Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-11 / 32. szám
BELFÖLD. A felsőszabolesi egyházmegye rendkívüli közgyűlése. Július 29—31-én tartatott Nyíregyházán, az új egyházi törvények életbeléptetése czéljából. 29-én délelőtt a városi polgári leányiskolával kapcsolatos leányinternátusunk iskolaévi számadása, jövő iskolaévi költségelőirányzata, felvételek tárgyalása és másnemű házi ügyek felett tanácskozott az igazgatótanács. Ezen néhány éves intézetünk szépen fejlődik, főként a teljesen arra termett igazgatónő, Török Erzsébet, minden igényeket kielégítő vezetése következtében. Az intézet 30 tagra lett építve és berendezve; 12-vel indult meg, azután leszállott kilenczre, már szinte kétségbeestünk ügye felett, midőn az új vezetés úgyszólván egyszerreliitelképessé tett es ma már ezideig 36 a folyamodók száma s most már komolyan foglalkozni kell a továbbfejlesztéssel. A gondos vezetés mellett a mai időhöz viszonyított olcsóság is feltűnő. 300 koronáért a felsőszabolcsi papok és tanítók leányai, 400 koronáért bármely szabolcsvármegyei ref. család leányai megkapják nemcsak a testnek, hanem az erkölcsnek, szellemnek legczélszerűbb fejlesztő eszközeit, család helyett családot, anya helyett anyát. Komolyan felgondolva, csakis ilyen internátusi nevelés mellett érdemes leányokat iskolában taníttatni. Máskülönben „a tudomány hideg kútfejénél szomjú lelkét szomj öli meg". Fiúkat is, hát még leányokat! Ez a tudomány — egy szörnyű átok, megfelelő nemes érzés nélkül. Jákób-lajtorja helyett — irány nélkül lavírozó s minden perczben megsemmisülhető léggömb. Üres kapaszkodók kétes emeltyűje . . . A internátus gondnoka, Bartók Jenő nyíregyházai lelkésztársunk, kellő fedezetet, sőt maradványt jelzett úgy a múltról, mint a jövőre. A növendékek, úgy testi, mint szellemi és erkölcsi tekintetben, megfelelő és megnyugtató előmenetelt tanúsítottak s az iskolai növendékek között mindenkor előnyösen tűnnek ki. Általában egyházmegyénk megnyugvással, reménységgel tekint ez alkotására s a hozott anyagi áldozatok megfelelő kamatoztatását látja. Nevezett nap délutánján szokásos bizalmas értekezleten tárgyaltuk a tárgyalandókat. A jegyzői kar előterjesztésében kellő megvilágítást nyervén minden tárgyalandó anyag, a másnapi gyűlés elég simán végzett. Az esperesi előterjesztés, rámutatván ezen rendkívüli közgyűlés összehívásának szükségére s legközelebbi közgyűlésünk óta végzett egynémely mozzanatra, komoly és jóakaratú figyelmébe ajánlja közgyűlésnek az új alapozó törvényeket. Előttünk volt az egyházkerületen már megalkotott szabályzat és utasítás is. Két kimagasló tárgy volt, az egyházi adózás és a lelkészi nyugdíj törvénye. Őszintén megvallva, ilyen életbevágó kérdéseknél tűnik ki a mi fogyatékos élnivaló-tudásunk. Hiszen tanulunk mi sokat, sokfélét, közel- és távolvalókat, gimnáziumban is, theologián is; de a mi a belátást és lelki erőt illeti: itt már gyenge lábon állunk. Egyházi lapjaink tárgyalásai — nem is említve a „Magyar Szó"-t — szomorú bizonyságai az elkalandozó értelmezéseknek s nyomukban felkavart hangulatoknak. Csak az 1848: XX. az a nappali köd és éjjeli láng, mely a tejjel-mézzel csalogató Kánaán felé libasorban vezet! Mint a Debreczeni Prot. Lapban olvastam Fekete Gyula lelkésztársunk kegyetlen bírálatát, mely szerint a zsinati atyák mindent rosszul csináltak, csak egy van jó: az államsegély sürgetése ! Be jó, hogy az 59-iki pátens íiem a mai gyenge idegzetű papsággal paktálhatott! Most minden vonalon íizetés-javítás a jelszó, mintha csupa kosztosai óhajtanánk lenni az államnak . . . kosztosai és semmi más! Hezzeg nem így szól a Krisztus utasítása, főként János X-ben. No de hagyjuk, — ez nem tartozik a gyűlési tudósításhoz. Minden törvényczikk elő volt készítve, ismertetve, az átmeneti tennivalók ismertetve, feltüntetve; és a hol ütközőpontokat vártunk is, az előjelekből Ítélve, a gondos, nyugodt, tárgyilagos, világos előadás elsimította a kínálkozó időrablásokat. Nagy munka lesz, de szép és hasznos munka lesz az egyházi teherviselés új alapokra fektetésének előkészítése, melyről Korocz József lelkészi jegyző adott alapos útmutatást. Egyöntetűség és biztonság szempontjából, mint arravaló paptársunkat, Somogyi József dombrádi lelkészt, megbíztuk, hogy a hol kívánatos és szükséges, felhívásra személyesen menjen ki a szükséges adatok összeállítása végett; sőt a gyűlés folyama alatt ki is nyomattuk az alkalmas rovatos íveket s a kik ott voltak, el is vihették. A lelkészi nyugdíj-törvény ismertetése volt kétségen kivül nálunk is a próbakő. Ennek a próbakőnek minden élét, szögletét annyira letördelte, lesimította Erdélyi Imre lelkészi jegyző, hogy legföljebb egy kis tekejáték indult meg vele sima gördülékenységgel, de nem vagdostuk sem a zsinati és konventi atyák, sem egymás fejéhez. Hogy teher a teher mindnyájunknak, ezt bizony meg fogjuk érezni. De hát igaz volt és marad, hogy a ki nem szánt, nem arat. Dicséretünkre, az az undok, sanda gyanú nem feketítette be a látó lelkünket, hogy minden kétszerkettő nélkül, egyszerűen rátámadjunk a törvény készítőire. Csak arra kérjük egyhangú határozatban a konventet, ha csak teheti, vigye keresztül, hogy a gyámintézet tagjai által fizetendő 23% belépési járulék visszamenő 4%-út fedezzék az államsegélyből; ezzel sokat segítenek az idősebb papságon, mindenesetre többet, mint a mennyi kárt vallana az egyetemes egyház e °/0 - ok elvonásával. Aztán a törvény 9. §-a, valamint az ügyrend 127. §-a egyszerűen elrendeli az öt éven belül elhalt lelkész által eshetőleg be nem fizetett részleteknek az özvegyek illetőségéből való levonását, holott a mai tényleges tagok özvegyei és árvái már szerzett jogokkal bírnak a teljes segély hiánytalan kifizetésére és szerzett
