelembevételével a nép vagyonosodásának alapjait, rászoktatni a népet a munkára s ez új keresetforrások megszeretésére; egyesíteni őket gazdasági, tömöríteni szövetkezeti alapon s az olvasó körökben, vallásos egyletekben, kivált a hosszú téli idő' szakban, fel kell fejteni előttük szeretettel és kitartással az evangéliomban rejlő nagy erőket. Szeretetre buzdítva őket, önként megnyílnak a szivek mindennemű jótéteményekre. A nép vagyonosodásával emelkedik az egyház s a lelkész jövedelme! Ez az igaz evangéliumi alapon álló fejlődési processus, a melyhez nem kell más, csak egy kis fáradság, a nép szeretete, a hivatásérzet, erős