Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-14 / 28. szám

méty István, a pápait Thúry Etele és Csizmadia Lajos, a budapestit Szőts Farkason kívül B. Pap István és Hamar István képviselték. Az evangélikusok részéről: Pozsonyból Masznyik Endre, Eperjesről Szlávik Mátyás theol. igazgatók voltak jelen. A lelkészi karból, különösen Tiszántúlról nagy számban jelentek meg. Közülök, mint a kikkel általában gyakrabban találkozhatunk vándorgyűléseinken, ezúttal csak a következők legyenek fölemlítve: Benkő István, Biberauer Richárd, Fábián János, Gengely Antal, dr. Márk Ferencz, Mészáros jános, Murányi János, Sörös Béla, dr. Szabó Aladár, Szemes László, dr. Székely József, F. Varga Lajos. Evang. atyánkfiai, sajnos, most is csak gyéren voltak. A már jelzetteken kivül még Zsilinszky Mihály elnökünket említem, ki szintén egyik szorgalmas látogatója vándorgyűléseinknek. Gondnokaink közül György Endrét jegyeztem meg magamnak, tanáraink közül Bányai Sándort és dr. Gergely Györgyöt, világi uraink közül Padrah Sándort. (Utólagosan most már mégis sajnálom, hogy „fekete könyvem" beíratlan maradt.) * Június másodikán, vasárnap volt a főünnepség: az istentisztelet és a Bocskay szobrának leleplezése, tengernyi sokaság részvétele mellett. Kora hajnaltól kezdve kilencz óráig folyvást özönlött a nép s a vendégsereg a Bocskay-térre, egyfelől a városháza, másfelől a vele szemben levő református templom elé, valamint a tér közepén emelkedő, most még lepelbe burkolt szobor köré. Kilencz óra tájban vonult fel a térre a több száz főnyi bandérium s ennek kíséretében díszes fogatokon a magyar kormány képviselője : Darányi Ignácz miniszter, Mezössy Béla államtitkárral s a magyar képviselőház elnöke: Justh Gyula, Veszprémi Zoltán hajdúmegyei főispánnal, nemkülönben mintegy huszonöt-harmincz országgyűlési képviselő, mindannyian díszniagyarban. Dörgő éljenzés fogadja őket, s pár percznyi időzés után a városháza elől megindul az impozáns menet az átelleni kálvinista templom felé, melynek belseje akkorra már tömve volt az ünneplő hívek seregével. Nemsokára lelkesen hangzik fel a roppant nagy gyülekezet ajkaírói ama gyönyörűséges szép énekünk: JŐvel szentlélek Úr Isten 1... Mintha valóságos győzedelmi ének lett volna, oly örömittasan zengette ezt mindenki, a kinek keblében csak egy csepp kálvinista és hazafias érzés honolt. . . Majd áhítattal rebegtük utána a Geduly Henrik nyíregyházai evang. lelkész emelkedett szellemű imádság át, a mely azonban utóbb, hosszadalmas volta s nem épen szerencsés zsoltáridézete miatt, sokat veszített kenetteljességéből s a gyülekezetre kezdetben gyakorolt felemelő hatásából. Ellenben minden tekintetben s mindenkit kielégített Dicsöfy Józsefnek ez alkalomhoz mért és teljesen méltó, gazdag tartalmú, meglepően formás, lendületes nyelven írt s természetes egyszerűséggel, de megragadó bájjal előadott ünnepi beszéde. E minden izében sikerült mű immár nyomtatásban is megjelent „Bocskay István hatalma és dicsősége" czím alatt s Garró Gyula barátunk igen szépen méltatta is már e lap hasábjain. Minden sorát aláírom s magam is melegen ajánlom e remekművet nem csupán a megszerzésre, hanem és főleg beható tanulmányozásra is. Mert mi tette, kérdem, a Dicsőfy szónoklatát oly kiváló hatásúvá, hogy Garró ítélete szerint, Dicsőfy ez egy beszéde révén Székács József, „az ország papja" mellé állítható?. . . Az Istenadta tehetség mellett mindenesetre az alapos tanulmány és az a lelkiismeretes gond, mellyel beszédét úgy egészben, mint legkisebb részleteiben kidolgozta s a tökéletesség magas fokára emelte. így felkészülve, nem kellett a szónoki hatás külső eszközéhez folyamodnia s mégis elérte czélját: hallgatóit meggyőzte, elragadta s nagy lelki gyönyörűségben részeltette ... Jó lesz mindnyájunknak megtanulni tőle, e mintabeszéd szorgalmas tanulmányozása által is, hogy a szónoki hatás titka s egyik legfőbb kelléke: az alapos tanulmány, a lelkiismeretes előkészület. Kár bizony, hogy ezt a tanulságos és szép beszédet nem hallgathatták azok az ezerek is, a kik a templomból kiszorultak s a Bocskay-téren vesztegelve várták az istentisztelet végét. Igaza van e lapok tudósítójának: a templomon kivül, a szabad ég alatt is kellett volna tartani istentiszteletet! Mert bizonyára jól esett volna a künt várakozó, jobbára kálvinistákból álló nagy sokaságnak, ha szíve örömét, lelkesedését kiönthette volna egy-két zsoltárvers eléneklésével, egy buzgó hálaimádság elrebegésóvel s szomjúhozó lelke kielégülést és épületet találhatott volna a tiszta evangeliom forrásából, egy népies és vallásos, hithűségre és hazafiságra serkentő predikáczióban. (Folyt, köv.) Lévay Lajos. RÉGISÉG. Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez. (Folytatás.) Maji Ao 1762. Az Sz. Benedeki Plébánus Missionárius Kovács névű Jesuvitával jöve hozzánk az Parókialis házhoz, és az Érsek neve alat meghagyá, hogy Péntekhez egy hétre a Consistoriumban megjelenjünk, az hová az imádcságos könyvet is és más Sz. írásról való könyvet, mellyet olvasunk, magunkal elvigyük, ő Excellentiája látni kiványa. Mely Consistoriumban midőn kelle megjelennünk, az maga Indorsatióját, melyet 24 — Ao 1761 kiadót, elő kéré ós in paribus kezében adtuk az Érseknek. Az után az imádcságos könyvet is, kinek Indexit megnézegetvén, vissza adá, investigálásunkat pedig az Prefectusára bizá, hogy kijővén hozzánk, több helységek közöt minket is vizsgálna meg. Aliig telének el ebben egy néhány napok, hogy az Sz. Benedeki Nótárius Birája hire nélkül soó alá Szegedre ment, és az ott lakó Birák reám estenek, hogy én Uszódi Lévita irnék nekik Instantiát, mivel az egész Réformátosságot, külön kenyeres Gazdákat udvarában gyűjtetvén a Plébánus, ott előttök elindult, az Templomba ment, és az többi utánna s az Templom ajtaját betótettette, maga az Templom közepén megállván kénszeritette hitek, vallások elhagyására az Érsek neve alat, és megmondotta nekiek, hogy külömben az Falut meg nem lakhatyák, Vajtaiak most is kérik az Helységet és az házaikban szállityák őket, ezen az okon kívánták, hogy ő Excellentiájának Instantiát adgyanak megtudván azáltal eszét az Érseknek. Én nem válaltam magamra annak írását, hanem megmagyarázván előttök, mely formán írattassák az Instantiájokat, őket Tiszt. Ordasi Prédikátor Turi György Uramhoz igazítottam, de ők magok mentegették magokat, 56