Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-08 / 36. szám

úgy, hogy ma már nem is látják szükségesnek titkolni sikereiket és jövendő czéljaikat. Lapjaik valósággal dithyrambusokat zengenek a pécsi nagygyűlésről, s a ki látta annak külső lefolyását és a hiteles tudósításokból kellőleg meg­ítéli annak belső értékét, egyáltalában nem mond­hatja, hogy ezek a dithyrambusók csak üres dicse­kedések, hanem azt kell elismernie, hogy méltók a sikerhez, az elért eredményekhez. „Nagy, fensé­ges, gyönyörűséges napok voltak — írja egyik lapjuk. Úgy érezzük, mintha ólomból volna a tol­lúnk, képtelen arra, hogy a belső elragadtatás­nak, föllelkesültségnek, meghatottságnak, örömnek ujjongó, viharzó, forró érzéseit szavakkal kifejezze, papírra vesse. Mert végig- és együttéltük az utolsó évtizednek katholikus mozgalmait, résztvettünk lelkes munkákban és diadalmas manifesztácziókon, de azt a csodálatos bensőséget, melegséget, egybe­olvadást, szeretetet, melynek lüktetése ezen a pécsi nagygyűlésen egy nagyszerű szívdobbanásba egye­sítette a tízezreket, mintha még nem láttuk volna!" S a másik orgánum boldogan és leplezetlenül konstatálja, hogy a mecseki táborban egyhangúlag elhatározták a „keresztes hadjáratot"; a „vezér­kar haditanácsot tartott"; „elkészítették a hadi terveket"; „megalakították a hadtesteket"; „ki­osztották a vezérkari szerepeket és begyakorolták a tömeget". „Mesés erő-öntudatot, jó értelemben vett önhittséget adott a jelen voltaknak a mecseki táborozás. Nem az ősi dicsőség elmosódott fénye világította meg és szórta fényét a mecseki táborra, hanem a tennivágyás tüze pirosítá ki az arczokat és a jobb jövőért való áldozatkész harczi elszánt­ság dobogtatta meg a kebleket". „Magyarország katholikusai öntudatra ébredtek és megismerték saját erőforrásaikat... A nemzetélet minden vonat­kozására kiterjedt a tanácskozás figyelme. A szer­vezkedő katholiczizmus le akarja foglalni magának, a kereszténység szellemének, az ország gazdasági, társadalmi és politikai életét". „A mecseki tábor szétoszlott, de nem azért, hogy szegre függessze a kardot, hanem hogy toborzót tartson minden faluban a keresztes lobogóval és egy táborba szólítsa az egész katholikus Magyarországot!" Magyar protestáns véreim! a mikor ezeket halljátok és a mikor, ha szemeiteket felnyitjátok, meggyőződhettek a felől, hogy ezek nemcsak nagy­hangú szavak, hanem az életben már részben valóra váltott, részben valóra váltandó tények is, nem dobban-e meg szívetek ?! Nem gondoltok-e arra, hogy ezek mellett és ezek ellen nektek is tenne­tek kellene valamit, — valamit, a mi nem üres panasz vagy elhangzó dikczió, nem ellobbanó szalmalángokhoz hasonló, hanem komoly munka, czéltudatos cselekvés ?! Ébredjetek! mert jam proximus ardet Uca­legon! Ébredjetek és cselekedjetek; mert ez a czél­tudatos, komoly római katholikus szervezkedés, a mely „le akarja foglalni magának ... az ország gazdasági, társadalmi és politikai életét", még ha ellenetek nem irányulna is, leszorít benneteket minden téren, s míg ő dolgozik s ti tétlenkedtek, a felől győződteti meg e haza népét és intéző hatalmait, hogy ti már, mint hasznavehetetlenek, feleslegessé váltatok! De ébredjetek és cseleked­jetek azért is, mert bár a „keresztes hadjárat" kifejezetten csak „minden nemtelenség ellen" hir­dettetett ki, ama „nemtelenség" gyűjtő neve alá oda vagytok foglalva, a ki nem fejezett titkos gondolat szerint, ti is, hitetekkel, egyházatokkal s annak minden intézményeivel együtt! Magyar protestánsok! ébredjetek, cselekedje­tek azért, a míg nem késő! Hamar István. Válasz Philalethés-nek. Nekem úgy tetszik, hogy a ,.Pár szót" az „Egy kis ébresztőre" nem másnak, hanem egyedül a „meg­vádolt, megrágalmazott" egyházmegyei gondnoknak kel­lett volna megírnia; és pedig rövidesebben: „Az „Ébresztő" írója nem mond igazat; a beszédeket, miket nekem tulajdonít, nem mondottam, a kijelentéseket nem tettem". Vagy pedig: „A miket mondottam, állom; állításaimat adatokkal igazolom". Ezt vártam, ós várjuk; ennek adtam kifejezést czikkemben. És Philalethés jobban cselekeszik, ha az „Ébresztőt" hozó lapszámot beküldi az egyházmegyei gondnok úrnak, hogy vegyen róla tudomást. 0 róla nem lehet feltételeznünk, hogy a válaszadás elől kitérjen. Philalethés kartársam szavaira pedig ezeket: Az a pohárköszöntő tehát „nyilvánosságra épen nem volt szánva . . ."? Nem tudom elképzelni. Nem tartom lehetségesnek, hogy egy olyan állású egyén, olyan ki­jelentéseket, abban a hitben tehetett volna, hogy az nyilvánosság elé nem fog jönni, mert hiszen ilyen vára­kozás mellett azoknak a kijelentéseknek, illetőleg azok megtevésének semmi értelme nem lett volna. Nem tar­tom lehetségesnek, hogy a közélet terén forgolódó ember ilyen természetű szavainak, tettének következményeivel előre számot nem vetne és előre készen nem lenne arra, hogy tettéért, nyilatkozatáért bárhol, bármikor, bárkivel szemben a felelősséget vállalja. A köz, a nyilvános élet terén forgolódó emberek tisztában vannak azzal minden időben, hogy közdolgokról tett nyilatkozataik a nyilvá­nosság ítélőszéke előtt állanak. Philalethés pedig csak nem tartja azon nyilatkozatokat személyes, magán vagy családi jellegűeknek ! ? . . . Azt hiszem, Ph. kartársam az „Egy kis ébresztő" ellen a legsúlyosabb kifogást a diszkréczió szempontjá­ból emelte. Az előbbiben erre megfeleltem.

Next

/
Thumbnails
Contents