Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-08-18 / 33. szám

Az eddig elhalt lelkész tehát minden ellenkötelezettség nélkül fizetett s így a visszatérítés jogos. De méltányos­ság is szól e mellett és pedig az özvegyre és árvákra tekintve. Gondoljuk meg, hogy a lelkészek 50%-a kamatra veszi fel azt az összeget, a mit a nyugdíjintézetbe be­fizet s ez a teher az özvegyre marad. Miből fizesse ki tartozását 1 Gyámoldai osztalékából? Legyünk, Uraim, keresztyének is! 2. A 20. §. így módosítandó: Azok részére, a kik 1908. évi január 1-től válnak özvegyekké, az évjáradék összege, a mennyiben az intézet jövedelme fedezi, évi 1000 koronában állapíttatik meg s ha ezen felül fedezet van, a régi özvegyeké is. Indok. Megszégyenítő az ránk, ref. lelkészekre, hogy a lelkészözvegyek deáktartásból, mások kiszolgá­lásából tengetik életöket. A mai megélhetési viszonyok szükségessé teszik az évjáradék felemelését. 3. A 24. §. így módosítandó: Az árvák segély­összege — tekintet nélkül az árvák számára — csak atyátlan árváknál minden egyes árvára külön 300 koroná­ban állapíttatik meg; míg a teljes árvák külön évi 400 koronát kapnak segély czímén. Indok. Egy gyermek nevelésénél 100 korona csak a ruházatra elég. Hol van akkor a taníttatás költsége ? A 24. §. második bekezdése teljesen törlendő, mert a 7—8 gyermekes anya még jobban ráutalva van a segélyre, mint a kevesebb gyermekkel bíró. S tehet ő arról, hogy 7—8 gyermeke született? Vagy talán azt akarjuk elérni, hogy tegyen róla, hogy ne szülessék? Hát az árvák közül a hetedik nem olyan lelkészárva? Tehet ő arról, hogy nem elsőnek vagy hatodiknak szüle­tett ? Bizony-bizony nemcsak hogy nem keresztyénies ez a szakasz, de még csak nem is emberies. Szinte csodál­kozik az ember a zsinati atyákon! A III. t.-cz. 10. §-ban négy gyermekkel bíró családfő egyházi adójából 15%* a hat gyermekkel bíróéból pláne 25%-°t elengednek — igen helyesen, — mert belátják, hogy több gyermek­nevelés több teherrel jár ; a lelkésznek hetedik, nyolczadik gyermekét meg homlokegyenest ellenkezőleg kidobják az útszélre, holott segíthetnének rajta. 4.] A 25. §. így módosítandó: A fiúárvák nevel­tetési segélyt kapnak 20 éves korukig, vagy ha felsőbb iskolát végeznek, annak bevégzéséig; a nőárvák pedig 24 éves korig, vagy ha előbb házasságot kötöttek. 5. A 26. §. 1. pontja akként módosítandó, hogy az alapbetét és a szolgálati évek után rá eső kamat lefize­tése csak a lelkészi fizetésnek 2400 koronára történt felemelése és a korpótléknak a szolgálati évekre vissza­menőleg folyósítása után legyen kötelező. Addig pedig erre az 1908. évtől kezdődőleg 4% kamatot fizessenek a tagok. 6. A 26. §. 2. pontjában kimondandó, hogy az 1600 koronáig fizetéskiegészítés-államsegélyt élvező (kongruás) lelkészek évi járuléka külön e czélra kieszközlendő államsegélyből fedeztetik. Indok. Az 1898. évi XIV. t.-cz. 2. §. a lelkészeknek államsegéllyel biztosít 1600 korona fizetést. Ugyanezen t.-cz. 11. §. a levonandó kiadások közé sorozza a nyugdíj­alap számára teljesítendő rendes évi fizetést. A kongruás lelkészek tehát törvényre támaszkodva joggal követelhetik az államtól az általuk nyugdíjjárulék czímén fizetett összeg erejéig, a kongrua-felemelést. RÉGISÉG. Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez. (Folytatás.) Indorsatio. Mivel felséges Asszonyunk eleiben adódót az Instán­soknak kérése, feleletet csöndesen várják, megelégedvén, hogy az Oratóriumba gyűlhessenek könyörgésre, a Lévitá­nak egyéb szolgálatot az Oratóriumban tenni nem szabad, hanem továb is kiadót rendelésemhez alkalmaztassák magokat. Posony, Julij 1766. Groff Botyáni Jósef mpr. Kalocsai Érsek. Ekképen az Oratóriumban Vicariussát kiküldvén Dje 25= mensis ejusdem, estvéli Cultusra nagy örömmel s Isteni hálaadással bé mentünk. Oh én Istenem! ne hadd el a te jókedvedet, sőt végezd el kezed munkáit mi irántunk. Uram! segics meg, adgy előmenetelt és boldogics minket; áldott legyen az Isteni segedelem, ki jöt az Urnák nevében. Ammen. Mivel minden Professiónktul megfosztott Érsekünk az egy könyörgés tételtül megválva, haza jővén Posony­bul újonnan való Instántia íratott a Prédikállásnak s Biblia olvasásnak megengedése iránt. Ily formán: Nagyméltóságú Érsekünk Atyai hiv szeretetire szorult szegény alázatos Jobbágyinak mint meganyi fiainak sziveket természetté vált könyörületességével magához vonó kegyelmes Fejedelmünk és nagy szánakázásu ke­gyes Pátrónusunk ! Mint engedelmes, keze alá nem szólló, Atyának parancsolatyára hallgató együgyü, szelid gyermek, úgy jöttünk mostan is Excellentiádhoz ezen reménkedő Ins­tántiánkal, hogy kezeit és lábait — megalázván magun­kat mind a földig és a porig — csókolgathassuk. Azon fiúi reménség alat, hogy jó kegyelmes Urunk rajtunk való kegyes szánakozasábul mint az Oratóriumban való bémenetelünket, úgy azon formán abban való Isteni szol­gálatunkat mint több Érsekek idejében vala, megengedi a tanítást vagy a Predikátiók tételekben, vagy Biblia olvasásban és a halottakat a mi magunk czeremóniája szerint takaríthassuk.

Next

/
Thumbnails
Contents