Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-22 / 38. szám

törvénykövetelte normál adókulcsot. Mivel pedig az előmunkálatok megtételére az idő felette rövid volt, — hisz a konventi utasítások is csak a napokban érkeztek meg az egyházakhoz — mivel továbbá a díjlevelek átalakítása, a költségvetés megállapítása és az új adókivetés nem történhetik meg az egyházmegyei s kerületi gyűlések jóváhagyása nélkül: ennélfogva értekezletünk s másnapi közgyűlésünk elengedhetetlennek tartja s ez iránt fel is ír a kerületre, hogy az egyes egyházak életébe mélyen belevágó mindezen ügyek hivatalos elintézhetése czéljából, a jövő tavasszal mind az egyházmegyén, mind az egyházkerületen rendkívüli közgyűlések tartassanak. A nyugdíjintézet ügyét is sokkal nyugodtabban tárgyaltuk ez alkalommal s megmaradtunk székesfehérvári határozatunk mellett, megtoldva azonbau egy új ponttal, melyben rá kívántunk mutatni arra, hogy az orsz. gyámintézet régibb tagjainak szerzett jogaik mindenesetre érintetlenül hagyandók. Mivel nagyon üdvös volna e kérdésben a lehető egyöntetűség, ide iktatom egész terjedelmében a másnapi közgyűlés által elfogadott határozatunkat, a mint következik: a) A vértesaljai egyházmegye közgyűlése a zsinati atyák által hozott s királyilag szentesített nyugdíjintézeti törvényt köteles tisztelettel fogadja. De mivel e törvény majdnem elviselhetetlen terhet rak a nyugdíjintézet tagjaira: egyházmegyei közgyűlésünk mély tisztelettel kéri fel az egyházkerületi közgyűlés útján a főt. egyetemes konventet e törvény rendelkezéseinek oly módon leendő végrehajtására, hogy a lelkészek belépési járulékai s ezek kamatai vagy egészben, vagy legalább részben, az állam által különben is nyugdíjintézeti czélra adott s adandó évi 400,000 koronányi segélyből fedeztessenek. b) A szintén nagyon súlyosnak és méltánytalannak mondható 19. § második bekezdésére vonatkozólag egyházmegyei közgyűlésünk viszont azzal a tiszteletteljes kérelemmel járul az egyetemes konventhez, hogy a mennyiben a belépési járulék s az 5 évi tagsági díj a férj elhalálozásakor még be nem fizettetett volna, az azokból hiányzó összeg ne az özvegy évjáradékából tartassék vissza, hanem ugyancsak a 400,000 koronányi államsegélyből fedeztessék. c) Közgyűlésünk végül a felettes egyházi hatóságok előtt különösen hangsúlyozni kívánja, miszerint azon lelkészek, a kik az eddigi országos gyámintézetnek már 5 éven keresztül avagy több idő óta tagjai voltak, már ennélfogva teljes jogot szereztek arra, hogy a jövőben bármikor történő elhalálozásuk esetében — tehát 5 éven belül is —- özvegyeiknek az őket törvényesen és joggal megillető gyámintézeti segély (özvegyi járadék) minden levonás nélkül, teljes egészében kiszolgáltassék. Ezen itt körvonalozott jognak csorbítását sem az osztó igazság meg nem engedheti, sem egyházmegyei közgyűlésünk nyomatékos szó nélkül nem hagyhatja. Még csak azon értekezleti s közgyűlési megállapodásunkat említem meg, — melyhez bizonyára örömmel fog csatlakozni országszerte minden egyház és minden egyházmegye — hogy mivel a konventi utasításban a nyugdíjintézeti járulékok befizetésére meghatározott szept. elseje épenséggel nem alkalmas időpont, sem a lelkészekre, sem a gyülekezetekre nézve, hogy kötelezettségöknek már azon időre eleget tehessenek : egyházmegyénk felkéri az egyetemes konventet ezen határidőnek oly módon leendő megváltoztatására, hogy mind a lelkészek, mind az egyházközségek járulékaik befizetését ez év okt. havának 31-ig teljesíthessék, a nélkül, hogy ezen időn belül késedelmi kamat fizetésére köteleztetnének. Délután 1 óráig tartott értekezletünk Oaál Antal bodméri lelkésztársunk imájával záródott. Lévay Lajos. (Folyt, köv.) MISSZIÓÜGY. Elszakadási törekvések a horvát-szlavon evang. egyházban. Múltkoriban megemlékeztünk a horvát-szlavonországi lutherálius egyház körében elhatalmasodott elszakadási törekvésekről. E mozgalom vezetője, Abaffy Miklós esperes, egy zágrábi lapban azzal védekezik, hogy a magyar evang. egyháztól való különszakadás határozatát a horvát országos kormány fölszólítására hozták. Az alábbi, hű magyar fordításban közölt memorandum, mely a magyar egyháztól való elszakadásra- irányuló törekvések részletes történetét tartalmazza, a horvát-szlavonországi püspökségre vágyó esperes úr állításának épen az ellenkezőjéről győz meg bennünket. * * * A horvát-sziavon-dalmát királyságok méltóságos képviselőházához. Zágrábban. A horvát-szlavon ág. ev. esperesség peticziója, az ág. ev. horvát-szlavon theologusok neveltetésének és minősítésének nyilt kérdésében. Mikor ezen királyságok evangélikusai az 1893. okt. 4-én Zágrábban tartott konventen, három törvényre hivatkozva, tehát egészen törvényes alapon, kimondották egy külön, önálló országos horvát-szlavon ág. ev. egyház megalkotását, véget akartak ezzel vetni nemcsak azon határozatlanságnak, rendellenességnek, bizonytalanságnak és törvénytelenségnek, melyben ezen egyházközségek kezdettől fogva ezen országban széjjel voltak szórva, hanem egyúttal tiszteletüket és nagyrabecsülésüket is nyilvánosságra akarták ezzel hozni ezen királyságok országos alaptörvényei iránt és a saját részükről szintén hozzá akartak járulni e cselekedetükkel egy kis téglácskával a horvát-szlavon közoktatásügyi autonomia épületéhez. Az akkori magas királyi kormány másfélévi gondolkozás után jónak látta az evangélikusoknak ezen