Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-14 / 28. szám

hogy olyforraán nem tudgyák az dolgot előtte declarálni, hanem én magamat obligáltam, hogy elmégyek hozzája és fogom állapotyokat előadnom, hogy akképen tnstantiájok elkészülvén nekiek haza hozhassam és által küldhessem. Erre kocsijokat ígérték alám, de én annak is ellene mondottam. Nem kelletik sem embere sem kocsija kegyelmeteknek, mert titkon kell cselekedni, az alkalmatosságárul pedig kegyelmeteknek engem megesmérvén gyanoságban ejtenék magokat és ha meg tudnák, mind magoknak, mind énnekem kárt okoznának. Hanem mennyenek. el az mi Biránkhoz, kérjenek egy Uszódi kocsit tőle ós nem fogja megtartóztatni mostani Vallásokat néző állapotyokban, és én még ma idest 1= maji az Délyesti szolgálatot jó idején elvégezvén, ugy akarom, sötét estvére vissza is jöhessek. Melylyet magok is a Sz. Benedeki hozzám kiildöt követek jóvá hagytanak és elmenvén az Bíránk Pap Istványhoz az kocsi iránt, mindgyárt ajánlást tett és azzal haza mentenek. De mivel sok dolgaink történtenek az napon, Ordasra át nem mehettem, hanem egy követ által megizentettem nekiek, hogy sok foglalatosságaink miá holnapra maradót az Ordasra való által menetelem, hanem idején Isteni szolgálat után által megyek és minden bizonyai fogadásom szerint az dologban eljárok. Reggelre kelvén azért midőn az Isteni szolgálatról ki jönnék, az Sz. Benedeki kocsit látom az kapum élőt, és az házban béjövén az Sebestyén nevű esküdt ember, kérvén tőle, hogy miért fáradot volna, azt feleli, hogy értem jöt volna, melyre azt mondám, az nem lehet, mert mind kegyelmeteknek, s mind minékünk káros lenne, mivel igen vigyáznak reánk, belénk kötnének innen, higyje el kegyelmetek, arra azt feleli említet Sebestyén János névű ember: nem kell senkitül semmit félni, maga adott szabadságot az Plebánus reá, hogy bizvast irattathatunk Instantiát akár kivel. Én erre viszont azt mondom, nem kelletik hinni, bizony megcsalnak bennünket, ne is kérjen kegyelmed épen telyességel nem mehetek. Ezen megszomorodik az esküdt ember s azt mondgya: látom nincsen becsületünk kegyelmed előt, valamintától fogva itt lakik kegyelmed, minden esztendőrül esztendőre jó akaratunkat megmutattuk kegyelmedhez, most ezen szorulásunkban kívánnánk mi is, hogy mutatna hozzánk szeretetet. Ismét erre azt mondom neki : igaz, hogy volt hozzám kegyelmetek három bagjára való fii adással és három-négy akó pálinkámat egy egy esztendőben bévette kegyelmetek az ő árán, nem tagadom jóakaratyokat, de hogy én Sz. Benedekre ezért mennyek át Esküdtek vagy Birák közé, nem kivánhatya kegyelmetek magam és Eklésiám kárára, hanem az magam Bírája készen tartya a kocsit, oda megyek egyenessen az hova tegnap mondottam és igy semmitül nem kel félni. Azt mondgya erre az Sebestyén János : de erre felé kelletik jönni, várnak az Birák bennünket és kegyelmeddel akarnak beszélleni, ne légyen kegyelmed olyan félelmes, de látom, megvetet bennünket. Azt mondom reá, uo meglássa kegyelmed, hogy nem jót hoznak ki a Pápisták belőle, már elmegyek, látom, nem akarja kegyelmetek hinni, az én jövendölésem nehezen múlik el. Ezekkel felülvén az kocsijára, Sz. Benedekre átmentem, és az falu végén is azt mondám Sebestyén ánosnakj: ha kár követ Eklesiástul bennünket, kegyelmednek és az Bíráknak fogjuk köszönni. És az házban az Bíróhoz bé menvén, egy kevés Collatiot hoznak az Birák, melynek végére oda haza elkészítet levelével érkezik a Plébánus az postájával egy Takácsai, ki engemet elérkeztemben meglátván, mindgyárt liirre adá néki, és azt kérdi, mit keresek, ő reá is nagyon haragszik ő Excellentiája, hogy nem vigyázok, enyi sok Missionárius Prédikállására csak egyet sem tehetnek Pápistává, valaki lehet tanácsai tartja ezeket az Kálvinistákat, melyet ha bizonyossan tudhatnék s itt szoríthatnám, kötözve küldeném Kalocsára az Tömlöczbe. Én erre azt felelém neki: én Tanácsai őket nem tartom, nem is járok ide, valaha tapasztalta e Plébánus Uram többször, ezek tegnap is hozzám jöttenek, irnék nekik Instantiát, mivel az Nótáriussok sincs othon, hire nélkül Birájának só alá ment Szegedre, de én fel nem válaltam, hanem íme most Sebestyén János jöve hozzám kocsin, és azt mondá, hogy Plébánus Uram maga biztatá őket reá, hogy bízvást irattathatnak Instantiát akár kivel, Plébánus Uram azt nem bánná, sőt ugy Íratnák, hogy Plébánus Uramat is bele tennék az Érsek előt, nincsen it hát semmi rövidcség, és ha Plébánus Uram sajnálja, a mint jöttem, ugy visza megyek Úszódra semmit sem írván. Ezek így lóvén, a Bírónak parancsolja a Plébánus, ezen levelemet ló háton hamar kelletik küldeni a Tisztartóhoz, ezt halván azt mondom neki, talám én felőlem küldi Plébánus Uram, kérem az iránt lármát nem kelletik indítani, mert látya az Ur, hogy a dolog nem úgy vagyon, mint magában gondolta, azt mondja reá, ne gondolja azt kegyelmed, csak az magam dolgáért küldem, alfélét ne véljen kegyelmed, ezel kiindulván az Biró Házábul és magam is kikísérvén azt mondgya énnekem: hát nem teczik hozzám jönni, és ez szavára ketten elmentünk, és házánál együt ebédlettünk és elvégeződvén, az után is kértem, hogy tumultust az bizontalan dolgon ne indicson, és felette mentegetvén magát tőle, azonnal házamhoz jöttem, minden Instantia irás nélkül. De hazuda benne, mert állig várá, hogy az Tisztartónak be mondgya, vagyis megírta még azon levelében, melyről mentegette magát és ithon nem létemben a Prefectus ilyen levelet külde hozzánk: „Iúdex Uszodiensis cum Notario ac duobus aut tribus Juratis hodie huc comparere noverit, nec secus facturi." Signatum Hajós Dje 14= Juny Ao .1762. Stephanus Koncsek Pfectus mp. Lemenvén azért az Esküdtek az Bíróval együtt, ily erőszakos és gyászos deliberatumot adót ki: „ mivel az Nótáriustok gyűlést hirdetett Sz. Benedeki Kálvinisták közöt és Tanácsai tartya őket, tehát kitakarodjék tizen-