Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-08-18 / 33. szám

lehettem, ezen az okon, az ott lett actakat s' conclusákat nem is tudtam elébb. Hanem most 14. Decembns Bugyira menvén tanultam meg. Úgy látom, ez' után a' mi Expensáink bővülni fognak, mind az Fő Consistoriunmak Secretáriussára, talám meg Ágens Uramra nézve is, hogy azért ne deficiállyunk, hanem minden felé eleget tehessünk, ily értelemben estenek némely Pátronus Uraink, hogy az V. Presbyteriumnak cassácskájában található kevés summa pénzecskét sub alto silentio valamelly kegyes s' tehettséges részünkről való Urnák az fructificatióra adnánk ki. Lenne talám annyi, hogy 6. per centum importálhatna praeter-propter 200.Rhen. forintokat. Méltóságos G. és Fó Curátor N. N. 0 Nagysága többekkel edgyütt ebben buzgó indúlattal vagyon, és azt mondgya: „Énnékem senki pénzére nincsen szükségem, mindazonáltal ha más nem találtatik annak felvételére, magamhoz vészem és esztendőnként legális hasznát meg fizetem, a' Capitálist is midőn szükséges lészen a' V. Presbyteriumnak vissza fizetem." Kérem alázatossan a Tkts Nagy Urat, ezen dologban maga bölcs értelmét ezen jelen való alkalmatossággal nékem tudtomra adni méltóztassék. Többire: Midőn a Tkts Nagy Urat, Virágzó Úri Famíliájával, az Istennek Kegyelmes gondviselésére tökéletes szivei ajánlanám, magamat ismét tapasztalt kegyes fávoriban insinuálnám. Maradok Kún Szent-Mikioson 18. Decembris 1773. Tekéntetes Nagy Érdemű Fautor Uramk Közli: igaz jó akarója Virágh Mihály D. M. Superintendens m. k. Molnár János, erzsébetfalvai ref. lelkész. BELFÖLD Vélemények a lelkészi nyugdíjintézetről. [. Egy kis számolás a lelki nyugdíjintézetről. A VII. t.-cz. 5. §-ának parancsolata szerint a lelkészi nyugdíjintézet a törvény szentesítése és kihirdetése, után azonnal szervezendő lévén, nem szabad többé az életbeléptetését üres kifogásokkal, alaptalan félremagyarázásokkal késleltetni. Egyik, leginkább figyelemre méltó kifogás az intézet ellen az, hogy a mostani lelkészekre aránytalan és igazságtalan terhet ró. Bátor vagyok egy példát felhozni, melyből világosan kitűnik, hogy nekünk, régibb idő óta szolgáló lelkészeknek, valóságos nyereségünk van az utánunk jövendő kartársakkal szemben. De beszéljenek a számok ! Például felveszem egyik szomszéd kollégámat, ki 30 év óta szolgál 2703 korona évi fizetései. Lássuk, mit fizetett eddig és mit fog még ezentúl fizetni a nyugdíjintézetre. 1. Az özvegy-árva gyámintézetre fizetett 10% 270-80 kor. 2. Ide évi járulékot 273

%, 1896—1907-re 81072 „ 3. 1908-ban fizetnie kell beléptit 23% 621-69 „ 4. Ennek 30 évi egyszerű 4%-os kamatját 746'02 „ 5. Még tíz évig fizetése 3V

2

%-át 946'— „ Összeg 3394-73 kor. És most lássuk, mit kellett volna fizetnie, ha már ezelőtt 30 évvel lett volna nyugdíjintézetünk ugyanilyen szakaszokkal : 1. Belépti díj, 38% .... 891-99 kor. 2. Évi járulék, 3 72

%, 40 évig 3784'— „ Összeg 4675-99 kor. Tehát abból, hogy most állíttatik fel az intézet, a kartársnak 1281*26 kor. tiszta haszna van. Az az ifjú kolléga, a ki most megy ugyanilyen fizetésű lelkészi állásra, 1281*26 koronával többet fog fizetni, mint ön fizetett, kedves szomszéd úr, ugyanakkora összegű nyugdíjigényért. Arról nem is szóltam, hogy a traktusi gyámoldánk fizette ki az 1. alatti 270'30 koronát. Pedig számításba vehetem, mert igaz. Igy aztán a például felhozott kartárs tiszta haszna 1551'56 korona. A számok ezt beszélik. Állítsuk hát fel mielőbb ezt az intézetet! Nem károsodik itt senki, legkevésbbé a mai papság, a mely inkább még nyer a következő papi generáczióval szemben. Ellenben rendkívül sokat fog nyerni édes anyaszentegyházunk. Munkabíró erőket alkalmazhat lelkészekül s az elaggott, munkaképtelen szolgákat illendő nyugdíjjal elbocsáthatja. Kiszámíthatatlan a haszon, a mi ebből egyházunkra háramlik. Turi Károly, kapolyi lelkész. II. A nyugdíjtörvény méregfogai czímen a Dunántuli Protestáns Lap f. évi aug. 11-dik számában Balla Endre csetényi ref. lelkész a következőket mondja : A nyugdíjtörvényt revideálni kell: 1. a lelkészek fizetésképességére való tekintetből, 2. a lelkészi özvegyek és árvák érdekében. A nyugdíjtörvénnyel szemben tanúsított kívánalmai a következők: 1. A 16. §. megtoldandó ezzel: Az 1914. évi jan. l-ig, vagyis a nyugdíjintézet működéséig elhalt tag által befizetett belépési járulék és tagdíj a jogutódoknak kamat nélkül visszatéríttetik. Indok. 1914-ig nyugdíjintézet nincs, kötelezettsége sincsen addig senkivel szemben. 1914-ig csak tőkegyűjtés van a leendő tagok által a leendő nyugdíjintézet számára