Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-08-18 / 33. szám

Ezen kivül, mivel leikeinkig fel érő nehéz dolog hogy mi Helvétiai biten valók Plebanus Uramnak Sz, Benedekre tizenhárom forintot, tizenhárom mérő búzát, tizenhárom szekér fát, ugy anyi szekér szénát termő rétet adgyunk: nem viselhetjük, és hogy a Plebánusnak házát, mint eddig, hogy épicse, reá való ezután is gondviseléssel s békeritésével és kertye csinálásával tarcsa, és hogy a búcsúkra is, mint akármely Pápista Helység fizessen, hova tovább nem cselekedheti enyi sok adófizetések alatt. Mely ezen sóhajtásra indító okainkat amint Excellentiád kegyes szivére tészük, ugy azoknak kegyes válaszát nagy óhajva midőn várnánk, maradunk Jó Kegyelmes Urunknak Excellentiádnak szolgálni mindenkoron kész és alázatos Jobbágyi Uszódi Birák. Mi leve a válasz reá? Hogy Excellentiája „nem cselekedheti maga Authoritásábul hanem kelletik várni az Királyiul, és ha az megengedi, én is megengedem. Ezen Instantia pedig nála maradott semmi hasznával. Istenünk és Hitünk mellet, való ker. Buzgóságunktul viseltetvén, ezután más Instantia irattatot Dje 27= Martij. Ao 1767 és be is adódót eö Excellentiájának: Méltóságos Kegyes Tutorunk és érdemünk felett való nagy használatosságu, igaz Magyar Família, Magyarok tliköre, telyes könyörületességü igaz Pátronusunk! Mi is a több Magyar keresztyénekkel — egy Hazánk lévén — egy Törvényei igazgattatunk, hazánkat oltalmazzuk, éltünket, vérünket, pénzünket feláldozzuk, Felséges Királyunkat egyformán szolgályuk. Méltóságodnak is, mint Földes Urunknak ugy szolgálunk mint szintén magunknak. Adóját mind Felséges Asszonyunknak s Excellentiádnak tehetőségünk szerónt megadgyuk. Nem gondoljuk innen is, hogy Jó Kegyelmes Urunk az Istenét tőlünk tiltaná, a magáét pedig megkívánja és más keresztyéneknél alábbvalókká lennénk. Innen mélységes alázatossággal suplikálunk Jó Kegyelmes Urunknak, Excellentiádnak előtte, hogy ötszáznegyvenhét Helységünkben levő Lelkeknek szolgákon és szolgálókon kivül Tanitó nélkül lenni Lelkek kárával bölcsessége szerént megítélvén Excellentiád Prédikátort engedni méltóztasson, ezen okra nézve is: mivel számosan vagyunk, más Ecclésiában szorultságot tenni nagy alkalmatlanság, sŐtt az öregeknek s erőteleneknek az erőssekkel is menni és árvizes utakon járni hol veszedelmes, hol lehetetlen. Hajcsa tehát hozzánk immár kegyes füleit enyi sok reménkedésünkre és könyörüljön ennyi Lelkeken, kik Pásztor nélkül és Professio nélkül vagyunk, keresztyének a keresztyének között. Melynek megtapasztalásával s kegyes válasz adásával Excellentiád boldog uralkodására midőn kicsinytül fogva nagyig sok jókat kívánnánk, maradunk Excellentiádnak, mint Jó Kegyelmes Urunknak Holtig való hűséggel szolgálni kivánó alázatos szegény Jobbágyi Uszódi Lakosok. A Méltóságos Érsek majd csaknem félesztendeig Posonyban és Bécsben mulatván, az Karácsonyi Innepekre haza jővén, ismét próbáltunk, volna szerencsét, ha hozzá lehetett volna férni a sok szerencsés jövetelt s gratus adventust mondó Papoknak, Oskolában Kalocsán tanuló Urfiaknak és Tiszteknek felessen való létele miatt; hogy ha Prédikátort nem enged, vagy hitünk mindennapi gyakorlandó Professióját avagy csak engedgye meg, hogy az Innepre az Ur Vacsorájának kiszolgáltatására az öregekért, betegekért és más nyomorúságban estekért az Dunán át nem mehetóssért a zaj miat és más szomszéd Helyekbe az sok jég miat, mely még meg nem birhat, sem el nem törtethetni az híveknek ebben való meggátoltatásáért Dje 24= Xbris Ao 1767 ily formán Instantia irattatot: Nagyméltóságú GrofF természeti könyörületességü Kegyelmes Földes Urunk és Irgalmas kegyes Pátrónusunk Az időnek keménysége és az utaknak, vizeknek megfagyása miat való alkalmatlanságáért, sem a Dunán által, sem pedig a Szomszéd Prédikátort tartó Helyekre a mi Istenünknek tiszteletét s magunk lelki javát néző gyónásunkra az Uri Szent Vacsorára a keresztyéneknek mindenkori gyakorlandó módgya szerént nem mehetvén, a mi Urunk Jézus Krisztusnak mint Megváltó Messiásunknak szent Születésével liozot Isteni Malasztra tekintvén, Jó Kegyelmes Urunkat alázatossággal, kezeinek és lábainak térd hajtással való tsókolgatásával kérjük, méltóztasson ily megszorulásunkban a szomszéd valamelyik helyek bül hozzánk az Uri Sz. Vacsorának kiszolgáltatá sára egy Prédikátort bé bocsátani, mint Jó Kegyelmes Urunk előt elő Érsekek vélünk cselekedtenek, ilyetén dolgunkban sokszor Atyai engedelmet adtanak, tekintvén a sok öregeket, erőteleneket, betegeket, kiknek, ha az idő kedvezne is, másuvá nem mehetnek. Mely kegyes engedelemnek megadásáért mind ez, mind a következendő Excellentiád boldogságát néző jóknak Isteniül imádcságink által való nyerésében áhitatoskodni, külsőképen is szolgálni fáradhatatlanok Iésztink, haza érkezésén telyes szívvel örülvén maradunk Jó Kegyelmes Urunknak Excellentiádnak Igaz Hivei és örökös Jobbágyi Uszódi Lakosok. Itten is az késség meg volt, de nem volt benne semmi nyereség, meg volt a fáracság, de nem lett benne használatosság. Ps. 127. 1768-ik évből. Dje 44 Januarij Ao 1768. Jövének hozzánk az szegény megnyomorodot, Templomjoktul megfosztatot ós Lévitájoktul eltiltatot foktüi Református Lakosok, hogy 66