Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-15 / 37. szám

készegyesület ennek előteremtésére is törekedjék. A magyar prot. s közelebbről kálvinista papság a szellemi tápláléknak sincs valami bővében és abból is, a mi van, nem mindig választja ki azt, a mi valóban jó, egészséges és tápláló. Ezen a téren is sokat segíthet a lelkészegyesület, ha felkarolja, erkölcsi és szellemi támogatásban részesíti a magyar prot. theologiai irodalmat, az egyház javát önzetlenül és komoly méltósággal szolgáló sajtót, és ha tagjait az ezek között való választásban elfogulatlanul és jóakarattal irányítani igyekezik. Ha részletezni akarnám a dolgot, még egy rakás kívánsággal állhatnék a megalakítandó lelkészegyesület elé. De legyen elég a kívánalmakból. Csak azokat töltse be az egyesület, a melyeket kifejeztem, akkor nem lesz nálamnál nagyobb tisztelője és Önzetlenebb támogatója! S most még csak röviden, pár szóval arról, hogy mit nem várok a lelkészegyesülettől, sőt igaz jó indulattal kérem, intem, hogy azokba bele ne tévelyedjen. Nem várom, hogy státus kívánjon lenni a státusban. Ne feledje a vezetőség, ne feledjék a tagok, hogy a lelkészegyesület csak egyháztársadalmi szerv lehet; de nem lehet soha és sehogy törvényhozó, vagy diktálni, rendelkezni akaró egyházhatóság. Alapszabályai szerint független ugyan az egyházi hatóságoktól, de csak annyiban, a mennyiben az egyházi hatóságok vele, mint a hivatalos szervezetekkel nem rendelkezhetnek s eléje törvényt, szabályt nem szabhatnak. Óvakodjék azért a lelkészegyesület is attól, hogy magát hivatalos szervezetnek tekintse, vagy hogy épen ő akarjon törvényt szabni a hivatalos egyház elé, s tartsa mindenkor szeme előtt az alapszabálytervezetébe is belefoglalt erkölcsi kölcsönhatást. Nem várom ebből folyólag azt, a mitől sokan félnek, t. i. hogy a lelkészegyesület szembehelyezkedjék a hivatalos egyházi hatóságokkal. Az Úr Sionát építeni akaró és a saját erkölcsi és anyagi érdekeit biztosítani akaró lelkészi kar nem követhetne el nagyobb botlást, mintha szembehelyezkedvén egyháza hivatalos hatóságaival, azok jóhiszeműségét, jóindulatát kétségbevonva, tekintélyét lejáratva, önmaga mutatna rossz példát a reábízott lelkeknek arra, hogy miként lehet a saját pásztorait gyanúba venni, velők szembeszállani és erkölcsi tekintélyöket tönkretenni. Ez a konfliktus különben, ha a lelkészegyesület komolyan fogja fel hivatását s ha idejében tájékoztatja a közvélemény felől a hivatalos egyházi hatóságokat, nézetem szerint ki is van zárva. S végül nem várom a lelkészegyesülettől, hogy hierarchiát akarjon teremteni. A lelkipásztoroknak, mint ilyeneknek, vannak specziális kérdéseik, érdekeik, a melyeknek megbeszélése és szolgálása nemcsak megengedi, de szükségessé teszi az egyháztársadalmi egyesülést. Ez azonban korántsem jelentheti egyházszervezetünknek a lelkészi és a világi elem paritásán felépült demokratikus rendszerének megváltoztatni akarását. Legyen azért távol a lelkészegyesülettől a hierarchia és a kíiriarchia emlegetése, vagy épen ezek közt a harcz felidézése. Egyházszervezetünket már kipróbálta az idő; ne bolygassuk tehát annak fundamentumait, ne épen a mai időben, a mikor, ha valaha, a legnagyobb szükségünk van a buzgó világi elem támogatására! Ilyen várakozásokkal tekintek az orsz. ref. lelkészi kongresszus elé! Adja az Isten, hogy a mit tőle várok: beteljesítse, a mit pedig nem várok: mind most, mind a jövendőben eltávoztassa! Hamar István. Az 1848; XX. t.-ezikk keletkezése. — Az Orsz. Ref. Lelkészegyesület kongresszusa alkalmából. — Az Orsz. Ref. Lelkészegyesületnek f. hó 18-án tartandó kongresszusa foglalkozni fog az 1848. XX. t.-cz. végrehajtása kérdésével is. Ebből az alkalomból nem lesz érdektelen egyet s mást elmondanunk a törvényczikk keletkezéséről és azokról az intencziókról, a melyek annak megalkotásánál szerepeltek. Az 1848. XX. t.-cz. alapját az a 10 pont képezte, a melyet a tiszántúli ref. kerület, 1848. márczius 22-én tartott gyűléséből az országgyűlés elé terjesztett. Ez a nevezetes 10 pont a következőleg hangzik: „Előre bocsátván azon nyilatkozatunkat, miszerint mi jelenleg vallásügyünk tekintetében az országos rendek iránt határtalan bizodalommal viseltetünk, közóhajtásunkat a következő általános pontok alatt terjesztjük elő : 1. Kivánjuk az általános lelkiismereti szabadságot, hitfelekezetek közötti teljes és tökéletes egyenlőséget és viszonosságot, következőképen az uralkodó és bevett vallásoknak nevét, emlékezetét, eszméjét örökre megszüntetni kivánjuk. 2. Kivánjuk, hogy minden vallásbeli felekezetek szükségeit az álladalom kincstára teljesítse, hivatalnokait az állam fizesse, nyugdíjazza, felekezeti népesség arányában. 4. Protestáns katonák lelki szükségeinek teljesítése végett mindenütt protestáns tábori lelkészek tartassanak. 4. Egyházi hivatalnokaink polgári állása, rangja határoztassék meg. 5. Ha és hol valamely hitfelekezet képviseltetik, protestáns hitfelekezetünk is aránylag képviseltessék. 6. A protestánsok a magyar korona alatt mindenütt szabadon lakhassanak, vallási és polgári jogokat szabadon élvezhessenek. 7. A nevelés általános ügyét az álladalom felkarolván, elemi és reáliskolákban minden növendékek díj nélkül tanulhassanak; egyébiránt pedig minden felsőbb iskolák és minden hitfelekezethez tartozók előtt kölcsönösen nyitva tartassanak. 8. Minden hitfelekezetbeli iskoláknak közköltségeit, úgyszintén az azokban tanító egyének fizetését, nyugdíjazását az álladalom fedezze.